spanyol
nyelvtanulás

Bennünk, magyar anyanyelvűekben gyakran megfogalmazódik a kérdés, hogy vajon milyen lehet egy újlatin nyelvű beszélőnek, vagy valakinek, akinek például egy szláv vagy germán nyelv az anyanyelve, amikor egy közeli nyelvrokonát hallja. Nos, a spanyolajkúaknak van bőven tapasztalatuk ebben a kérdésben...

Igazi Zs-kategóriás akciójelenet a piros meg a kék drót esete, amibe megannyiszor belefutunk a spanyol tanulás során: 2 létező spanyol alak közül kellene választani, ami sokszor nem is olyan könnyű. Krekovics Diana spanyoltanárral most összeszedtünk Nektek 5 olyan spanyol dilemmát, ami kezdőknek és haladóknak egyaránt gyakran okoz fejtörést.

Akárki, akármi, bárhol, bármilyen, valamikor, valahogy, semmilyen, semennyi stb. – ugye ismerősek?

Belegondoltál már, hogy az izgalommal vegyes türelmetlenséget jelző „alig várom” kifejezés szó szerinti fordítása pont azt jelenti egy gyanútlan, a magyarral még csak ismerkedő nyelvtanuló számára, hogy ’nem várom/csak egy kicsit várom’? Persze hamar rá lehet jönni, hogy a kifejezés inkább a ’nehezen tudom (alig bírom) kivárni’ jelentést takarja, de furcsán veheti ki magát, ha egy beszédhelyzetben rosszul használjuk, például ha az aznap esedékes végbéltükrözésünkről szeretnénk nyilatkozni. A spanyolban is szülhet kellemetlenségeket, ha egy-két hasonló kifejezés valódi jelentésével nem vagyunk tisztában, következzen most ezekből egy csokor!

A nyelvtanulás során sokszor eltölt bennünket a naiv büszkeség, hogy egy magyar szónak már ismerjük a spanyol megfelelőjét, de tudnunk kell, hogy egy ilyen ezerarcú, földrésznyi területen beszélt nyelv esetében a szókincstanulásnak soha nem lehet vége, hiszen bármikor szembetalálhatjuk magunkat nyelvjárásonként változó szavakkal, amelyek ugyanazt a fogalmat jelölik. De ne ijedjünk meg, sokszor az anyanyelvűeknek sincs fogalmuk róla, hogy egy messziről jött „nyelvtársuk” miről beszél, viszont nagyon jól szórakoznak rajta!

Legendás, hogy a spanyolok mennyire nem beszélnek angolul. Ennek persze van egy jó oldala is: nekünk sem kell erőltetnünk a BBC English-t, és pár jól irányzott spanyol kifejezéssel máris otthon érezhetjük magunkat a helyiek között. Itt az idő felkészülni a spanyol nyaralásra!

Korábbi angolosok számára a spanyol feltételes mód ritkán okoz nagy fejtörést. A condicional-szerkezetek logikája ismerősen cseng, és ha az igealakokkal néha meg is gyűlik az ember baja, ezzel is megbirkózik előbb-utóbb. Persze egy közel félmilliárd beszélővel rendelkező nyelv esetében még a legmagabiztosabb spanyolost is érhetik meglepetések.

Próbáltad már felszólító módba rakni a magyar siklik igét? Sikolj? Siklj? Na ugye! Azért nem sikerül, mert ennek az igének (és még sok másiknak is) a ragozási sorából egyszerűen hiányoznak a felszólító módú alakok. De nem csak a magyar nyelvtanban bukkanhatunk néha ilyen „bugokra”. A spanyolban is találunk egy szót, ami ugyan a fenti példával ellentétben nyelvtanilag tökéletesen helyes és nagyon is létezik, ám csakis élőszóban, ugyanis a jelenlegi helyesírási szabályzat szerint nem lehet helyesen leírni!

A nyelvek változása során talán a szavak jelentésének változása a legszembetűnőbb – az újlatin nyelvek beszélői elsősorban ezért nem értenék meg a klasszikus latin szövegeket külön tanulás nélkül, és ugyanígy a mai görögök sem az ógörögöket. De hogy a spanyollal is jó pár meglepetés érhetne minket, arra kevesen gondolnak.

A subjuntivót, vagyis a kötőmódot sokan a spanyol igeragozási rendszer legbonyolultabb részének tartják. Mint látni fogjuk, nem is olyan ördöngös dologról van szó; a nehézséget talán az okozza inkább, hogy ilyen igemód, megkülönböztetett igealakokkal, nincs a magyarban.