Arepa recept, meg egy csipetnyi Venezuela–Kolumbia gasztroháború

Egy kiskanálnyi (gasztro)történelem

A szomszédos Kolumbia és Venezuela mindennapjainak eme esszenciális, kukorica lisztből készült fogása nemzetközi szinten is ismert. Olyannyira, hogy szeptember 12-én ünneplik a Nemzetközi Arepa Napot. De hogy mégis melyik latin-amerikai ország az arepa atyja? Nos, mindkettőjük és egyikük sem…Az érthetetlen válasz miatt a történelmet okoljátok, ne minket!

A helyzet ugyanis, hogy a fennmaradt dokumentumok szerint Kolumbusz Kristóf és a spanyolok odaérkezése előtt már fogyasztották ezt a harapnivalót. Ekkor még nyilvánvalóan sem Kolumbia, sem Venezuela a mai formájában nem létezett. Az őslakosok egyik alapélelméül pedig többek között a kukorica szolgált, melynek elkészítését különböző sütő-főző eszközök használatával tették változatosabbá.

Mivel kontinens-szerte elterjedt növényről van szó, nem tudhatjuk pontosan, hol ‘főzték ki’ először az arepa ősét. Ugyan a spanyolok hallották, hogy a helyiek egy csoportja “erepának” nevezi valamelyik lepényételüket, valószínűleg csak etimológiai egybeeséssel van dolgunk. Ami biztos, hogy a régióban évezredek óta termesztettek kukoricát. Mára pedig már más latin országok konyhájában is feltűnt az arepa, a lepényt megtalálhatjátok például Panamában, Kubában, de akár Mexikóban is.

Akkor mi is az arepa vita tárgya?

Ez a kis kukoricakorong olyannyira beépült a mindennapokba, mint nálunk a kenyér. Azonban még annél is értékesebb, mert például a venezuelaiak kulturális identitásuk részének tekintik, így az arepa mindig központi helyet foglal el az asztalon. Kolumbia talán nem ennyire patrióta módon gondol a lepényre, mégis a helyi konyha fontos alapját képezi.

Az eredet mellett az elkészítési mód is új frontot nyit a Venezuela–Kolumbia gasztroháborúban. A kukorica liszt alap, a tésztát pedig serpenyőben, rácson vagy esetleg olajban kisütve prezentálják. A kolumbiai változat általában egyszerű, nincs benne töltelék, hanem vajjal és/vagy sajttal a tetején tálalják. Inkább kenyér-féleként használják főétkezések mellé, tésztájába néha vajat is kevernek.

Venezuela ennél sokkal színesebben és gazdagabban közelít, náluk a töltelék a nyerő. De nem aprózzák ám el, a frissen sült arepa lehet reggeli, benne vajjal, sonkával, sajttal, paradicsommal és hagymával. Majd ebédre újabb arepát készítenek, ezúttal avokádóval, majonézzel és csirkehússal megküldve. A töltelékek sokszínűsége határtalan, tehetünk bele babot, disznóhúst, zöldségeket, tojást, de még halat is…

Mi mindkét országból jövő változatot leteszteltük, ha szavazni kell, inkább az utóbbi, tehát a venezuelai mellett voksolunk, mert kevésbé száraz. De mielőtt újabb frontot nyitnánk, szögezzük is le gyorsan: természetesen minden attól függ, milyen szerepet tölt be a tányérunkon az arepa. Ha kenyérként funkcionál, felesleges a feltét, a sima vajas is tökéletes. És nem mondhatjátok, hogy a cikkünk mögött nincs alapos kutatómunka, hiszen volt szerencsénk meginterjúvolni a kérdésről egy kedves venezuelai ismerősünket is néhány kulisszatitok reményében. Így alább a lehető legautentikusabb recepttel szolgálhatunk nektek.

Mit mondanak a helyiek?

Tősgyökeres caracasi barátunk, Alexander szerint minden a kukoricán múlik és múlott, amit az őslakosok búza helyett használtak a kezdetek óta. A sárga arany az egész kontinensen elterjedt, Bolíviától Mexikóig, de mégis érdekes, hogy a leghasonlóbb elkészítési mód náluk és Kolumbiában van jelen. Ez bizonyára azért van így, mert korábban területileg egy egységet alkottak. Alexander szerint viszont nagyon sok regionális változatával is találkozhatunk az arepa estében. Nem csak tészta formája, de a hozzá használt lisztkeverék színe és állaga is nagyon eltérő tájegységenként.

„Mindenkit arra bátorítok, hogy készítsen arepát és kóstolja meg, legyen az éppen reggeli, ebéd vagy vacsora. Kombináljátok bármivel, ahogy mi tesszük Venezuelában. Akár édes változatot is készíthettek belőle, mondjuk uzsonnára. Ha pedig valami gourmet-ra változatra vágytok, ne habozzatok, a tölteléknek csak a képzelet szabhat határt. ¡Viva la arepa!” – zárta le a vitát széles mosollyal Alex. Jöjjön hát a recept, egyenesen Venezuelából, ahogy Alex és családja is készíti, mióta csak az eszét tudja.

Venezuelai arepa recept

Hozzávalók a tésztához:
1 csomag előfőzött kukoricaliszt
Víz
Só

Néhány klasszikus példa a töltelékre:
Llanera: szálakra szedett sült marhahús, paradicsom, avokádó, sajt
Huevos pericos: tojásrántotta fűszerekkel, hagyma és paradicsom
Pabellón: sült hús, fekete bab, sajt - az eredeti recept sült banánt is tartalmaz
Jamón y queso: vaj, sonka, sajt (mozzarella vagy gouda), extra: tojás, hagyma paradicsom.
Aguacate: guacamole, paradicsom, hagyma, sajt
Ensalada: bármilyen zöldséggel megtölthetjük, lehetnek nyersek is vagy grillezettek.

Serpenyőben: Olyan eszközt használjatok, amit nem sajnáltok. Ha kivitelezhető, legyen egy serpenyőtök csak arepára, mert a tészta rá fog égni vagy rá fog égni. Nincs más opció, legfeljebb kicsit megpirítani őket, majd 180 fokon a sütőben befejezni a műveletet, míg teljesen át nem pirulnak.

Sütőben: 180 fokon, sütőpapírra helyezve 10-12 percig sütjük. (A tölteléket külön készítjük el és sütés után tesszük bele!)

Olajban: Forró olajban a kisebbre formált korongokat aranyszínűre sütjük

Elkészítés venezuelai stílusban (kb. 3 főre)

• Vegyünk egy tálat és töltsük meg kb. 250 ml szobahőmérsékletű vízzel.
• Adjunk hozzá ízlés szerint 1-2 csipet sót és keverjük el.
• Adagoljuk hozzá szépen a lisztet, annyit, amennyit a víz felvesz.
• Gyúrjuk össze, majd hagyjuk pár percig pihenni. Egy nem ragadós, se nem kemény, se nem túl puha masszát kell kapjunk. Ha nem sikerült, adjunk hozzá még lisztet vagy vizet.
• Vegyünk a masszából tojásnyi nagyságú gömböket, majd lapítsuk őket ki a tenyerünkkel, kis korongokat formálva. Az ideális méret kb 10-12 cm átmérőjű, de teljesen mindegy, a lényeg, hogy átsüthető legyen.

¡Atención!

Ha lehet, formázzuk kézzel. Sem gyúródeszka, sem sodrófa nem szükséges! Viccen kívül, de sajnos láttam már olyan kolumbiai lányt, aki a masszát egy tányér aljára tette, majd az egészre nejlonzacskót húzva, a masszát asztalnak nyomorászva lapította ki. Pusztán ilyen eszközökkel és hangos csapkodások kíséretében volt képes ezt a bonyolult korong  formát előállítani… nem volt szép látvány és minden felmenője egyenként megfordult a sírjában. Kiemelném, hogy kolumbiaiakhoz semmi köze eme „technikának”, és pusztán elrettentő példaként osztottam meg veletek, mert  igenis megy az kézzel.

Tegyük olaj nélkül a forró serpenyőbe vagy a sütőbe a tésztácskákat, esetleg süssük ki bő kukorica/napraforgó-olajban (természetesen töltelék nélkül.) Ha átsültek, pihentessük őket egy tányéron, és ha már nem olyan forróak, egy késsel nyissuk fel őket. Kezdődhet a betöltés, ¡buen provecho!

Van, aki erről az asztalról a burgert, a hot dogot vagy a sajátát választaná… mi az arepát!