Spanyol Nyelvtanulás

Feltételes mód a spanyolban: si tuviera vagy si tendría?

Zoltán Szilárd | 2017-04-04

Korábbi angolosok számára a spanyol feltételes mód ritkán okoz nagy fejtörést. A condicional-szerkezetek logikája ismerősen cseng, és ha az igealakokkal néha meg is gyűlik az ember baja, ezzel is megbirkózik előbb-utóbb. Persze egy közel félmilliárd beszélővel rendelkező nyelv esetében még a legmagabiztosabb spanyolost is érhetik meglepetések.

Korábbi angolosok számára a spanyol feltételes mód ritkán okoz nagy fejtörést. A condicional-szerkezetek logikája ismerősen cseng, és ha az igealakokkal néha meg is gyűlik az ember baja, ezzel is megbirkózik előbb-utóbb. Persze egy közel félmilliárd beszélővel rendelkező nyelv esetében még a legmagabiztosabb spanyolost is érhetik meglepetések.

Kezdjük az elején: a feltételes mondat két részből áll: az ún. feltételes előtagot (prótasis condicional) tartalmazó mellékmondatból, amely általában a si  (‘ha’) szócskával kezdődik, valamint a főmondatból, amely a feltétel teljesülése esetén bekövetkező eseményt írja le (a két tagmondat sorrendje természetesen felcserélhető). Háromféle feltételes mondatot szokás megkülönböztetni:

  • jövő idejűt (pl. Si estudias, apruebas/aprobarás ’Ha tanulsz, átmész a vizsgán’)

  • jelen idejűt (Si estudiaras/estudiases, aprobarías ’Ha tanulnál, átmennél a vizsgán’)

  • múlt idejűt (Si hubieras/hubieses estudiado, habrías/hubieras/hubieses aprobado ’Ha tanultál volna, átmentél volna a vizsgán’)

Létezik persze kevert mondattípus is (pl. Si hubiera dormido bien, ahora no estaría de mal humor ’Ha jól aludtam volna, akkor most nem lennék rossz hangulatban’). A továbbiakban most a középső típussal foglalkozunk.
A „sztenderd” spanyolban a jelenre utaló feltételes mondatok mellékmondatában a kötőmód folyamatos múltja, a főmondatban pedig a condicional simple használatos, ahogy a fenti példában látható. Nem kevés nyelvváltozat kötetlen regiszterében (pl. Spanyolország északi részén és Dél-Amerika több országában) ugyanakkor a feltételes előtagban is előfordulhat a condicional simple használata, pl.

Lo haría si tendría plata − ’Megtenném, ha lenne lóvém’

(a sztenderd si tuviera plata helyett). Nyelvleírói szempontból ez nyelvjárási jelenség, és semmi probléma nincs vele. Az előíró szemlélet szerint viszont nem része a művelt nyelvhasználatnak, így kerülendő. (Bizonyos nyelvjárásokban szintén elterjedt a kijelentő mód folyamatos múltjának feltételes jelentésű használata mindkét tagmondatban, pl. Si tenía dinero, me compraba una finca ’Ha volna pénzem, vennék magamnak egy telket’.)

Mi a helyes és mi a helytelen?

Mint már szóltunk róla többször, az, hogy egy nyelvben mi helyes vagy helytelen, mást jelent a kutató és mást a nyelvművelő számára. A kutató szerint mindaz helyes, ami anyanyelvi változatokban előfordul: ő csak megfigyeli, leírja, de nem mondhat értékítéletet a nyelvi jelenségekről. A nyelvművelők viszont azt tartják helyesnek, ami a művelt beszélők nyelvhasználata alapján kidolgozott normába belefér (ez az előíró vagy normativista szemlélet).

Van azonban egy olyan eset, amikor a si tendría (si habría, si sería stb.) a nyelvművelők szerint sem elítélendő és a „sztenderd” nyelvben is megállja a helyét, mégpedig a No sé si tendría valor ’Nem tudom, lenne-e bátorságom’, Me pregunto si sería posible ’Vajon lehetséges lenne-e’ stb. típusú mondatokban. Ezek valójában nem feltételes alárendelő tagmondatok: a si itt a magyar ’-e’ kérdőszócskának felel meg (ezzel kapcsolatosan lásd még a fuera/sería kérdését).

A szerző további írásait nemcsak nálunk, hanem az El Mexicano nyelvi blogon is olvashatjátok!

Borítókép: Eiko Ojala