¡Olé! Ma van a flamenco világnapja
- 2019.11.16.
A flamenco világnapját minden év november 16-án tartják, annak emlékére, hogy az UNESCO 2010. november 16-án a flamencót a kulturális világörökség részévé nyilvánította. Bajnay Beáta flamenco-művész segítségével most összeszedtünk Nektek néhány gondolatot flamencóról, amiről itthon még mindig nagyon keveset tudunk sajnos.
A flamenco egy tükör, vagy ha úgy tetszik, – Weöres Sándor után szabadon – létra. „Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” ¹ Egyfajta önismereti út. A zene és a tánc ott kezdődnek, ahol a szavak véget érnek. Mindkettő a láthatatlan világból merít és az érzelmekből táplálkozik.
A flamenco Egyfajta varázslat, ami a pillanatban születik.
A flamencóról csak annyit tudhatunk biztosan, hogy Andalúziában gyökerezik, és a mai napig andalúz zene, bár elterjedt egész Spanyolországban és szerte a világon. A XV. Században, India északi területéről elvándorló, majd Spanyolországban letelepedő cigány törzsek fontos szerepet játszottak megalkotásában, de Dél-Spanyolország dalai és táncai – amik olvasztó kohói voltak a mór, zsidó és katolikus zenei befolyásoknak – is jelentős hatást gyakoroltak a flamencóra.
Bölcsője Cádizban, Jerez de la Fronterában és Sevillában volt, ott is a Triana nevű cigány negyedben. Az első előadók is az Andalúzia-szerte letelepedett cigánycsaládokból származtak. A zenét ekkor még nem nevezték flamencónak, eredetileg magukat a cigányokat hívták így, és csak később, a XIX. század közepétől terjedt ki a név jelentése a zenére is.
A flamenco története több spirális fejlődési szakaszból állt, egy olyan élő hagyomány és művészet ez, ami folyamatosan változik és mégis mindig a gyökerekből táplálkozik. Maga a művészeti forma három részből áll: legősibb formája az ének, amihez hangszeres kíséret és tánc kapcsolódhat. A mozgás jellemzője a díszítés, improvizáció és a virtuozitás.
A flamenco, mint az ősi táncok, a mágikus rítusok szabályai szerint épül föl: a kör, a ceremóniamester és a résztvevők alkotják alapját. A táncosok a rendkívül fürge lábmunka mellett, karjukkal, kezükkel és vállaikkal táncolnak. A flamencóban gyakran alkalmazzák a pitost (csettinés) és a palmast (ritmusos taps).
A műfajt azonban meghatározhatjuk egyfajta nyelvként is, amiben folyamatos kommunikáció zajlik a flamenco gitáros, az énekes és a táncos között. Ettől megismételhetetlen pl. egy koncert, mert ahogy nincs két egyforma beszélgetés két ember között, úgy a flamenco zenész és táncos párbeszéde is egyedi. Ez a fajta együttműködés nagyon hasonlatos a jazz zenei improvizációhoz.
¹ A Weöres Sándor versrészlet, Szembe fordított tükrök címmel, az Út a teljesség felé c. kötetben található.