12 szőlőszem, avagy szilveszter spanyol módra

A Puerta del Sol Madrid talán leghíresebb tere, amely már a XV. században is fontos szerepet töltött be: nem csak városkapuként funkcionált, hanem úgynevezett mentidero, azaz pletykasarok is volt, hiszen itt gyűltek össze a fővárosiak, hogy megbeszéljék az élet ügyes-bajos dolgait. Aktuális kinézetét az 1860-as években nyerte el, bár a szökőkutakat csak 1959-ben telepítették, és 1967-ben helyezték el Madrid címerállatának szobrát, a macit, aki éppen szamócát dézsmál.

A Puerta del Sol legöregebb épülete éppen az, amelyiken az óra található – ezt Reloj de Gobernación néven szokás emlegetni. A Real Casa de Correos, azaz a Királyi Postahivatal építését 1768-ban fejezték be; jelenleg a Madridi Autonóm Tartomány Elnöki Hivatalaként szolgál. A harangtornyot, melynek négy óráját a híres José Rodríguez de Losada órásmester készítette, 1866-ban avatták fel, II. Izabella spanyol királynő születésnapja alkalmából.

A Puerta del Sol a mai napig központi szerepet játszik a madridiak életében: itt található a nulla kilométerkő, fontos közlekedési csomópont, és otthont ad a híres Tío Pepe-reklámtáblának is – ez a González Byass leghíresebb sherry-márkája. Sőt, a spanyol filmtörténet egyik mérföldköve is a térhez kapcsolódik, miután 1929-ben Francisco Elías Riquelme itt forgatta az El misterio de la Puerta del Sol-t, amit az első spanyol hangosfilmként tartanak számon.

Az év utolsó éjszakáján óriási tömeg gyűlik össze a téren, hogy az óra tizenkét ütésére fogyassza el szerencsét hozó szőlőszemeit. A spanyol köztévé 1962 óta élőben közvetíti az eseményt, így az sem marad le, aki otthon szilveszterezik. A felkészültebbek műanyag pohárban viszik magukkal a tizenkét szemet, de a szemfüles marketingesek révén már előre csomagolt, hámozott és magozott szőlőt is vehetünk. Gyorsnak kell lennünk, hiszen az egész harminchat másodpercet vesz igénybe, tehát három másodpercenként le kell nyelnünk egy szőlőszemet. Figyeljük a Real Casa de Correos tornyát: a bajada de la bola, azaz a súly leengedése után az óra egymás után közvetlenül négyszer elüti a negyedet, és kezdődik is a visszaszámlálás.

A spanyolok általában családi vagy szűk baráti körben szilvesztereznek: közvetlenül éjfél előtt végeznek a vacsorával, együtt megnézik a tévében az élő közvetítést és elfogyasztják a tizenkét szőlőszemet, majd pezsgővel, cavával, esetleg sidrával (almabor) koccintanak. Csak ezután indulnak a reggelig tartó, sokszor a délelőttbe nyúló buliba – és mi sem esik jobban az év első napján, mint egy finom chocolate con churros reggelire.

A szőlőszemek fogyasztását általában a valenciai Elche városából származtatják: 1909-ben ugyanis annyi szőlő termett, hogy nem tudtak vele mit kezdeni, ezért ingyen osztogatták, és az év utolsó napján, a hasonlóan gyümölcsöző termés reményében útjára indították a mai napig fennmaradt szokást. A közhiedelemmel ellentétben a sajtó már a XIX. század végén említést tett a madridi eseményről: 1894-ben az El Imparcial még Franciaországból eredezteti a szőlőevést, de három évvel később az El Gedeón már madridi szokásnak titulálja.

Szilveszter éjszakáján a spanyolok is kedvelik a tűzijátékot, de főleg a petárdák durrogtatását. Néhány településen még él egy, inkább a téli napfordulóval összekötött hagyomány, miszerint máglyákat gyújtanak: ez az Hoguera de los Quintos. A madridi Robledo de Chavelán például 1345-ben dokumentálták először az égetést. De ha a navarrai Pamplonában, a La Rioja-i Nájerában, esetleg a sevillai Lebrijában szilveszterezünk, könnyen összetalálkozhatunk jelmezbe bújt fiesztázókkal is. Akárhol is töltsék a szilvesztert,

minden olvasónknak boldog új évet kívánunk! ¡Feliz año nuevo!