Gitár és nyalóka: világrengető spanyol találmányok

A háziasszonyok rögtön imába is foglalhatják a pár éve elhunyt Manuel Jalón Corominas nevét, aki a ma is ismert felmosófa atyjává lett, mikor úgy érezte: itt az ideje, hogy a nők ne a földre görnyedve sikálják fel a csempézetet, hanem mindezt állva is megtehessék, megóvva térdük és kezük épségét, miközben a szutykot egy elegáns mozdulattal ki is tudják csavarni a vödörbe.

Az persze némileg ironikus, hogy a találmány neve továbbra is a nőkkel azonosította az új csodát (la fregona korábbi jelentésében csupán „nő, aki felmos”), amely ezzel együtt mégis hamar a feminista mozgalmak egyik jelképévé vált szerte a világon. A találmány eredetét tekintve érdemes megemlíteni, hogy az eredetileg repülőgép-mérnökként végzett Jalón egy amerikai hangárból csórta az ötletet, ahol a padlót fényesre pucoló, a vödör oldalán pedálozva kifacsarható (!) felmosórongyokat figyelve jutott el a heuréka-élményig.

Jalón aztán a ’80-as évek végén, amikor a felmosórongy-biznisz kezdett globális méreteket ölteni, nem elégedett meg egy darab világszenzációval: hamarosan feltalálta az első eldobható injekciós fecskendőket (jeringuilla desechable), amelyek azóta az egészségügyben legalább olyan banális hozzávalók, mint a sebtapasz.

A tűzőgéppel (grapadora) és a ceruzahegyezővel (afilalápices), minden irodista jó barátaival egy Casco nevű, eredetileg revolvergyártásra szakosodott spanyol vállalat rukkolt elő, miután az 1920-as években inkább átállt a békésebbnek tűnő papír-írószer iparágra. Vicces adalék, hogy míg a ceruzahegyező kecses formáit a korabeli kávéfőzők dizájnja inspirálta, a tűzőgép alkotói a francia guillotine technikáját lesték el, ahol már XVII. Lajos udvarában divatja volt a társadalmi csoportok mellett a papírok, sőt szőnyegek összetűzésének.

De ha már revolverek, a modern kézi lőfegyverek egyik elődjét, az első mozgatható ágyút is piromániás spanyol barátaink fejlesztették ki (ők arcabuznak, vagyis muskétának nevezték), ám nem a hatékonyságáról volt híres: megbízható adatok szerint amíg a bátor conquistador újratöltötte a háromlábú szerkezetet, pontosan hússzor le tudták nyilazni az őslakosok, ezért nem is sokáig maradhatott akcióban.

Nem úgy, mint a szűnni nem akaró felfedező kedv további ékes példái. Az első tengeralattjáró, amelyet 1859-ben a katalán Narciso Monturiol álmodott meg, majd 1888-ban murciai kollégája, Isaac Peral tett tökéletessé, az acélszerkezetet elektromos meghajtással kombinálva. Spanyol feltaláló, bizonyos Emilio Herrera Linares tervezte a ma is használt űrhajós szkafander első prototípusát is, ám mivel annak idején a vesztes oldalon harcolt a polgárháborúban, sokáig nem kapta meg munkájáért a neki kijáró elismerést.

Még velünk, magyarokkal is atyafiságba kerültek a spanyol feltalálók, hiszen sokak szerint valójában a helikopter is spanyol találmány, mégpedig Juan de la Cierva nevéhez kötődik, aki már 1920-ban előállt az ún. autogiróval (magyarul „önforgó”), ez pedig fontos lépés volt azon az úton, melynek végén Asbóth Oszkár által épített prototípus először felszállhatott 1928-ban.

A végeláthatatlan sorban olyan bámulatos kütyük mellett, mint a világ első számítógépes játékának tartott sakkautomata (El Ajedrecista), a Marconit is megelőző rádió vagy a digitális számológép mellett jól megférnek olyan mindennapi ismerősök is, mint az összecsukható bicska, a becsapós nevű Molotov-koktél, melyet valójában a spanyol polgárháború termelt ki, illetve az első nyalóka, vagyis a Salvador Dalí által tervezett logóról is elhíresült Chupa Chups.

A mai kor gyermeke persze elsősorban mégis az olyan laza estékről hiányolná a spanyol kollégák szakértelmét, amikor lágy akusztikus gitárszóra egy jó kis baráti csocsópartit nyomhat az ember egy cigifüstbe burkolózó bárban vagy teraszon. Tudniillik mind a mai formáját a XVIII. században elnyerő guitarra acústica, mind a polgárháború kórházi ágyhoz kötött gyermekeinek hiányzó „fociadagját” biztosító futbolín (csocsó) − Alejandro Finisterre költő találmánya −, mind a sevillai koldusok leleményességét dicsérő, a dohánygyárak körül összeszedett maradékokból készült, rizspapírba csomagolt első cigaretta nélkül is biztos lehetünk benne, világunk ma nem tartana ott, ahol.