Utazás

„Te magad is egy folyó vagy, folyamatosan változó. Az életben semmi sem örök. És aki ezt nem fogadja el, nagyon sokat fog szenvedni. Én is szenvedtem rengeteget, mert nem akartam a változást. Az állandót, a biztosat kerestem. És az élet megtanított arra, hogy bizony kockáztatni kell, elhagyni a komfortzónát és vállalni a változást. Mert megéri. Talán még nem látjuk, de később összeáll majd a kép." (Makai Rita)

A Sagrada Familia története valójában nem Barcelonában, hanem az alig 100 kilométerre fekvő Reusban kezdődik, alapját a Penedès-hegység lankái adják, falait a Földközi-tenger szellője emeli a magasba, ahol a légiesen nyújtózkodó tornyok csúcsairól maga az anyatermészet, Gaudí örök tanítómestere tekint le ránk.

Tudtam, hogy a Camino különleges élmény lesz. Sokat olvastam róla, sokat beszélgettem olyanokkal, akik már megjárták – mindenki élete legszebb útjaként írta le. A zarándokirodában egy kedves lány így búcsúzott: „Minden bokorban csoda vár rád”. Éreztem, hogy ott a helyem, de azt álmodni sem mertem volna, hogy ennyire euforikus állapotban fogom legyalogolni a 900 kilométert.

\"Az ember természeténél fogva idegenkedik a fájdalomtól és a kényelmetlenségtől. Azt akarjuk, hogy minden simán menjen. Pedig ha mozdulatlanok maradunk, nem fogunk fejlődni. Ha mindig a biztonságos játszmát választjuk, álmaink sosem válnak valósággá. Nem kapjuk meg, amint akarunk, ha azt várjuk, hogy Isten a küszöbünkre helyezze azt. Magunkhoz kell ölelnünk a nehézséget és a változást, a kiteljesedett életre vágyunk. Ha a hajó nem inog, az azt jelenti, nem tart sehova..." (Yehuda Berg)

Ha Spanyolország hatalmas, változatos tájait képzeljük magunk elé, első körben biztosan a mediterrán partvidékek pálmafái és hullámzúgása, Andalúzia napégette vidéke vagy épp Galícia ködös óceánpartja jut eszünkbe. Másodszorra is inkább társítjuk Spanyolhon ideájához a Mezeta kopár fennsíkját vagy épp a Baleár-szigetek azúr partjait, mint a hófedte csúcsokat és magashegyi réteken virágzó nőszirmok lila tömegét.

„Figyeld meg az óceán hullámait! Minél magasabbra tör fel egy hullám, annál mélyebb lesz az őt követő hullámvölgy. Az egyik pillanatban a magasba emelkedő hullám vagy, a másikban pedig a mélybe merülő hullámvölgy. Élvezd mindkét állapotot - ne ragaszkodj egyikhez sem! Ne mondd, hogy „én mindig a csúcson szeretnék maradni\"! Ez lehetetlen. Egyszerűen be kell látnod, hogy ez lehetetlen. Ilyen eddig soha senkivel nem történt és nem is fog. Ez egyszerűen nem lehetséges - a dolgok természete már csak ilyen." (Osho)

„On egin vagy topa\" - mondja Marvin, miközben harmadszorra ismételteti el velünk a baszk “egészségedrét”. Bal kezünkben egy caña (kísérőnek), jobb kezünkben egy patxaran, vagyis ánizs-áfonya likőr. Négynapos, kőkemény hányattatáson vagyunk túl Bilbaóban, de most letesszük a BALL AROUND THE GLOBE-nagyesküt, hogy a maradék 2 napban kihozzuk a maximumot Bilbaóból, a spanyol futball egyik fellegvárából.

Ha tőletek érkezik üzenet, az nekünk mindig különleges. Különleges, mert Spanyolország mégiscsak a közös szerelmünk, ami összeköt minket és mindig mosolyt csal az arcunkra. Ahogyan a történeteitek is, még ha gyakran kérdések vagy kételyek is rejlenek bennük, például egy spanyolországi munkalehetőség bizonytalansága. Ha tudunk segíteni, az hatalmas boldogság, mi együtt vagyunk ugyanis a #spanyolosok. Hiába a távolság. Ha valaki, ezt Szilárd tudja a legjobban, akinek legutóbbi üzenete teljesen lenyűgözött minket. Fogadjunk, hogy titeket is le fog!

„Olyan régóta élek ezen a földön. Sose tagadtam le a hibáimat. Nem szeretem a tökéletes embereket. Megéri, hogy búra alatt élj, csak mert attól félsz, hogy megsebesülsz? Van értelme lakat alá zárni a lelkedet, csak azért, nehogy kirabolja valaki? Éld az életet, ahogy neked tetszik. És amikor mélyre kerülsz, legyen bátorságod kimondani: Csak azért sem adom fel! Kezdem elölről! Semmi nyavalygás vagy siránkozás! Az élet szép, feltéve, hogy éled. Amikor vele együtt haladsz. Néha sárban, máskor meg rózsakertben. Őrizd meg az emlékeidet, és lépj tovább... Bolyongás a létünk ebben a világban. Bolyongás ég és föld között." (Alkyoni Papadaki)

„Valahányszor ecsetet fogtam a kezembe, elborítottak az emlékek, s könnybelábadt szemmel vágytam vissza az Útra."