Ez a Madrid tényleg sosem alszik − és büszke rá

Az egyetlen fejtörés, ami az esti szórakozásra vágyót Madridban érheti, az a hatalmas kínálat − és ez a témában íróknak (khm!) sem könnyíti meg a helyzetét. A spanyol főváros Chueca-negyede például ma már az egyik legmenőbb bulihelyszínek közé tartozik, de ehhez szükség volt rá, hogy rámenős ingatlanosok módszeresen meggyilkolják a környék idős lakosait és felújított házaikba kizárólag jóképű meleg-párokat költöztessenek… Legalábbis Juan Flahn spanyol rendező fekete komédiájában.

A Chuecatown sztorijánál csupán egy fokkal prózaibb a negyed valódi története, ami a ’80-as évek drogokkal és lepusztulással terhelt évtizedében lényegében zátonyra futott. A rossz hírű környék a hagyományos madridi belváros minden vonzerejét elveszítette, ha pedig nincsenek a gyakori ingatlancserék nyomán megjelenő első meleg-bárok és -szórakozóhelyek, ki tudja, mi lett volna Chuecával.

A jelent már inkább egy másik spanyol vígjátékban, a Magyarországon is nagy sikert aratott Melegkonyhában (Fuera de carta)  láthattuk: színes belvárosi utcák éttermekkel, üzletekkel és legfőképpen bárokkal telve, ahol kora délutántól kora reggelig (!) pezseg az élet. Európa, de talán a világ egyik legaktívabb meleg-közösségének központja mindenkinek azt nyújtja, amit szeretne. Csoda hát, hogy nem csak Chueca büszke magára, hanem Madrid is Chuecára?

Chueca nappal

Sokaknak a negyed elsőszámú vonzerejét nem is a gay-friendly atmoszféra nyújtja, hanem a divatkedvelőket a tenyerükön hordozó üzletek, a chic kávézók, éttermek és gourmet-piacok. Ha egy random este Chuecában jártok, semmiképpen se hagyjátok ki a Misa de Docét például, ami rajtunk kívül a madridi fiatalok egy jelentékeny részének kedvelt bemelegítő helye party előtt. A minimalista bárt színes ledek dobják fel úgymond a hely szellemének megfelelően, ami pedig minket dob fel nagyon a Misa de Docéban az a koktélakciók és a parádés caipirosca.

De már megint fél lábbal az éjszakába tartunk, úgyhogy pörgessük vissza az időt délelőttre, persze ne nagyon korán! Kiindulópontunk lehet a negyedet Malasañától elválasztó Fuencarral utca, vagy éppen a Chueca metró-megálló. A negyed központi tere (és nyilván önmaga is) Federico Chueca spanyol zeneszerzőről kapta a nevét, de minket talán ennél is jobban fognak érdekelni a színes tér kávézói és bárjai, vagy a kis utcákban megbújó üzletek. Aki Madrid szívében is brit casualnek érzi magát, annak például a Hernán Cortés 14.-be érdemes becsapatnia, ami a város legjobb (használt)brit divatüzlete.

Ha pedig kinézelődtük magunkat az üzletekben, az ebédért (és további szájtátásért) a legjobb a San Antón gourmet-piacra ellátogatni. Ahogy az a XXI. században nemzetközi trendnek számít, az egykori chuecai vásárcsarnok helyét ma már egy modern piac-komplexum és a hozzá kapcsolódó végtelenül íncsiklandó árukínálat foglalja el. A San Antón igazi foodie-must, hogy divatosan fogalmazzunk. (Az alábbi promó-videó megosztásának a portékákhoz hasonlóan nem sikerült ellenállni, úgyhogy csak szeretnénk felhívni a figyelmeteket a hallal smúzoló lányra 1:17-nél. Tiszta Chueca!)

Bár Spanyolországban szinte megszokottnak számítanak a milliókat vonzó ünnepek és fesztiválok, egyes adatok szerint a madridi meleg büszkeség napjai az egész országban a leglátogatottabb eseménynek számítanak, megelőzve például a pamplonai bikafuttatásról elhíresült San Fermínt is. Madridban közel 2 millió ember mozdul meg minden év júniusának végén, 300 ezer turistát és becslések szerint 150 millió euró plusz bevételt hozva a spanyol fővárosba.

Chueca „szülinapja” ma jóval több mint szimbólum. Jövőre pedig valódi kozmopolita világeseményre lehet számítani, miután az ötödik alkalommal megrendezett World Pride-nak a spanyol főváros adhat otthont. Mi mégis azt mondjuk, Chueca igazi arcának megismeréséhez nem kell júniusig várni, sőt, a vonzalmak is teljesen másodlagosak… Hacsaknem ellenállhatatlanul vágyunk egy vérbő, színes és fűszeres madridi negyedre − napkeltétől egészen napnyugtáig.