Templomos borlovagok a szent városból: Caravaca de la Cruz és a Szent Kereszt ünnepe
- 2018.05.09.
Spanyolországban hiába nevezik Murciát a „Nap otthonának”, a tartomány nemzetközi sajtója nem az igazi. Nem csoda hát, ha az egyik legszebb fekvésű murciai kisvárost, Caravaca de la Cruzt sem fenyegeti a világhír. Még akkor sem, ha a keresztény hit ötödik legszentebb városának számít a világon. Jeruzsálemről, Rómáról, Santiagóról, de talán még Santo Toribióról is sokat írtak már, most következzen Caravaca de la Cruz.
A kiváltság II. János Pál pápától ered, ám ahogy a murciai kisváros neve is hirdeti, az itt található középkori relikviát már évszázadok óta őrzik nagy becsben a helyiek. A XIII. század óta tisztelt Szent Kereszt ugyanis több mint csodás módon jelent meg a városban a muzulmán uralom azon időszakában, amikor megkezdődött Spanyolország visszahódítása.
Caravaca fontos végvárnak számított, és a csoda idején még Abu Zeyt mór király fennhatósága alatt állt, aki nem volt épp elnéző a helyi katolikusokkal szemben. A bebörtönzött rabok egyike volt Chirinos atya is, akinek bűne nem volt más, minthogy a muzulmánok közt térített. Kihallgatásakor a pap olyan jámborul beszélt hitéről, hogy azzal még Abu Zeyt figyelmét is felkeltette, majd kíváncsisága odáig vezette, hogy egy szent mise celebrálását követelte tőle.
Chirinos atya a szertartáshoz készülődve észrevette, hogy épp a legfontosabb kellék, a Szent Kereszt hiányzik. Amikor a mór király tudtára adta, hogy a kereszténység szimbóluma nélkül nem tarthat misét, abban a percben egy kereszt alakú fénycsóva jelent meg felettük. A legenda szerint a fényből formált kettős kereszt, két angyal segítségével szállt le az oltárra, és az angyalok tudatták az atyával, hogy annak a keresztnek egy darabjából készült, amelyen Krisztus megfeszíttetett.
A szertartás során újabb csodák történtek, aminek hatására Abu Zeyt mór király szíve megrendült és elhatározta, hogy keresztény hitre tér. Ez az eucharisztikus csoda 1232. május 3-án történt, amely előtt Caravaca de la Cruz azóta is tiszteleg. A május elején rendezett városi fiesta legtöbb eseménye, a Szent Kereszt körül forog (Fiestas de la Santísima y Vera Cruz). A felajánlott virágok áldása, a körmenetek, a Kereszt leszállásának megelevenítése, majd annak szentelt vízben megmártása mind emberek ezreit vonzzák évről-évre.
Természetesen nem hiányozhat a spanyolok által oly kedvelt Mórok és Keresztények játéka sem, amely során mindkét fél „csapatai” korhű ruhákban vonulnak fel a lelkes közönség előtt. Ez utóbbival az ország számtalan városában találkozhatunk, de ami egyedivé teszi a caravacait, hogy itt a csapatok ugyan jelképesen, de éppúgy megküzdenek egymással, mint tették azt a XIII. században.
Caravacában ráadásul egy másik legendát is évről-évre megelevenítenek a helyiek. Az egykori mór király kegyetlenkedéseinek részeként a város ivóvizét méreggel fertőzte, a kialakult járványok pedig gyakorta tizedelték a keresztény népet. A városban ragadt templomos lovagok végül nem bírták tétlenül nézni a nép szenvedését: kihasználva lovaik gyorsaságát, áttörték a mór harcosok gyűrűjét és borral tértek vissza. A bor jótékony hatása persze nem is maradt el, a betegek meggyógyultak, az erőre kapott spanyolok pedig végül felszabadították a várost a mór uralom alól.
Nem csoda, ha manapság az ötnapos (május 1-5.) fieszta legfőbb eseményének az számít, amikor a 60 különböző lovas peña (baráti kör) − az utánpótlást jelentő fiatalokkal együtt − feleleveníti a templomos lovagok örökségét. A város fölé emelkedő erődhöz vezető úton ráadásul nem elég a legfürgébbnek lenniük, fontos szabály, hogy a lovak mellett futó 4 ember egyike sem engedheti el a vágtázó állatot. Ez a pár perces futam nemcsak a lovas peñák egész éves munkájának, hanem a caravacai ünnepnek is valódi megkoronázásul szolgál.
Fotók: Miguel Ángel Sánchez-Guerrero (Flickr)