Frida Kahlo, a modern nő példaképe

Frida akár egy modern-kori madonna írta be nevét a történelembe; sorsának sorozatos tragédiái és roppant erejének folytonos próbatételei övezték azt az egyedülálló képzőművészeti remekművet, amit a XX. század első felében létrehozott. Frida Kahlo mostanára nők milliói számára vált példaképpé.

Nemcsak vibráló önarcképei, -amelyeken a mexikói flóra és fauna burjánzó, érzéki világát rendezte be maga köré- égtek bele az emberek tudatába, hanem személyiségének ezerarcúsága, örökös küzdelme és nem utolsó sorban szerelmi életének – kívülről − kibogozhatatlan szálai is részei annak a szőttesnek, amit

mára már bátran nevezhetünk Frida-kultusznak.

Frida olyan női karaktert testesített meg, amely egyszerre áttetszően finom és mégis acélosan kemény. Személyiségében egyesül az asszonyi odaadás, gyengédség és szerelmes rajongás a szikár, önálló és az alkotásban kiteljesedő nő alakjával. A soha meg nem alkuvás, a sorsával való folyamatos szembenézés és az ezzel párosuló méltóság örök értéket képviselnek nem csak a nők számára. Tüzes, mindenen átütő tekintete a női öntudat és erő szimbólumaivá váltak.

Magdalena Carmen Frida Kahlo y Calderón 1907-ben született Mexikóvárosban, a nagy mexikói forradalom előszelében. Az 1910-ben kirobbanó felkelések eszméivel olyannyira azonosulni kívánt, hogy születésének dátumát három évvel későbbre módosította. Abban az időben a mexikói művészvilágot nem csupán a forradalmi eszmék heves szenvedélyei fűtötték; az egymáshoz fűződő zűrös, viharos viszonyok folyamatos eksztázisban tartották mind az alkotás ihletett pillanatait, mind a magánélet mindennapjait.

Frida fiatalon, szinte még kamaszlányként ismerkedett meg az akkorra már híressé, még inkább hírhedtté vált, nála több mint húsz évvel idősebb muralista festővel, a grandiózus Diego Riverával. Szerelmük egy egész életen át tartó szenvedéllyel és szenvedéssel fűszerezett kapcsolat volt, amelyben a hűtlenség sem volt tabu téma. Coyoacáni házuk a Casa Azul amellett, hogy szerelmi fészkükként szolgált, száműzött forradalmárok és bujdosásra kényszerült művészek, közéleti személyiségek búvóhelye is volt.

 

 

 

 

 

 

 

 

A Casa Azul – ma már múzeumként – Frida Kahlónak állít emléket

Itt ismerkedhetett meg Frida Lev Trockijjal, az Oroszországból Sztálin elől menekülő forradalmárral, akit Diego Rivera kérésére a mexikói kormány befogadott azzal a feltétellel, hogy a házaspár gondoskodik Trockij és felesége elhelyezéséről. Egymás iránti szimpátiájuk, az első apró figyelmességek, mint például a Trockijnak ajándékozott önarckép végül románcba fordult, aminek Diego féltékenysége vetett véget. A Trockij házaspár kénytelen volt elhagyni a Kék Házat.

A Diego és Frida között feszülő húrokat mindketten erőteljesen pengették, amelyek nagy viszályokat és hosszabb-rövidebb szétválásokat eredményeztek. Diego nem titkolt hűtlenségei, még inkább okot adtak Fridának az újabb szerelmi kalandok megélésére. A náci uralom elől menekülő André Breton, a szürrealizmus atyja és felesége is a Casa Azulban találtak menedéket az 1930-as évek végén. Breton felesége,

Jaqueline Lamba és Frida között különös vonzalom alakult ki,

amelyet az egymáshoz írt érzelmes levelek is alátámasztottak. Nem Jaqueline volt az egyetlen nő, akivel Frida szerelmi románcba keveredett. Nehéz volna kibogozni, hogy a rajongó barátságok és a testi vonzalmak kavalkádjában ezek a kapcsolatok meddig lángoltak, milyen mélységekben, de ahogy Frida levelezéseiből és naplóbejegyzéseiből is kiderül, ezek a kapcsolatok, románcok oszlopként álltak a festőnő életében.

A sorozatos testi és lelki gyötrelmeket, amelyeket kisgyermekkora óta hordozott, az alkotás volt képes valamelyest feloldani, illetve ezek a lángoló emberi kapcsolatok adtak enyhet neki, feledtették vele fájdalmait. Ezt Muray Miklóshoz, egy magyar származású amerikai fotográfushoz írott levelében − akivel több mint tíz éven át tartó időszakos kapcsolatot tartottak fenn − is megfogalmazta.

Mindemellett ott volt a legerősebb és minden csatát túlélő oszlop, Diego, aki egyszerre volt számára elérhetetlen szerelem, gyötrő szerető és féltett kisgyermek. Frida naplója olyan, akár egy Diegóhoz íródott imafüzet: tele vallomásokkal, könyörgésekkel, nyugtalanító szerelmes ábrákkal. Mindennek középpontjában Diego, aki mindhalálig kísérte őt útján.

A művészetét átható szenvedély Mexikó iránti hódolatából, szenvedéseiből, Diegóval folytatott életfogytig tartó szerelméből és kivételes emberi kapcsolataiból táplálkozott. Személyiségének nagyszerűsége a mai napig sok kortárs művészt inspirál, legyen szó képzőművészetről, zenéről, filmről, színházról. Frida Kahlo ikonná vált.