Neked melyik a kedvenc spanyol könyved?

Rafael Sánchez Ferlosio: El Jarama (A Jarama)

Molnár Péter

Ha A Jarama szerzőjének életéből is csupán 16 óra lenne ismert, ahogyan hősei esetében, valószínűleg akkor sem kellene új kedvenc után keresgélnünk. Tudjuk azonban, hogy a Rómában született Rafael Sánchez Ferlosio újságíró-esszéista édesapja nem volt más, mint a spanyol fasiszta párt egyik alapítója és Franco tábornok egykori spanyol himnuszának társszerzője. (Rafael Sánchez Mazas egyébiránt Javier Cercas Szalamiszi katonák című kitűnő regényének központi szereplője − így duplázódik meg az egyszeri könyvajánlat). Ferlosio hatalomhoz fűződő viszonya tehát hamar megpecsételődhetett.

De visszatérve A Jaramára, a polgárháború utáni spanyol elbeszélő irodalom egyik legfontosabb műve nemcsak azért lehet érdekes a spanyol kultúra szerelmesei számára, mert a filmszerűen hömpölygő, két szálon futó cselekmény hétköznapi tragédiája mögött felsejlik a polgárháborús Spanyolország tragédiája, hanem azért is, mert realista nyelvezete a spanyolul tanulók számára is rengeteg érdekességgel szolgál. Pávai Patak Márta, a mű magyar fordítója szerint egészen egyszerűen a világirodalom egyik legjobb regényéről van szó, mi pedig még véletlenül sem szeretnénk vitatkozni vele.

Carlos Ruiz Zafón: La sombra del viento (A szél árnyéka)

Fahn Sarolta

Carlos Ruiz Zafón a spanyol kortárs irodalom megkerülhetetlen alakja. Napjaink egyik legelismertebb írója, számos díjjal kitüntették világszerte, könyveit pedig Magyarországon is elkapkodják. A szél árnyéka a titokzatos Barcelonába repít minket, végigvezet a gótikus negyed minden szegletén és teljesen magával ragad. Egy könyv, amit még a leglustább olvasó sem tud letenni. A cselekmény a XX. század első felében játszódik, az ifjú Daniel Samperét édesapja viszi el az óváros szívébe, egy régi kastélyba, ahol az Elfedett Könyvek Temetője található. Ekkor még nem is sejtik, hogy ez az ártatlan látogatás örökre megváltoztatja a kisfiú életét és egy sor misztikus kalandba keveredik. Szerelem és intrika, egy kis misztikummal és történelemmel fűszerezve − ez a biztos siker receptje, ami az utolsó oldalig a könyvhöz szegezi az olvasót.

Enrique Vila-Matas: Bartleby y compañía (Bartleby és társai)

Báder Petra

A világirodalom alapos ismerőinek ajánljuk ezt a besorolhatatlan műfajú könyvet, melynek főhőse, a szürke hétköznapjait élő púpos hivatalnok a nem-írás, a nem-irodalom, az irodalmat tagadó irodalom és a Bartleby-szindrómában szenvedő (az írást feladó) művészek indíttatására keresi a választ. Marcelo számozott naplójegyzeteit olvashatjuk, melyeket akár egy nem létező könyv lábjegyzeteiként is értelmezhetünk. Vila-Matas a kortárs spanyol irodalom kiemelkedő képviselője, műveinek gyakori témája a metairodalom (az irodalomról szóló irodalom), melyet ezúttal az írás tagadására és a jegyzetek egymásra halmozására épülő ellentmondással ötvöz. A 2000-ben kiadott Bartleby és társait magyarul is olvashatjuk, méghozzá Pávai Patak Márta nagyszerű fordításában.

Lope de Vega: El caballero de Olmedo (Olmedo lovagja)

Kürthy Ádám András

A „spanyol barokk” és a „spanyol barokk színház” szókapcsolatok senkinek sem csengenek ismeretlenül, de ha rá kellene vágni konkrét műcímeket, már nem lenne olyan egyszerű a helyzet. A nehézség egyik oka, hogy a XX. század nagy könyvkiadós időszakában kevés olyan fordítás készült, ami nem homályosítja el az eredeti darabok érdemeit. A nagy spanyol szerzők sokkal rosszabbul jártak, mint Shakespeare. Pedig az Olmedo lovagjának sejtelmes, baljós hangulata talán csak a Macbethhez fogható erővel ragadja meg az olvasót. A darab alapmotívumát adó népi dal (úgy látszik, Agatha Christie előtt is ismerték a módszert) kétséget sem hagy a befejezés felől. Mintha már a darab elején meg is történt volna, mégis végig drukkolunk, hátha másképp alakul. Magyarul csupán 2009 óta olvasható Dobos Éva fordításában.

Javier Marías: A szívem fehér

Árva Márton

Javier Marías regénye egy kubai nászutas szobából indul ki, de térben és időben is nagyobb elágazásokat tesz, több kontinens eltérő hangulatait ütközteti, és még egy családtörténet elhallgatott részleteibe is elkalauzol minket. A főhősnek nemcsak saját friss házasságával kapcsolatos rossz érzését, hanem a szülei életében évtizedekkel korábban zajló borzalmakat is fel kell göngyölítenie. Az átgondolt szöveg a leghétköznapibb helyzetekbe csempészett finom utalásokkal indítja be olvasója fantáziáját, és befejezetlen, bizonytalan információkkal terel egyszer a fatalista melodráma, máskor pedig a gyomorszorító nyomozás irányába.

A foglalkozása szerint fordító-tolmács főszereplő-narrátor látszólag jelentéktelen napi rutinja ügyesen ismétli a cselekményre és az olvasói munkára is illő (át)értelmezés és (meg)tudás-motívumokat, kétszeresen megágyazva annak a magával ragadó kíváncsiság-érzetnek, ami kezdettől fogva számol a rejtély nemlétével is. A gyanú, a bizalmi játékok, a múltból örökölt tragédiák és a mázsás titkok ugyanakkor itt nem egy felszínes, olcsó kalandokkal tarkított, sebesen robogó tucatsztorivá állnak össze. A remek fordításban is élvezhető érzékletes nyelvezet, a lélekmélybe alászálló szubjektív gondolatfutamok és az emberi kapcsolatok nehezen kibogozható töredékeit találgató felvetések (ha úgy tetszik: a nyomozás) magabiztosan terelik pszichológiai síkra a könyv hatásának legjavát.

Carmen Laforet: A semmi

Türk Dalma

Carmen Laforet 1944-ben megjelent, mára már klasszikusnak számító regénye több szempontból is különleges olvasmány lehet a kortárs spanyol irodalomra vágyóknak. A melankolikus hangulatú mű − melynek átütő sikere magát az írónőt is meglepte − igencsak felkavarta az akkori, spanyol polgárháború utáni általános irodalmi hangulatot. Formabontó prózája és témaválasztása okán is felfigyeltek rá, de Laforetet megijesztette a hirtelen jött siker, s talán soha nem is szokott hozzá a „nagy és híres híres írónő” titulushoz.

Leghíresebb regénye, A semmi Andreáról, a nagyon fiatalon Barcelonába kerülő lányról szól, aki családja fojtogató basáskodása és az egyetem szabad, könnyed világa között őrlődik, miközben érzelmi viharok és a felnőtté válás nehézségei szegélyezik útját. Andrea a városban belecsöppen egy hangos, konfliktusokkal teli családba, ahonnan egyéb kapcsolataiba menekülve felgyorsulnak körülötte az események, s szépen, lassan rádöbben, nem minden az, aminek látszik. Ahogyan a Nobel-díjas Mario Vargas Llosa fogalmazott: „…fél évszázaddal a megjelenését követően is eleven ez az irgalmatlanul szép regény.”