A Dicsőséges: Puskás a Deportivo Alavésnél?

Egyes. Ennyi gyerekek, lejjebb nem tudok váltani! Alig hagytuk el 20 perce Eibar városát és az Urkiola-hágón kapaszkodunk felfelé, ami egyébként egy rendkívül impozáns természeti kép a maga 1200-1300 méteres sziklás hegyeivel. Úti célunk Vitoria (baszkul: Gasteiz, polkorrektül: Vitoria-Gasteiz), a Deportivo Alavés csapatának otthona. Egyetlen reményünk, hogy ahova egy út felmegy, onnan le is fog jönni, és a lejtő végén ott kell lennie a városnak.

Vitoria varázsa talán abban rejlik, hogy a Baszkföldre látogató turisták zöme hajlamos átsiklani a felette, de azok, akik hozzánk hasonlóan ellátogatnak ide, igazi meglepetésben részesülhetnek. Kevesen tudják, de a város nem csak Álava provincia, hanem az egész Baszk Autonóm Tartomány székhelye, tulajdonképpen fővárosa is.

Könnyedén hajt át 3 tagú csapatunk a Ball Around The Globe-járgánnyal Gasteiz elővárosain, és némi kérdezősködés után máris a Casco Viejóban, azaz az óvárosban találjuk magunkat. Rendkívül konszolidált és kiegyensúlyozott városkép fogad minket, ahogy a város főtere, a Plaza de la Virgen Blanca (Fehér Szűz tere) felé sétálunk. Vajon Puskás Öcsi bácsinak is hasonló benyomásai voltak közel 50 évvel ezelőtt? De erről egy kicsit később…

„Várj! Mi az a Ball Around The Globe?”

A Ball Around the Globe három fiatal futballrajongó útját követ végig azzal a céllal, hogy bemutassa, mit jelent a foci a világ különböző pontjain. Első megállónknak a napsütötte Spanyolországot és Portugáliát választottuk, ahol csak úgy pezseg az élet, és a legismertebb sztároktól az utca mindennapi hőséig mindenkinek csak egy dolog számít: A LABDA!

Aki még mindig nem jegyezte volna meg a város nevét, azt egy hatalmas VITORIA-GASTEIZ sövényszobor emlékezteti a tér déli bejáratánál, ami szemmel láthatóan közkedvelt “selfie-készítő” helyként is funkcionál. Hogy egy kis történelemóra is legyen: a tér közepén egy hatalmas emlékmű fogad bennünket, amit Wellington tábornok Napóleón seregei felett aratott vitoriai győzelmének emlékére emeltek.

Délután 4 óra, az első caña a kézben, az elmaradhatatlan pintxók (baszk tapas) társaságában. Jól esik, de mi a sör mellé szívesen vennénk focis anekdotákat is, amit legkönnyebben talán egy Alavés-színekben pompázó bárban kaphatunk meg… És ott mintha egy kék-fehér zászló lobogna, a bejáratnál elhelyezett két hordó is ilyen színűre van mázolva… megtaláltuk! Bar Deportivo Alavés, hirdeti a felirat. Besétálunk, óriási lárma és tömeg fogad. Egy pincérnél kezdünk el puhatolózni, aki első kérdésünk hallatán teljesen zavarba esik.

„Puskás? No sé!” (Nem tudom!)

Na szép, gondoljuk magunkban. Pedig Öcsi bácsi itt kezdte edzői pályafutását a Deportivo Alavés kispadján az 1968–1969-es idényben,  mielőtt a Panathinaikos irányítását átvette volna. Sértődötten kortyolgatjuk a cañákat, készítünk pár snittet a bár falára aggatott régi csapatképekről, majd tovább is állunk. Dekázgatva járjuk a kis utcákat, míg néhány helyi fiatal jobb kedvre nem derít minket, elkísérve a klub szurkolói boltjához.

Miközben sétálunk, mutogatnak, hogy emeljük csak fel jobban a tekintetünket: kis túlzással minden utcára néző ablakból kék-fehér zászló lóg, rajta az Alavés jelmondatával: “Hau da Mendi” „Ez Mendi, a mi stadionunk” − kiabálják mosolyogva a srácok is. Naivan kérdezzük őket, a La Liga mellett mit szólnak a legutóbbi BL-kiíráshoz? Mégiscsak egy spanyol csapat, a Real Madrid nyerte… Kis híján otthagynak bennünket, majd nevetve hozzáteszik, ebben a városban ilyet ne kérdezzünk, itt vagy az Alavésnek szurkolsz vagy senkinek.

Apropó, Real Madrid! A Mendizorrotza stadion (tudjátok, a “Mendi”) közönsége a hétvégén fogadja az igencsak felemásan rajtoló bajnokot, aki a héten már túl van egy hazai vereségen a Betis ellen, ráadásul a visszatérő Cristiano Ronaldóval kiegészülve. Szombaton bármi történhet tehát Vitoria-Gasteizben, a helyiek legalábbis ebben bíznak. Hátha történik egy kisebb csoda, akárcsak 2001-es UEFA-kupa döntő, ami a klub történetének legnagyobb sikere. Nem csoda, hogy a szurkolói boltot is a nagy menetelés emlékei díszítik.

Végül a csinos eladólányoktól kapunk útbaigazítást, és célba vesszük mai utunk végállomását: a Mendizorrotzát. Zöld rengetegen át haladunk a stadion felé, és lassan kezdjük csak kapisgálni, nem véletlenül választották Vitoria-Gasteizet “Európa Zöld Fővárosává” 2012-ben. Szinte a semmiből, hatalmas ősfák és egyszerű családi házak árnyékából bukkan elő hirtelen a stadion, mely a városközpontból egy kellemes sétával is bejárható (ráadásul az út a baszk elnöki rezidencia előtt vezet el − két legyet egy csapásra?).

Kézzel festett képek szegélyezik a 20 000 férőhelyes stadiont, melyen a klub egykori legendái, elnökei, sikercsapatai láthatóak, köztük a már említett 2001-ben UEFA-kupa döntőt játszó, és a Liverpooltól drámai, 5:4-es vereséget szenvedő gárda. Közel 100 éves fennállása alatt a csapat folyamatosan váltogatta helyét az első és harmad osztály között, így nem csoda, ha az UEFA-kupa ezüst mellett a tavalyi Király-kupa finálét is hatalmas ováció övezte, mégha az Alavés simán (1:3) ki is kapott a Barcelonától.

Baszkföldi benyomások: 5:00-tól Vitoria-Gasteiz

Miután kinézünk egy alkalmas helyet a BaG-matricánk számára, mely utunk végére védjegyünkévé vált, élményekkel telve vágunk neki a hazaútnak, és arról beszélgetünk, hogy mi lenne, ha egyszer mi is ennyire magunkénak érezhetnénk saját városunk csapatát… El Glorioso, azaz a dicsőséges szurkolóit ugyanis egy cseppet sem zavarja, hogy csapatuk a becenevével némileg ellentmondóan egyetlen trófeát sem hódított el története során. A gasteiziek mérkőzésről-mérkőzésre a csapat mellett állnak és ott szurkolnak a lelátón. Ez lenne a titok? Hau da Mendi.