Utazás

A legtöbbünket hidegrázással tölti el a gondolat, hogy az ünnepi időszak után a tél kétharmada még hátra van. Még jó, hogy Spanyolország ilyenkor is a segítségünkre siet, sőt a Kanári-szigeteken olyan forró telünk lehet, amilyenről nem is álmodtunk volna. Napsütés, strand és persze karneváli pezsgés Tenerifén.

A Camino sosem ér véget. Hogyan is érhetne, hiszen ahogy a zarándokok közti mondás tartja: a cél maga az Út! Az Édua Útja-sorozat pedig éppen 12 hete indult a KultúrTapason, éppen 3 hónapja húztunk bakancsot és hagytuk, hogy Vági Édua kézen fogjon minket és vezessen, csak vezessen végig a Caminón és a Szent Jakab-út mellett egy másik, sokkal rögösebb Úton is. Az úton, amit egykor odafönn rámértek...

Imádjuk Barcelonát. Imádjuk, mert sosem tudunk betelni a szépségével, a hangulatával és azzal a fantasztikus partszakasszal, aminek a szívében fekszik. Ki gondolná, hogy a katalán fővárostól alig több mint 1 órányira kék zászlós strandok tucatjai és olyan kalandok várnak még ránk, amik feldobhatják az első vagy éppen a sokadik barcelonai nyaralást is. Itt az ideje kirándulni egyet és felfedezni Salout, az aranyló Costa Dorada fővárosát.

„A civilizáció hajnala óta, az ember arra vágyik, hogy megértse a világ alapjául szolgáló rendet. Kell hogy legyen valami nagyon különleges az univerzum határainak természetében. És mi lehetne különlegesebb annál, mint hogy nincsen határ. És nem lehetnek határai az emberi törekvésnek sem. Mindannyian mások vagyunk. Akármilyen rossznak tűnik is az élet, mindig lehet tenni valamit,célba lehet érni. Amíg van élet, van remény.\" (Stephen Hawking)

„Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság… a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet…” (Hamvas Béla)

Az út felénél járhattam, amikor elhagytam a kagylómat. Márpedig az egy fontos szimbólum, minden zarándok hátizsákján ott lóg. Ebből tudja mindenki, hogy hová tartozol – a kagyló minden zarándoknak védelmet biztosít.

„Bár az olvasásért még sehol sem osztanak díjat, a Montalbano-történetek esetében az olvasás maga a díj.\" – mondja Kürthy Ádám András, állandó szerzőnk és barátunk (ha úgy tetszik: állandó barátunk és szerzőnk). Montalbano felügyelő megjelenését vele együtt vártuk, akár a Messiást. Nemcsak azért, mert csibészes történeteiről évek óta hallunk tőle, hanem azért is, mert Szicília ugyanúgy az álmok birodalma, mint Spanyolország. Induljunk hát útnak Aragóniai Ferdinánd lépteit követve és hódítsuk meg a dél-olasz szigetet Montalbano felügyelő – és hű fordítójának – lelki vezetése mellett. Mert Szicília közelebb van, mint gondolnánk. A szívünkhöz biztosan. (A szerk.)

„Beszélgettünk róla, hogy ez az út valójában, a rengeteg dolgon kívül, amit személyenként képvisel, és azon felül, hogy egy szuper önismereti túra, kiválóan alkalmas arra is, hogy a másik embert megismerjük a valódi valójában. Szóval egy biztos. Ha megtalálom életem párját elhurcolom a Caminora. Azt hiszem, egyértelműen és hamar kiderülne minden. Mert valahogy itt semmi sem marad rejtve."

Bár egy ország kultúrájának, szokásainak és értékeinek megismerése szinte mindig a főváros feltérképezésével kezdődik, a vidéki élet, az apró, kevésbé ismert városok és falvak autentikusabb élményt adhatnak az utazónak. Már csak azért is, mert mentesek a turistákat célzó, sokszor mesterkélt fogásoktól, és a mesés Galícia esetében egy olyan egyedi hatástól, amit egyszerűen lehetetlen kikerülni. Ez a Camino de Santiago.

Tudtam, hogy a Camino különleges élmény lesz. Sokat olvastam róla, sokat beszélgettem olyanokkal, akik már megjárták – mindenki élete legszebb útjaként írta le. A zarándokirodában egy kedves lány így búcsúzott: „Minden bokorban csoda vár rád”. Éreztem, hogy ott a helyem, de azt álmodni sem mertem volna, hogy ennyire euforikus állapotban fogom legyalogolni a 900 kilométert.