„Sétálni együtt, ölelésben” − A tangó alapjai 6 lépésben

A tangó

Az argentin tangó a világ egyik legérdekesebb és legizgalmasabb tánca. A tánc lényege: sétálni együtt, ölelésben. A tangó teljesen más elveken alapszik, mint más táncok; a lépések iránya, tempója improvizatív, a hangsúly azon a lélegző, produktív együtt-ölelésen alapszik. Nem véletlen, hogy a tánctartás neve az argentin tangóban nem tánctartás, hanem abrazo, ami az ölelés spanyol megfelelője.

Cabeceo és mirada

Már maga a felkérés is egy művészet és teljesen más, mint ahogy nekünk, európai embereknek megszokott. A férfiak bizonyos távolságból, fejbiccentéssel kérik fel a nőket táncolni. Így a visszautasítás is diszkrét, a hölgy csak ártatlanul nézelődik, ha nem szeretné, hogy az illető felkérje, ha pedig szeretne táncolni a férfival, ránéz és bólint. A hölgyek egyébként mindent látnak és mindent észrevesznek… Az argentinok cabeceo-nak hívják a fejbiccentést, a hölgyek „nézelődése” pedig a mirada. A férfiak próbálkoznak, a nők pedig választanak, így megy ez bizony az életben is.

A milonga táncest

Buenos Airesben egy tradicionális tangó táncesten, azaz milongán az ültetési rend is ezt a típusú felkérést segíti elő. A bejáratnál ültető vár, aki általában az egyik szervező és ő ad helyet az érkező vendégeknek. Egyik oldalt ülnek a férfiak, másik oldalt a nők, a maradék két szélen pedig a párok. Gyakran megtörténik, hogy a párok a bejáratnál szétválnak, így külön érkeznek és ülnek le több tánc reményében.

Tandáról tandára

Négy tangószám alkot egy zenei táncos blokkot, vagyis egy tandát, amelynek egy másik stílusú váltózene, azaz cortina (függöny) jelzi a végét. Régen egy partnerrel mindössze egy tandát volt szokás táncolni. Amennyiben mégis egynél többet táncolt a pár, az egyértelmű jelzés volt a világ felé, hogy ők valamilyen bizalmas kapcsolatban vannak.

A tangózene

Egy táncest sikeréhez a tangó zene is hozzátartozik. A tangó muzsikája pedig csodálatos és rendkívül gazdag, sokat segítve a táncra való ráhangolódásban. Hogyan alakult a tangó zenéje? A XIX. század második felében nagyon nagy számú bevándorló érkezett Európából Buenos Airesbe, főleg Nápolyból, Olaszország déli részéről, valamint Spanyolországból és Németországból, akik gyönyörű melódiákat hoztak magukkal a szülőhazájukból.

A muzsika hangjai

Az olaszok Verdi, Puccini, Bellini és más zeneszerzők operáin nevelkedtek, vérükben volt a nápolyi canzona, a spanyolok a rondallával büszkélkedtek, a németek a liedet hozták magukkal, Schubert, Schumann, Wagner, Wolf és más nagyságok zenéit hallgatva. Az emigránsok között számos képzett zenész volt, akik később mesterei lettek fiatal argentin zeneszerzőknek. Ez az európai hagyomány argentin népzenei motívumokkal és afrikai eredetű ritmikákkal keveredett.

Ha már tangó zene, íme egy kis játék: felismered, honnan „inspirálódott” az argentin zeneszerző?

A megfejtés: Fédéric Chopin (1810-1849) Étude Op. 10 n°3 “Tristesse” in E major

Az ölelés ereje

Visszatérve a táncra, a tangót ölelésben és mellkast összeérintve táncolják, a csípők nincsenek kontaktusban. Eleinte ez furcsának és talán túlontúl intimnek is tűnhet, ám a tangó azért is szép, mert tartást ad lelki és fizikai értelemben, megtanít vezetni, követni, sokkal finomabb szinten kommunikálni a partnerrel, ami kihat a valós életre is.

Egy tangó esten hosszú perceken át lehet ölelést adni és kapni. Improvizáció ez, és séta is. Amikor tangót táncolsz, nemcsak túlélhető az adott nap négy öleléssel, hanem már egy tanda esetén is garantált a lelki fejlődés. Ha Virginia Satir tangót táncolt volna, biztosan másképp fogalmazza meg a híres idézetét. És egy estén nemcsak egy tandát lehet táncolni…

A szerző Szeghalmi Endre a Tango Libre Budapest tánciskola egyik alapítója,  és saját blogot vezet a tangóról. Borítókép: Pálmai Angie