Erasmus Spanyolországban: Madrid

Be kell látni, Madridból nemcsak a tengerpart hiányzik. Nincsen Eiffel-torony vagy éppen Sagrada Família szintű turistamágnese, nincsen a városhoz ezer szállal köthető „vadregényes” zsenije (lásd egy sarokkal odébb Gaudít), sőt, még csak azt sem mondhatja el magáról, hogy télen-nyáron simogat a mediterrán klíma és narancsba-borult fák szegélyezik az utcákat. Kosz van és hatalmas tömeg, nem beszélve a 6 és fél milliós város méretének megfelelő távolságokról.

(Majdnem) mindent megénekeltek belőle

Madridban mégis van valami megfoghatatlanul egyedi, ami azonnal és végérvényesen rabul ejti a látogatók szívét. Madrid hangulata egyik spanyol városéhoz sem fogható, és erre a hangulatra furcsa módon már néhány nap után szinte mindenki ráérez. Madridba ugyanúgy visszavágyik a spanyolul nem beszélő magyar backpacker, mint az illusztrált Don Quijotén felnövő tarisznyás hispanista, vagy éppen a világfutball egyszerű huligánja. Ahogy a helyi mondás tartja, innen a következő állomás már tényleg a mennyország.

Nyelvtudás

Barcelonával ellentétben Spanyolország fővárosában természetesen nem lesz problémánk a regionális kultúrpolitika viharos hullámverésével, és a legendásan kemény andalúziai akcentusok okozta nehézségekkel sem kell megküzdenünk. Téved azonban, aki azt gondolja, a madridi spanyol a legtisztább és legérthetőbb félszigeti dialektus lenne, sztenderdről pedig beszélni is felesleges. Ahogy Londonban nem keresi az ember a BBC English-t, a spanyol fővárosban is számíthattok meglepetésekre a korábbi spanyol órákhoz képest. (A másutt is rohamosan terjedő szó végi -D hangok -Z hangra cserélése például Madridban annyira jellemző, hogy az autentikus főváros neve nem más, mint Madriz − con zeta.)

Az ember persze a helyiekkel beszélgetve vagy csupán a sarki bárban fülelve hamar hozzászokik a helyi akcentushoz, sőt, az egyetemi körökben a spanyol fiatalok jellemző szófordulatait is gyorsan magára szedi. (A legfontosabb 20 spanyol szlenget nemrég mi is összeszedtük Nektek!) Minthogy a legnagyobb madridi egyetemek az ország legjobb felsőoktatási intézményei között szerepelnek, leendő oktatóitok jellemzően Spanyolország más régióiból vagy éppen Latin-Amerikából származnak majd − újabb akcentusokkal és kihívásokkal. Ahogy arra a korábbi Erasmus-cikkekben is utaltunk, a spanyolul nem beszélőknek érdemes még itthonról tájékozódniuk az angolul felvehető órákkal kapcsolatban, nehogy meglepetések érjék.

Tanulmányok

A spanyol főváros legnagyobb egyeteme az Universidad Complutense de Madrid, amelynek elődjét 1499-ben Alcalá de Henaresben alapították. A Madridtól nem messze fekvő kisvárosban ma is található egyetem (Universidad de Alcalá), a középkori intézmény utódjának azonban a fővárosi UCM számít, amit a hallgatók jellemzően „Complunak” neveznek. A jelenleg több mint 80 ezer hallgatót számláló egyetemváros Madrid északi részén, a Moncloa metrómegállótól észak-nyugatra terül el egybeolvadva a műegyetem, az Universidad Politécnica de Madrid szintén 40 ezres campusával. Persze nem kell egy kalap alá vennünk a kettőt ahhoz, hogy a hatalmas területet afféle kelet-európai Alizként Csodaországnak higgyük.

Bár az 1960-as években tervezett kari épületek modernitása mára jelentősen megkopott, a Complutense campusán sétálni még ma is nagy élményt jelent a hatalmas parkok és közösségi terek miatt. Noha az egyetemvárost több buszjárat is átszeli, valamint saját metrómegállóval is rendelkezik, nagyon népszerűek a kerékpárutak is a hallgatók körében. A spanyol egyetemekre jellemző módon az előadások és a szemináriumok mellett késő délután sem néptelenedik el a campus, a Complu hallgatóinak önszerveződő programjai sokszor már egészen zavarba ejtő sokszínűséget mutatnak a filmkluboktól egészen a Lenin-felolvasásokig. Na ja, a közel 3 millió kötetből álló egyetemi könyvtár kifogyhatatlan utánpótlást jelent…

Lakás & közlekedés

Természetesen a magyarországinál jóval pezsgőbb egyetemi élet Madrid másik kiemelt felsőoktatási intézményére, az Universidad Autónoma de Madridra (lásd a videót) is jellemző, amely a várostól északra, Alcobendas mellett található. A lakásválasztásnál tehát fontos, hogy figyelembe vegyük az egyetem elhelyezkedését is, mert Madrid belvárosából jókora utat és rengeteg időt jelenthet nap mint nap kiérni az Autónomára. Bár a nagy város, nagy lehetőségek elv könnyen érvényesülhetne a lakáshelyzet kapcsán, sajnos a fővárosi Erasmus legnagyobb hátrányát a kiadó szobák árai jelentik. A 400 eurós havi ösztöndíj valószínűleg még akkor is el fog menni a lakhatásunkra, ha csak a legszerényebb igényeket támasztjuk a szobával szemben. Legyen például ablak, ugye.

Érdemes azért alaposan körülnézni már itthonról (mondjuk itt és itt), hiszen az árak kapcsán sokat számít a központtól való távolság. Ha pedig az ember megérkezik, a közlekedés is kézzelfoghatóbbá válik, ami növelheti a lehetőségeket. Miközben valami elsőre távolinak tűnhet az egyetemtől vagy a belvárosi bulinegyedektől, valójában a reggel 6-tól éjjel fél 2-ig közlekedő metróval, vagy éppen a nappali és az éjszakai buszokkal nem is biztos, hogy elérhetetlen. A madridi metró 12 vonala óraműpontossággal szolgálja ki fővárosiak igényeit és bár magyar szemmel a tömeget néha bizony nehéz megszokni, kétségkívül ez a legpraktikusabb közlekedési mód Madridban. A központi zónába érvényes 30 napos bérlet ára diákoknak pedig csupán 20 euró.

Szabadidő

Ha pedig már metró, nemcsak a tömegközlekedés-mániásoknak ajánljuk az ún. Andén 0 meglátogatását. Az egykori Chamberí metrómegálló, amelyet 1966-os lezárása után közel 40 évvel nyitottak meg újra a nagyközönségnek, ma múzeumként szolgál. Programokért persze nem kell a föld alá menekülnünk! A tájékozódást minden esetben érdemes először az egyetemen kezdeni, hiszen az Erasmus Student Network helyi irodájában minden fontos információt megtudhattok és kiválthatjátok az Erasmus-kártyátokat is. A várost felfedező akadályversenyek és Erasmus-partik főleg az ösztöndíj elején jelenthetnek nagy segítséget az ismerkedésben, de érdemes a félév során szervezett ESN-utazásokról is időben tájékozódni, mert ezekkel sokszor jóval olcsóbban fedezhetőek fel Spanyolország más régiói.

Egyedi hangulatról beszéltünk a cikk elején, azt viszont jótékonyan elhallgattuk, hogy a spanyol fővárost általánosan jellemző könnyedség mellett a különféle negyedeknek is megvan a saját karaktere − ami jó esetben előbb-utóbb találkozik majd a tiétekkel.  Jó lenne egyszer egy olyan interaktív Madrid térképet látni, ahol elsőre szembetűnik a Paseo del Prado múzeumtengelye, a Retiro park fantasztikus csendje, a Plaza de Santa Ana és az Huertas diszkóbárjainak üvöltő popja, a Chueca (meleg)negyed glamour- és designer-hangulata vagy éppen a ’80-as évek óta olyan „almodóvárosan” bohém Malasaña minden nappali és éjjeli rezdülése. Ilyen térkép híján egyelőre rátok marad a feladat, hogy a puzzle darabjait összeillesszétek, de néhány kedvenc helyet azért megsúgunk.

Ha pedig ez sem lenne elég, marad a Santiago Bernabéu vagy a Vicente Calderón morajlása gól előtt, a Rastro bolhapiac nyüzsgése La Latina utcáin, Picasso Guernicája a Reina Sofiában egy kultúrszomjas vasárnap délelőttön, utána egy remek hétvégi menüvel a kedvenc sarki vendéglődben, ahol a pincér már előre integet majd a múltkori, pult mellett átbeszélgetett másfél óra után, amibe nem csak az alanyi jogon kínált tapas, hanem még két pohár sör is járt meghívásként − így mondta −, ami persze azután a húzós átmulatott éjszaka után nem kellett volna, de mégis jól esett, mint Madridban oly sokszor oly sok minden már, csak úgy, könnyedén, az alkalomhoz illően. A mennyország meg majd megvár.