Picasso Guernicájának kalandos élete

Ez a felkavaró, kubista-szürrealista-grotesztk festmény az európai modernizmus egyik atyjának számító Pablo Picasso (1881-1973) főműve. Ma már magától értetődően a spanyol fővárosban tekinthető meg, de nem volt ez mindig így. A majdnem nyolc méterszer három és fél méteres, gigantikus festmény párizsi születése után megjárta az Egyesült Államokat, Madrid különböző épületeit, míg végül a Reina Sofía Múzeumban került jelenlegi helyére.

A spanyol polgárháború első évében, 1936-ban felkérték Picassót a Prado Múzeum tiszteletbeli igazgatói posztjára és habár alig egy év után lemondott tisztségéről, a köztársaságpárti oldal megrendelte az 1934 óta Párizsban élő festőtől a nagy művet. Picasso eleinte szerette volna egy általános, békeszerető, háborúellenes üzenet szolgálatába állítani a festményt, de politikai nyomásra végül Guernica város bombázása lett a kép témája. Szorgos munka kezdődött Párizsban, Picasso számos vázlatot és tanulmányt készített minden alakhoz, különböző technikákkal és színekkel próbálkozott, míg végül rátalált a végleges stílusra.

A munkafolyamatról Dora Maar (1907-1997), avantgárd művésznő és Picasso akkori szeretője készített meghökkentő fényképsorozatot, ami ma a mesterművel szemközti falon található és betekintést enged a festő változtatásaiba, javítgatásaiba és koncepció váltásaiba a különböző stációk között. A nagy bemutatásra az 1937-es Párizsi Nemzetközi Művészeti Kiállításon (melyet a Világkiállítás keretein belül rendeztek meg) került sor, amikor is a spanyol pavilon szinte teljes alsó szintjét uralta a Guernica.

Ezután az akkor még felgöngyölhető vásznat az amerikai kontinensre utaztatták és San Franciscóban, a Modern Művészetek Múzeumában került kiállításra, ahol 1939 augusztusában és szeptemberében volt megtekinthető. Mivel ez a mustra is csak időszaki kiállítás volt, még ez év novemberében átszállították a Guernicát a New York-i MoMA-ba, ahol Alfred H. Barr (1902-1981), a kor legjelentősebb művészettörténésze és kurátora szervezett egy nagyszabású Picasso kiállítást, melyen közel háromszázötven mű volt látható a mestertől, többek között a Guernica és annak vázlatai, előtanulmányai.

Habár a fő bázisnak a MoMA számított, a rendkívül sikeres kiállítás után a mű megkezdte majdnem két évtizedes vándorlását Amerika különböző múzeumai és időszaki kiállításai között. A ’60-as évekre nyilvánvalóvá vált, hogy a hatalmas méretű olajfestmény nem visel el több megpróbáltatást. Sajnálatos módon a felbecsülhetetlen értékű remekmű számos sérülést szenvedett amerikai tartózkodása alatt a rengeteg utaztatás következtében. Többek között egy 1957-es agresszív technikai eljárással végzett restaurálást és még egy graffiti támadást is.

Nyilvánvaló volt, hogy a spanyolok szerették volna végérvényesen hazájukban látni a képet, ez azonban Picasso kívánsága miatt akkor még nem volt lehetséges. A festő szerette volna ugyan, ha a kép szülőhazájába kerül – mint mondta, a Guernica a spanyol néphez tartozik – viszont kikötötte, hogy csak Francisco Franco diktátor halála után kerülhet egy demokratikus Spanyolországba. Hosszas egyeztetéseket követően, Franco halála után hat évvel, 1981-ben a Guernica hazaérkezett Madridba.

Mivel a Reina Sofía Múzeum akkor még nem nyitotta meg kapuit, így a Prado Múzeumhoz tartozó épületben, a Casón del Buen Retiróban helyezték el a művet, ahol bomba- és golyóálló üveggel védve került kiállításra és egy év alatt majdnem egymillió ember volt rá kíváncsi. Hatalmas ünneplés vette kezdetét szerte az országban, a spanyolok úgy érezték, hogy egy fontos darabot kaptak vissza a kultúrájukból és így, 1981. október 25-én, immáron a Guernica birtokában méltó módon tudták megünnepelni Picasso születésének századik évfordulóját.

Habár már csak Madridon belül, de várt még egy rövidke út a festményre. 1992-ben, miután a Reina Sofía Múzeum megnyitotta kapuit, a Guernicát átszállították végső és legmegfelelőbb helyére. Igen ám, de a vászonra festett mű akkor már nem volt feltekerhető, könnyen szállítható állapotban, ráadásul hatalmas mérete is fejtörést okozott, így a Prado és a Reina Sofía Múzeum igazgatói titkos tervet szőttek. Egy szép madridi kora hajnalon, a sajtó teljes kizárásával, rendőri biztosítás mellett egy titkos útvonalon, a botanikus kert előtt, a két igazgató és a szállításhoz elengedhetetlen szakemberek nemes egyszerűséggel átsétáltak a Guernicával új otthonába, ahol a mű mindmáig megtekinthető. Bízunk benne, hogy több út már nem vár rá.