Utazás

„Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság… a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet…” (Hamvas Béla)

Az út felénél járhattam, amikor elhagytam a kagylómat. Márpedig az egy fontos szimbólum, minden zarándok hátizsákján ott lóg. Ebből tudja mindenki, hogy hová tartozol – a kagyló minden zarándoknak védelmet biztosít.

„Bár az olvasásért még sehol sem osztanak díjat, a Montalbano-történetek esetében az olvasás maga a díj.\" – mondja Kürthy Ádám András, állandó szerzőnk és barátunk (ha úgy tetszik: állandó barátunk és szerzőnk). Montalbano felügyelő megjelenését vele együtt vártuk, akár a Messiást. Nemcsak azért, mert csibészes történeteiről évek óta hallunk tőle, hanem azért is, mert Szicília ugyanúgy az álmok birodalma, mint Spanyolország. Induljunk hát útnak Aragóniai Ferdinánd lépteit követve és hódítsuk meg a dél-olasz szigetet Montalbano felügyelő – és hű fordítójának – lelki vezetése mellett. Mert Szicília közelebb van, mint gondolnánk. A szívünkhöz biztosan. (A szerk.)

„Beszélgettünk róla, hogy ez az út valójában, a rengeteg dolgon kívül, amit személyenként képvisel, és azon felül, hogy egy szuper önismereti túra, kiválóan alkalmas arra is, hogy a másik embert megismerjük a valódi valójában. Szóval egy biztos. Ha megtalálom életem párját elhurcolom a Caminora. Azt hiszem, egyértelműen és hamar kiderülne minden. Mert valahogy itt semmi sem marad rejtve."

Bár egy ország kultúrájának, szokásainak és értékeinek megismerése szinte mindig a főváros feltérképezésével kezdődik, a vidéki élet, az apró, kevésbé ismert városok és falvak autentikusabb élményt adhatnak az utazónak. Már csak azért is, mert mentesek a turistákat célzó, sokszor mesterkélt fogásoktól, és a mesés Galícia esetében egy olyan egyedi hatástól, amit egyszerűen lehetetlen kikerülni. Ez a Camino de Santiago.

Tudtam, hogy a Camino különleges élmény lesz. Sokat olvastam róla, sokat beszélgettem olyanokkal, akik már megjárták – mindenki élete legszebb útjaként írta le. A zarándokirodában egy kedves lány így búcsúzott: „Minden bokorban csoda vár rád”. Éreztem, hogy ott a helyem, de azt álmodni sem mertem volna, hogy ennyire euforikus állapotban fogom legyalogolni a 900 kilométert.

„Te magad is egy folyó vagy, folyamatosan változó. Az életben semmi sem örök. És aki ezt nem fogadja el, nagyon sokat fog szenvedni. Én is szenvedtem rengeteget, mert nem akartam a változást. Az állandót, a biztosat kerestem. És az élet megtanított arra, hogy bizony kockáztatni kell, elhagyni a komfortzónát és vállalni a változást. Mert megéri. Talán még nem látjuk, de később összeáll majd a kép." (Makai Rita)

A Sagrada Familia története valójában nem Barcelonában, hanem az alig 100 kilométerre fekvő Reusban kezdődik, alapját a Penedès-hegység lankái adják, falait a Földközi-tenger szellője emeli a magasba, ahol a légiesen nyújtózkodó tornyok csúcsairól maga az anyatermészet, Gaudí örök tanítómestere tekint le ránk.

Tudtam, hogy a Camino különleges élmény lesz. Sokat olvastam róla, sokat beszélgettem olyanokkal, akik már megjárták – mindenki élete legszebb útjaként írta le. A zarándokirodában egy kedves lány így búcsúzott: „Minden bokorban csoda vár rád”. Éreztem, hogy ott a helyem, de azt álmodni sem mertem volna, hogy ennyire euforikus állapotban fogom legyalogolni a 900 kilométert.

\"Az ember természeténél fogva idegenkedik a fájdalomtól és a kényelmetlenségtől. Azt akarjuk, hogy minden simán menjen. Pedig ha mozdulatlanok maradunk, nem fogunk fejlődni. Ha mindig a biztonságos játszmát választjuk, álmaink sosem válnak valósággá. Nem kapjuk meg, amint akarunk, ha azt várjuk, hogy Isten a küszöbünkre helyezze azt. Magunkhoz kell ölelnünk a nehézséget és a változást, a kiteljesedett életre vágyunk. Ha a hajó nem inog, az azt jelenti, nem tart sehova..." (Yehuda Berg)