„A Barcelona játékoskerete tele van túlfizetett futballistákkal” – Interjú az EuroBarça főszerkesztőjével

KultúrTapas: Kezdhetjük a legaktuálisabbal…? Úgy tűnik, a Messi-saga véget ért, méghozzá kicsit a dél-amerikai szappanoperák stílusában: hosszas vívódás, szerelmi vallomások és persze könnyek között. Talán nem sértődsz meg a némi malíciával feltett kérdésen: nem volt ez épp olyan vontatott, mint egy argentin szappanopera?

Záborszky Iván: Amennyire belelátunk, itt semmilyen kivetnivalót nem lehet mondani egyik félről sem. Nincs mit unni ezen a szappanoperán. Egy tarthatatlan pénzügyi állapotban sok szempontnak meg kell felelni, és erre törekedett mindenki. A Barcelona játékoskerete tele van túlfizetett, de ehhez képest gyengén teljesítő futballistával, a költségvetés bezuhant, és a fizetési limit alá nem lehet olyan könnyen beférni. Ezzel együtt az utolsó pillanatig azt gondoltam, Messi maradni fog.

Másként alakult…

Nézd, itt valóban mindkét fél akarta a folytatást. A klubnak elemi érdeke lett volna, és Messin is lehetett látni, hogy nem akar távozni. Összetett lehetett az is, hogy mit vár el a LaLiga Messi szerződéséért cserébe… Ami nyilvánvaló, hogy a bajok forrása az elmúlt évek rossz klubvezetésében keresendő. A Bartomeu-éra felelőtlen gazdálkodásának, rossz döntések sokaságának az eredménye, hogy a klub ennyire eladósodott, és hogy milyen bértömege van az aktuális játékoskeretnek. Alapvetően ez akadályozta meg azt is, hogy Messi maradjon. Ez szomorú persze minden érintettnek: a szurkolónak, klubvezetőknek és magának a játékosnak is.

Az EuroBarça régóta iránytűnek számít a magyar Barça-szurkolók körében. Mégis, mennyire függ az olvasottságotok egy ilyen hírtől, vagy éppen a csapat aktuális szereplésétől?

Abból is adódóan, hogy már 18 éve létezik az EuroBarça, ezzel nem annyira foglalkozunk. Minden csapatnál vannak gyengébb és erősebb időszakok, nagy átigazolások, a Barcelonának is kijutott az elmúlt évtizedekben mindenből. Az olvasottságunkat két dolog befolyásolja a leginkább: a saját munkánk minősége, és az, hogy akad-e olyan kiemelt hír, esemény, amivel foglalkozunk, vagy olyan esemény, amivel csak mi foglalkozunk igazán komolyan.

Pénteken elrajtol a LaLiga 2021-22-es idénye. Hogyan ítéled meg, a balul végződő, konfliktusoktól sem mentes elmúlt idény után jó ötlet volt Koemannak folytonosságot biztosítani?

Nyilván nem lehetek biztos benne, de képzelhető, hogy nem volt jobb megoldás… Egyedül Xavi Hernández adhatott volna némi pluszt, de talán jobb, ha ő még nem most érkezik. Koemannak sok hibája volt, de sok pozitívumot is el lehet mondani róla a tavalyi szezon után: romokból kellett építkeznie, mégis trófeát tudott nyerni. Mindezt rettenetes szakmai előkészítésből indulva, sok sérülttel, az egyik legjobb játékos kiesésével (Ansu Fati), rossz összetételű kerettel. Ami sikerült, már nagy dolog. Ezen felül nagy érdeme a fiatal játékosok bevetése, ilyen sokan hosszú ideje nem kaptak esélyt a saját nevelések közül.

De nyilvánvalóan azért is maradt, mert Laporta nem tudott jobbat, számára meggyőzőbbet hozni.

Úgy tűnik, az igazolások mellett a La Masia is újra elkezdte termelni a tehetségeket.

Valóban, újra akad egy ígéretes generáció a La Masiából, így minden esély megvan arra, hogy újfent több meghatározó játékos kerüljön ki az utánpótlásból. Ez most, ilyen anyagi helyzetben különösen értékes, hiszen játékos vásárlásra a klubnak nincs forrása. Ezért lehet mondani, hogy ezeknek a futballistáknak a fejlődésén is múlik, hogy mennyire lesz versenyképes a Barcelona a következő szezonban. Legalább egy trófeát reális célnak tartok a soron következő szezonra.

Hogy látod, Laporta ismét nyerő pályára állítja a klubot? Vajon miért van az, hogy Florentino a Madridnál, Laporta a Barcelonánál tért vissza elnöki páholyba.

Normális reakció a socióktól mindkét klubnál, hogy amint rosszabbul mennek a dolgok, visszanyúlnak a sikeresebb vezetőkhöz. Ezt sem Laportától, sem Péreztől nem lehet elvitatni. Jobb képességű vezetők, mint azok, akik őket váltották egykoron. Ezért lehetnek ismét hivatalban.

Laporta helyzete azért nehéz, mert az elmúlt években óriási károkat okoztak a klub előző vezetői, amit nem lehet egyik napról a másikra helyrehozni.

Meghatározó lesz, hogy hogyan sikerül neki megtisztítani az első csapat keretét azoktól, akik terhesek a klub számára – mind anyagilag, mind szakmailag. Teljesítenek, de nem elég jól; keressenek pénzt, de ne túl sokat… Nem egy-két olyan játékos van, akinél nem áll arányban a teljesítmény azzal, amennyit keres. Amíg ezt nem sikerül megoldani, addig olyan teher van a klubon pénzügyi és szakmai szempontból is, ami ellehetetleníti a megújulást.

Milyen takeaway-t, milyen tanulságokat hordozhat a mögöttünk hagyott Európa-bajnokság a Barcelona idényére?

A klub szempontjából az a jó, ha minél kevesebbet játszik egy játékos a válogatottjában, de természetesen magának a játékosnak lehetnek ezzel ellentétes ambíciói. Ilyen volt most Pedri esete, aki még az olimpiára is elment az EB után, és abszurd mennyiségű terhelést kapott. Nyilván még fiatal, de ha nem tud megfelelően pihenni az olimpia után, akkor sajnos ennek hatása lehet a barcelonai évére is.

Az Eb-n egyébként Pedri volt, akit a leginkább érdemes kiemelni. Nagyon fiatalon abszolút meghatározó volt a szerepe, bízzunk benne, hogy így fejlődik tovább.

Mi a helyzet az elmúlt hónapok másik nagy port kavart hírével, a Szuperligával? Hogyan látják ezt a magyar Barcelona-szurkolók?

Erről a témáról csak a saját véleményemet tudom elmondani, mások nevében nem tudok beszélni. Sőt, ez számomra sem fehér vagy fekete. Magyarként azt gondolom, a Szuperliga nem egy szép történet, mert minden esélyt elvenne az olyan országoktól, amilyenek mi vagyunk. És nálunk erősebb bajnokságoktól és csapatoktól is. Nem igazságos a versenyt ilyen módon korlátozni.

Másrészről a törekvést értem. Az olyan klubok miatt népszerű a spanyol foci, mint a Real Madrid és a Barcelona. Nélkülük más kávéház lenne a LaLiga… Ők adják az érték túlnyomó részét, és ezek a klubok ennek fejében szeretnének arányosabb anyagi kompenzációt kapni. Ehhez az kell, hogy hozzájuk szintben közelebb álló csapatokkal játsszanak többet. A pénzelosztás ilyen módon a befektetett értékhez viszonyítva arányosabban folyna vissza a klubokhoz.

Ez érthető, de az arányok sokak szerint már így is felbillentetek, és ebben az egyenlőtlen egyenletben a Barcelonát is a kedvezményezettek között találjuk.

Én ott látom a bajt, hogy a játékosok és főként az őket képviselő menedzserek sajnos mindig az adott pénzügyi helyzethez viszonyítva préselik ki a pénzt a klubokból. Ha 100 hordónyi arany van, akkor azzal arányosan fejik a klubokat, ha 1000 hordónyi, akkor abból akarnak minél többet megkaparintani. És mivel a nagy játékosokért mindig is nagy volt a verseny, szerintem a Szuperliga sem lenne megoldás erre a helyzetre. Ideig óráig igen, de hosszú távon – ha bevételek nőnek – akkor a kiadások is fognak. Erről gondoskodnak majd a menedzserek…

Számomra a bérek maximálása, szabályozása például sokkal inkább szükséges lépésnek hat ebben a helyzetben.

Szuperliga ide vagy oda, a Barcelona esetében évek óta furcsa kettősség rejlik a lokális és a nemzetközi, globalizált identitás párhuzamosságában. Szerinted lehet jövője az előbbinek?

Nem sok európai topklub mondhatja el magáról, hogy még mindig megőrizte a gyökereit, és nem zárta őket el a múltjában. Mára majd’ minden nagy klub egy befektető csoport (vagy éppen ország) tulajdona. A cél az üzlet, magukat a klubokat nem olyanok vezetik, akiknek számítana a csapat történelmi háttere. A legtöbb helyen ez a játékosállományon, a saját nevelésű játékosok hiányán 0s meglátszik, sőt, a játékosok öltözői szerepén is. Nem mindegy, hogy egy olyan játékos a kapitányod, aki egész életében nem játszott más klubnál, vagy olyan, aki a következő évben már egy másik kontinensen lesz, egy vállrándítással. Főleg utóbbi, a reakciók megléte vagy hiánya az, amin tükröződik, vannak-e még gyökerei egy csapatnak.

A Barcelonára leszűkítve, maradt még valami a mottóból: „Több, mint egy klub”?

A Barcelonánál még mindig a socio, bérletes-klubtag a tulajdonos, akinek megvan a maga hatalma, befolyása a dolgok alakulására. Ezen kívül továbbra is a katalán a klub első számú nyelve, ezt használják a mindennapokban. A lehetőségekben, a jogosítványokban is más helyzetben van és marad is egy helyi katalán öregúr, mint egy budapesti fiatal, ha jegyeket szeretne egy-egy kiemelt meccsre. Nem tűnik valószínűnek, hogy ez a közeljövőben változna, pontosan azért, mert az elnököket a sociók választják.

A foci persze globalizálódik, egyre inkább nem csak Katalónia csapata lesz a Barcelona. De elsősorban az marad, mert azt látom és érzem, hogy a gyökerekre figyelnek, és fontos elem minden klubvezetőnél, hogy ez egy katalán klub. Azt is gondolom, hogy a kettő nem feltétlen zárja ki egymást: lehet attól terjeszkedni, globálisabbá válni, piacot szerezni más országokban, hogy közben ugyanúgy elmennek a katalán nemzeti ünnepeken a felvonulásokra, ahogyan tették azt évtizedeken át.