Granada, a spanyolok mór ékköve

Andalúzia nyolc provinciára oszlik, Granada ezek közül a negyedik legnagyobb a maga nem egészen egy millió lakosával. Ha a tengerpart felől érkezünk Granada városába, ahogyan elhaladunk a végtelen olajbogyó ültetvények mellett és megpillantjuk a Sierra Nevada hófedte csúcsait, egyből szembeötlik, hogy itt harapnivalóan friss a levegő és körülbelül 5-10 fokkal hűvösebb a hőmérséklet.

Granadának van egy kis reptere is, elérhető az AVE gyorsvasúton át, és olyan világörökségi látnivalókkal büszkélkedhet, mint az Albeicín. A régi mór negyed a maga hófehér házaival, meredek, szűk utcácskáival, mozaikcsempe házszámaival és pirosan mosolygó virágaival mindenkit elbűvöl, a Csokoládéból (Johnny Depp) ismerősen csengő figuráit meg sem említve.

Ha vesszük a fáradtságot és felsétálunk a meredek lépcsőkön a San Nicolás templomig, innen csodálatos kilátás nyílik a Sierra Nevadára és az Alhambrára. A VIII. században már éltek a félszigeten arabok, akik erősen koncentrálódtak például ide, ebbe a városrészbe. Az itteni tipikus lakóépület az úgynevezett carmen, amely egy magas falakkal körülvett, az utcától teljesen elszeparált komplexum, közepén egy kis kerttel vagy terecskével, ahol virágok nőnek és a padokon meg lehet pihenni a hűs árnyékban. A legenda szerint a szomszédos dombról, a Sacromontéról ered a flamenco, az andalúz cigányok büszkesége.

Flamenco

A gitanók annak idején az Sacromonte barlangjaiban laktak és ott alakították ki a maguk szenvedélyes vérmérsékletét tükröző táncot és zenei világot, aminek a fő témavilága a szerelem, a fájdalom, a mindennapi élet nehézségei és szépségei. Ma is megtekinthetőek az itteni barlangokban autentikusnak hirdetett előadások, habár ez leginkább egy turistacsalogató mézesmadzag. Sokkal valódibbak az eldugott kis flamenco bárokban rendezett előadások, ahol a közönség együtt él a zenével és a tánccal. Egyébként a flamenco maga is a Világörökség része.

Az Alhambra és Generalife kertje szintén világörökségi helyszín, nem véletlen, hogy turisták millióit vonzza ide minden évben. Ez a kettős Spanyolország leglátogatottabb turisztikai látványossága, maga mögé utasítva a madridi Prado Múzeumot és a barcelonai Sagrada Familiát is. Ha valaki szeretné a saját szemével látni, akkor mindenképpen érdemes előre megvásárolni a jegyet az interneten, mert különben könnyen előfordulhat, hogy az adott napra már nem jut neki belépő.

És hogy miért is olyan népszerű? Az épületegyüttes hatalmas, érdemes kényelmes cipőt venni és legalább egy fél napot rászánni arra, hogy bebarangoljuk az egész területet, mert annyiféle kincset rejt: mind a mór, mind a keresztény építészet magaslatait megmutatja. Az Alhambra, azaz a „Vörös Erőd” építését a Naszrida uralkodó, I. Muhammad kezdte meg, majd utódai folytatták az építkezéseket. Nekik köszönhető az Alcazaba, azaz a „Fellegvár” katonai erődítménye, a Naszridák csipkés palotái és a Generalife csodás parkja.

Amikor a reconquista során a keresztények elfoglalták, nem rombolták le, hanem éppen ellenkezőleg, igyekeztek az ostrom alatt megsérült részeket helyreállítani, valamint hozzáépítették V. Károly palotáját és a Szűz Mária-templomot. Az egész tulajdonképpen egy kisebb városka, amiben minden volt, ami csak kellett az akkori élethez: királyi palota és kert, a mecset, a köznép városa, iskola és műhelyek.

Granada belvárosa is mindenképpen megér egy nagyobb sétát. A kis utcácskáin a piac hasonló portékákat rejt, mint amiket a közeli Marokkóban látni, alkudni persze lehet és szinte kell is. A belvárosban a mai napig viszonylag erős az arab hatás, habár építészetében leginkább a keresztény emlékek maradtak fenn. Itt épült először gótikus, majd barokk, végül reneszánsz stílusban a granadai katedrális monumentális épülete, attól függően, hogy éppen kit bíztak meg az építkezés folytatásával. Mellette található a Capilla Real, amelynek mauzóleumában vannak eltemetve a keresztény királyok és hozzátartozóik.

Granada az egyik legnépszerűbb célpont az Erasmus program diákjai számára is. Ugyan rengeteg turista fordul meg minden évben, a város mégis megőrizte bájos spanyol és arab arculatát. Ha betérünk egy bárba, az italunkhoz a mai napig ingyen kapunk valamilyen tapast, amellyel igazán nem fukarkodnak. Ugyan távol van a tenger, de kárpótolhat minket a Sierra Nevada csodálatos látványa, ami az év nagy részében fehér hósipkát visel és úgy tekint le a városra. Granada sokszínű, izgalmas, gyönyörű és barátságos. Mindenképpen megér egy misét.

A szerző további írásait ezen a blogon olvashatjátok.