Utazás

Idén májusban a túrázás szerelmesei ismét Tenerifén gyűlnek össze, miután a szigeten kerül megrendezésre a világszerte ismert Tenerife Walking Festival. Bár a napernyők árnyékot vetnek rá, Tenerife az amatőr és a hivatásos túrázok egyik kedvelt célpontja, nem véletlen, hogy a turisták 15 százaléka végigmegy a sziget 1500 nyilvántartott túraútvonalainak valamelyikén. Nem véletlen tehát, hogy a fesztivál kiemelt helyen szerepel a Kanári-szigetek 2018-as turisztikai rendezvényei között, és minden bizonnyal az amatőr sportolók piros betűs ünnepe lesz. Az alábbiakban a hivatalos spanyol tájékoztató mellett olvashattok korábbi tenerifei trekking kalandjainkról, és a fenntartható fejlődésért tett menő tenerifei újdonságokról is.

Amikor először hallottam a Caminóról, távolinak és elérhetetlennek tűnt. Aztán lassacskán egyre közelebb került, mindenhonnan érkeztek a jelek. Könyvek, filmek, történetek, barátok, akik már végigjárták, vagy csak készültek rá, magányos séták az erdőben, amikor azt éreztem, hív az Út, de leginkább egyfajta belső nyugtalanság, mintha folyton keresnék valamit. Szükségem volt valamilyen spirituális útmutatásra, de nem tudtam, hol keressem. Hagytam, hogy elsodorjon a hétköznapok áradata és közben eltávolodtam a lelkemtől, a bennem levő ártatlan kisgyerektől. Hiába meditáltam minden nap és kirándultam minden hétvégén, valami hiányzott az életemből.

Mindenkiben ott lapul egy kis Spanyolország. Valahol mélyen, legbelül együtt dobog a szívünk a flamenco ritmusával, megcsillan a salátánkon fénylő olívaolajban, repíti álmainkat a tengerparti szélben. Hányszor és hányszor éreztük a macskaköves spanyol utcácskákat járva, az aranyló homokot vagy a bölcs sziklákat simogatva, hogy bármikor új életet tudnánk kezdeni Spanyolországban. Talán, mert szükségünk van Spanyolországra. Vagy talán azért, mert Spanyolország egyszerűen bennünk él. A spanyol országimázs még véletlenül sem délibáb: Spanyolországnak helye van a szívünkben.

Noha először bajosan találnánk legkisebb közös többszöröst, a matematika, a fényképészet és a Camino egyaránt közel áll Dr. Csóka Gézához, a matematikatudományok kandidátusához. A tanár úr 2003-ban gyalog zarándokolva, 2016-ban pedig kerékpárral járt a Szent Jakab-úton, csodálatos fényképeiből 2018. január 11-én 6 órától nyílik kiállítás a budapesti Cervantes Intézetben. Bár Csóka Gézát ezúttal kizárólag a Camino-kiállítás képeiről faggattuk, a Cervantes Camino-hónapjának köszönhetően szerencsére számos érdekes programmal találkozhatnak még januárban a Szent Jakab-zarándoklat szerelmesei.

A legtöbbünket hidegrázással tölti el a gondolat, hogy az ünnepi időszak után a tél kétharmada még hátra van. Még jó, hogy Spanyolország ilyenkor is a segítségünkre siet, sőt a Kanári-szigeteken olyan forró telünk lehet, amilyenről nem is álmodtunk volna. Napsütés, strand és persze karneváli pezsgés Tenerifén.

A Camino sosem ér véget. Hogyan is érhetne, hiszen ahogy a zarándokok közti mondás tartja: a cél maga az Út! Az Édua Útja-sorozat pedig éppen 12 hete indult a KultúrTapason, éppen 3 hónapja húztunk bakancsot és hagytuk, hogy Vági Édua kézen fogjon minket és vezessen, csak vezessen végig a Caminón és a Szent Jakab-út mellett egy másik, sokkal rögösebb Úton is. Az úton, amit egykor odafönn rámértek...

Imádjuk Barcelonát. Imádjuk, mert sosem tudunk betelni a szépségével, a hangulatával és azzal a fantasztikus partszakasszal, aminek a szívében fekszik. Ki gondolná, hogy a katalán fővárostól alig több mint 1 órányira kék zászlós strandok tucatjai és olyan kalandok várnak még ránk, amik feldobhatják az első vagy éppen a sokadik barcelonai nyaralást is. Itt az ideje kirándulni egyet és felfedezni Salout, az aranyló Costa Dorada fővárosát.

„A civilizáció hajnala óta, az ember arra vágyik, hogy megértse a világ alapjául szolgáló rendet. Kell hogy legyen valami nagyon különleges az univerzum határainak természetében. És mi lehetne különlegesebb annál, mint hogy nincsen határ. És nem lehetnek határai az emberi törekvésnek sem. Mindannyian mások vagyunk. Akármilyen rossznak tűnik is az élet, mindig lehet tenni valamit,célba lehet érni. Amíg van élet, van remény.\" (Stephen Hawking)

„Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság… a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet…” (Hamvas Béla)

Az út felénél járhattam, amikor elhagytam a kagylómat. Márpedig az egy fontos szimbólum, minden zarándok hátizsákján ott lóg. Ebből tudja mindenki, hogy hová tartozol – a kagyló minden zarándoknak védelmet biztosít.