Brühl, Berlin, Barcelona
Daniel César Martín Brühl González Domingo, vagy ahogy a legtöbb mozirajongó ismeri: Daniel Brühl. A német-spanyol színész családi háttere és karrierje egyaránt figyelemre méltó, mi most a Traveller magazin áprilisi számában megjelent riport spanyolos részeiből szemezgettünk.
Vajon tényleg csak idő kérdése volt, hogy az egyre szélesebb körben elismert, és nem mellesleg 5 nyelven kitűnően beszélő Daniel Brühlt felfedezi magának Hollywood? Akárhogy is, a német-spanyol színész az elmúlt 12 évben sokat tett azért, hogy idén több nagy nemzetközi produkcióban is láthassák a mozilátogatók. A 2003-as Good Bye, Lenin! óta Brühl főszerepet játszott például az itthon is bemutatott Edukatorsban és Salvadorban, de letette a névjegyét A Bourne-ultimátumban és a Becstelen Brigantykban is.
A még mindig csupán 37 éves színész számára végül Niki Lauda (Hajsza a győzelemért) eljátszása hozta meg a nagy áttörést, azóta pedig egymás után nyílnak meg előtte az ajtók. A Helen Mirennel forgatott Hölgy aranyban című drámáját egy héttel ezelőtt mutatták be itthon, de a nemzetközi premierek és Brühl sikerei azt súgják nekünk, nem utoljára látjuk őt idén a hazai mozikban.
A németül, spanyolul, angolul, franciául és portugálul is kitűnően beszélő színész sokoldalúsága nem ismer határokat, hiszen Berlinben még egy éttermet is vezet 2010 óta, persze csak a háttérből irányítva: „3-4 étellel egész jól elboldogulok, de én magam is meglepődök, ha valami tényleg jól sikerül. Azt hiszem, tönkre is menne az étterem, ha én vezetném a konyhát.” − ismeri be Brühl.
Berlin vs Barcelona
A Barcelonában született, ám Kölnben felnőtt színész éttermének neve a katalán fővárost ismerők számára sokatmondó: Bar Raval. De vajon melyik áll hozzá közelebb, szülővárosa vagy jelenlegi otthona?
„Berlin egy igazi multikulturális főváros, ahol mindig történik valami. Nem olyan tiszta és rendezett, mint a legtöbb német város − amelyek egy része totálisan megőrjít a szervezettségével és hatékonyságával. Ha Berlinben vagy, tudod, hogy az más: az ottani németek kivételt képeznek Németországon belül. Ezt szeretem Berlinben, a durva és tökéletlen karakterét.”
„Barcelona valójában elég kisvárosias, tényleg… Mivel Madrid a főváros, talán több közös vonása van Berlinnel. De annak ellenére, hogy Barcelona nem túl nagy, nagyon sokat kínál és sok dolgot nagyon szeretek benne. Az építészete lenyűgöző például, ott vannak a hegyek és a tenger, nagyon magas az életszínvonal és a gasztronómia is fantasztikus. A világ minden tájáról vonzza az embereket, mégis otthonos és nyugodt az életritmusa.”
A multikulturalitás Daniel Brühl családi hátterét is jellemzi, német televíziós rendező édesapja Brazíliában, tanárnő édesanyja Spanyolországban született. Arra a kérdésre, hogy inkább spanyolnak vagy németnek érzi-e magát, a színésznek nincs egyértelmű válasza:
„Mind a kettőnek, tényleg.
A testvéreim és én mindkét országból örököltünk dolgokat. Mint a spanyolok, általában kicsit lusták vagyunk, de sok dologban szenvedélyesek. A németek meg hatékonyak és kevésbé emocionálisak […] Ha pedig a két válogatott egymással csap össze, megnézem, ki játszott odáig jobban a tornán, és neki szurkolok.”
Hát kell ennél jobb végszó?
Paella készül a Bar Raval konyháján