10 dolog, amiért érdemes Guatemalába menned
Guatemala igazi vakfolt, legalábbis innen Európából. Az igazat megvallva én sem terveztem, hogy ilyen messzire utazom. Aztán másképp alakult. Mennem kellett, és bár maradni már nem kellett, mégis ott töltöttem három hónapot a „maja világ szívében” (ahogy Guatemala hivatalos mottója definiálja az országot). Be kell vallanom, nagyon megérte ez a nem tervezett utazás. Rengeteg nem várt szépséget és élményt tartogat ez a Magyarországgal közel azonos méretű közép-amerikai ország. És ha már ott van az ember (szezonon kívül akár 200 ezerből is kijön a repülőjegy!), akkor már nem is feltétlenül kerül olyan sokba. Úgyhogy lássuk a listát, miért érdemes újragondolni azt a jövő évi nyaralást!
1. Antigua
Közép-Amerika legszebb városának tartják Antigua Guatemalát, az ország régi fővárosát, és azt kell, hogy mondjam, nem véletlenül. A UNESCO Világörökség része azért lett, mert színes, gyarmati építészete és lélegzetelállító természeti adottságai egyedülállóak. Három 3000 méter feletti vulkán – az Agua, a Fuego és az Acatenango – fogja közre ezt a picinyke várost. A Fuego egyébként a mai napig aktív, de szerencsére Antiguának jobb a karmája, mint Pompeinek.
A városka utcái látványosan sokszínűek és könnyen áttekinthetőek: az északi-déli irányú utcák számozott Avenida-k, míg a keleti-nyugatiak Calle-k. Elképesztő időutazásra visznek a koloniális barokk épületek és a hagyományos öltözetű maja utcai árusok (avagy, a helyi lakosok). Hatalmas élet van Antiguában, hisz rengeteg tetőteraszos bár és impozáns belső udvaros étterem várja a turisták hadát.
A város hírnevének köszönhetően sok utazási iroda települt ide, akik nap mint nap biciklis, vulkánjáró és kávé-ültetvényt bemutató túrákat szerveznek, illetve Antiguából indul egy csomó turista-kisbusz egyéb guatemalai (vagy más közép-amerikai) látványossághoz.
Vagyis, Antigua – egykori nevén Santiago de los Caballeros de Guatemala – kihagyhatatlan. A guatemalavárosi reptérről körülbelül egy óra alatt megközelíthető, így az ország egyértelműen legnépszerűbb pontja. Méretéhez képest rengeteg a látogatója, de ha korán reggel felkelünk – akár egy vulkántúrára készülve, akár egy frissítő reggeli kávéra –, a város bája letaglózó.
2. Kávé
Jártál mostanában a Starbucks-ban? Engem a napokban ért a felismerés: az öt-hat kávéjukból kettő Guatemalából származik (az egyik történetesen Antiguából)! Be kell vallanom, Közép-Amerikában lettem a kávé szerelmese. Addig csak ímmel-ámmal iszogattam, de első antiguai vizitem után megfordult a világ. Amit a guatemalaiak a kávéval művelnek, az leírhatatlan. Soha jobbat nem ittam!
Antiguában számlatan kávéültetvényt meg lehet látogatni, vagy ha épp vulkántúrára mész, az ültetvények mellett elhaladó utadon helyiek kínálják frissen főzött kávéikat. (Spoiler: nagy élmény volt a vulkáni törmeléken ülve kávézgatni, de azért a városban fogyasztott cappuccino 5 fokkal minőségibb.) Ha Antiguában jársz, a Refuge nevű kávézóba muszáj elmenned (7A Avenida)! Guatemala legjobb kávéját készítik ott. Többször rákérdeztem, mi a titkuk. („A kávészem és a pörkölés.” – Na, most kiadtam őket.)
3. Kakaó
Nem szeretheti mindenki a kávét (habár ez a guatemalai utazás alatt gyökeresen megváltozhat!), de ez nem is baj. Kávé-aszkétáknak is tartogat valami eszméletlen finomat Guatemala. És ez a kakaó.
A maják vízzel főzték és édesítés nélkül fogyasztották a kakaóbabból nyert italt. Bevallom, amikor először megkóstoltam az „eredeti receptet”, egészen új fogalmaim lettek az európai, tejes-cukros forrócsokival azonosított kakaóról. Nem mondom, hogy mindenkinek elsőre „be fog jönni”, de nem lehet kihagyni. Ez kb. olyan, mint a menzateán szocializálódott ízlelőbimbó első találkozása a Senchával. (Ugye, hogy megérte még párszor megszenvedni azért a minőségi fűért?)
Guatemala második számú gócpontja, az Atitlán-tó többek között a kakaójáról híres. Mi egy fahéjas „szívcsakraként” becézett változatot és egy chilis, ún. „gyökércsakra” kakaót ittunk. Az előbbi szívet melengetően ízletes volt, az utóbbi rendkívül „megindító” (valószínűleg innen a név).
4. Vulkánok
Guatemala legalább annyira a vulkánok, mint a kávé otthona. Ebben a nem túl nagy területű országban 27 vulkán található. A legkisebb, a Cerro Santiago is magasabb a mi Kékesünknél (nagyjából 1200 méter); a legnagyobb, Tajumulco pedig egy alpesi csúccsal vetélkedik a maga 4220 méterével. Szóval, az ember bárhova megy, sanszos, hogy egy (vagy több) vulkán lesz a kilátása, ami nem kis élmény. A főváros fölé a 3760 méteres Agua tornyosul, de tiszta napokon a Fuego és az Acatenango is a szemünk elé tárul.
A turisták kedvenc vulkánja a kicsi, de annál mérgesebb Pacaya – Antiguából 2,5 óra alatt feljuthatunk ehhez a ma is aktívan pöfékelő hegyecskéhez. A panorámája – főleg, ha az estét, esetleg az éjszakát a gerincen töltjük (szigorúan vezetővel, persze) – lenyűgöző, minthogy rálátunk a közeli Aguára; a környék legmagasabbikára, a majd 4000-es Acatenangóra; és a naponta kétszer füstölgő Fuegóra.
Guatemicsoda?
Guatemala. A helyiek, vagyis a chapínok, ahogy önmagukat szólítják, tisztában vannak vele, hogy kevesen ismerik (jól) az országukat. A turistáknak készült ajándék-pólókon tipikusan kétfajta szöveg áll: spanyolosnak a malo (’rossz’) fokozásával játszva Guatemala póló helyett Guatepeor feliratúakat kínálnak. Angolosoknak pedig a Guatever a legnépszerűbb. Aki nem értené az iróniát, magyarra kb úgy lehetne lefordítani az előbbieket, hogy „Guate-micsoda”, vagy éppen „Guate-mi-a-pokol”.
Aki sportosabb, az Acatenangóra (3975m) is vállalkozhat, vagy az Atitlán-tó környéki San Pedróra (3020m). A hóhatár jóval magasabban van ebben a régióban, így a csúcs felé csak hűvössel, hóval nem kell számolni. Számtalan helyi és/vagy nemzetközi túraszervező iroda szakosodott a környékbeli vulkánokra – mindenképpen érdemes vezetővel menni, még a könnyed, szinte Gellért-hegy nehézségű Pacayára is, nem csak a helyismeret, hanem a biztonság miatt is (amit ebben az országban érdemes komolyan venni).
Mindenesetre egyszerűen nem lehet hazajönni legalább egy vulkán-élmény nélkül! Egyedülálló érzés biztonságos távolságból, de mégis a saját valóságukban hallani-látni a pöfögő óriásokat. A Pacayán még pillecukrot is lehet sütni, mert a kövek alá nyúlva jó kis „beépített tűzhelyet” találunk… (Ha érdekel, milyen egy vulkán-túra, itt találsz képeket.)
5. Atitlán
A fővárostól körülbelül 3 órányi autóútra (Antiguától pedig 2-re) található Guatemala másik igazgyöngye, az Atitlán-tó. A vulkanikus eredetű tavat a világ egyik legszebb tójának tartják, hisz három vulkán, a San Pedro, a Tolimán és az Atitlán gyűrűjében fekszik.
A tó körüli falvakat hajóval lehet elérni, esetleg tuk-tukkal, ami egy háromkerekű privát „taxi”. San Pablo La Laguna a falfestményeiről híres, San Pedro a helyi művész közösségről, San Marcos a jóga- és meditáció-központjairól. És bár ide is jár elég turista ahhoz, hogy a helyiek tudjanak spanyolul (esetleg még angolul is), de nem annyira sok, hogy ne tudj betekinteni az autentikus őslakos életbe… A tó pedig gyönyörű. Úszni, kajakozni, hajózni is lehet, sőt, San Marcosban még egy 10 méter magas sziklaperem is van, ami a bátor műugrókra vár. (Vigyázat: a sorban állás borítékolható!)
6. Maják
Guatemala az egykori Maja Birodalom területén fekszik; lakosainak nagyjából fele az ő leszármazottai. A nők továbbra is hagyományos ruházatot hordanak, ami rendkívül díszes és színes. Holmijaikat nem hátizsákban, vagy ridikülben hordják, hanem a fejükön egy kosárban.
Maja örökség nemcsak a sokszínűség, hanem az országra jellemző sok furcsa helynév is. Guatemala tele van –tenango-ra és –tlán-ra végződő városokkal, vulkánokkal és tavakkal (Acatenango, Huehuetenango, Quetzaltenango, illetve Amatitlán, Atitlán, Zapotitlán). Mindkét végződés –hely-et jelent valamely ősi maja nyelven (hazai viszonylatban pl. Marosvásárhely, Szerdahely, stb.).
A maja kultúra és művészet legjelentősebb emlékei az ország északi részén, Petén tartományban vannak. Az őserdő közepére épített, és máig látogatható Tikal piramis Guatemala másik UNESCO világöröksége. Ha valaki idegenkedik a dzsungeltől és inkább városi környezetben maradna, Guatemalaváros, Quetzaltenango és az Atitlán-tó környéki települések színes falfestményei szintén maja hagyományokat idéznek.
7. Falfestmények
Guatemalában különleges jelentősége van a nagy hagyományokkal rendelkező falfestményeknek. A köztereket színesítő népi, vagy professzionális falfestmények Közép-Amerika (és úgy általában, Latin-Amerika) országainak egyik legjellegzetesebb művészeti formája. Már a maják is használták ezt a kommunikációs formát, majd újabb löketet kapott a 20. század elején, hála a mexikói muralizmusnak.
Manapság nehéz olyan települést találni Guatemalában, legyen az egy zsákfalu vagy nagyváros, amelynek ne díszítenék falait festmények. Sok esetben közösségformáló szerepe van, máskor múltidéző-öntudatnövelő, megint máskor pusztán turista csalogató, vagy épp városkép-emelő jelentőségű.
Guatemalaváros egyik belső kerülete, a Zona 4, egykor lepukkant, veszélyes városrész volt; ma már a legtrendibb negyed, hála a pár éve elindított, városszépítő falfestmény-projekteknek. Az Atitlán-tó melletti San Pedro La Laguna közismert művésztelep; a festmények sokat tesznek a falu turizmusáért. Az eldugott kisfalu, San Juan La Comalapa pedig egy maja művészközponttá nőtte ki magát.
8. Időjárás
Guatemala trópusi ország, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag két évszaka van: a nedves és a száraz. A hőmérséklet azonban nagyjából ugyanaz egész évben – 20-25 fok –, az örök tavasz országának nevezik ezért. És valóban, nyoma sincs a mínusz 10-eknek, de a plusz 40-nek sem. Egész évben kellemes az idő, hatalmas változások és meglepetések nélkül. Nagyon elkezdtem értékelni ezt a kényelmes mérsékeltséget, mikor otthon röpködtek a 40 fokok, majd a 15 fokos hőmérsékletzuhanások egy hét leforgása alatt.
Azért persze Guatemalában is vannak jobb és rosszabb napok. Érdemes például figyelembe venni, hogy az ideális időszak pont nem a nyár. Májustól szeptemberig esik az eső, van, hogy napokon keresztül és olyan intenzíven, hogy át sem lát rajta az ember. Ilyenkor rosszabb esetben hurrikánnal is számolni kell, jobb esetben csak elég masszív a légnyomás és a fülledtség. (Viszont a felhők gyönyörűek tudnak lenni.) Vagyis, a legjobb tavasszal vagy ősszel célba venni Közép-Amerikát. De ha valaki pont a kánikula elől menekülne, nem fog csalódni a júliusi-augusztusi Guatemalában sem.
9. Egzotikum
Guatemala nem olyan, mint kiugrani Barcelonába vagy Madridba. És nem csak azért, mert körülbelül 8-szor olyan hosszú a repülőút. Azért is, mert egy teljesen ismeretlen világba csöppenünk, amikor kiszállunk a La Aurora reptéren. Ez nem Európa; itt gyakorlatilag nincs tömegközlekedés. Itt olyan van, hogy chicken bus, ami az USA-ban leselejtezett iskolabuszok kidekorált változata, és ezt használják távolsági busznak, vagy (korlátozott) városi közlekedésre. De nincs menetrend, nincsenek megállók és nincs közbiztonság (ha felszállsz, számíts rá, hogy kirabolnak).
Ugyan van járda, de kevés a gyalogos átkelő és ha van is, az sem ad elsőbbséget az átkelni vágyónak. Az autók nem állnak meg és nem indexelnek. Szóval, egyféleképpen lehet közlekedni: autóval (állandó dugóban). Ha viszont mégis gyalog indulsz el, számíts rá, hogy minden sarkon géppuskás őr, rendőr vagy katona áll, de még így is gyakori az utcai rablás.
Emellett köztudott, hogy vannak a helyi árak és a turista árak. Még a mexikói is turistának számít. A taxis is a fejed alapján mondja a tarifát, és a boltos is. Szóval, a közlekedés, a közbiztonság és az árazás egészen más szabályok szerint működik, mint a mi világunkban… És azt se feledjük, hogy a földrengés és a hurrikán (illetve a vele járó cunami) sem ritka errefelé; a szúnyogok által terjesztett dengue-ről és sárgalázról nem is beszélve… Szóval, Guatemala „egzotikus” ország. Kalandvágyónak kell lenni. De azt jól tudjuk, hogy a világ a komfortzónán kívül kezdődik.
10. Sokszínűség
Összességében, Guatemala legfőbb bája a sokszínűsége. Nemcsak a maják hagyományos öltözéke, de a rengeteg falfestmény is elképesztő színeket varázsol az utcára. Az emberek is rendkívül változatosak: a még 150 cm-t sem meghaladó, sötétbarna hajú-szemű őslakosok mellett ugyanúgy látni az egykori német telepesek leszármazottjait is, a maguk szőke hajával, kék szemével és 180 cm-ével. Nem is beszélve a spanyolok, az európaiak és amerikaiak mindenféle keveredéséről.
Sokszínűsége nem csak a városait érinti azonban. Kedvező éghajlata miatt folyton a tavasz színeiben pompázik a guatemalai természet: a vadító zöld fák mellett számomra a legmaradandóbb Guatemalában a zsakaranda/jacaranda-fa mindent betöltő lilasága volt.
És még ez sem minden. Vannak hegyei, sőt vulkánjai; van tengerpartja és gyönyörű tava; van őserdeje és dzsungelje. Vannak több ezer éves romjai, de ugyanúgy vannak modern nagyvárosai is, ahol – ha épp arra vágyunk – ott vannak az ismert világmárkák, vagy épp a helyi (kipróbálásra mindenképp érdemes) étteremláncok. A Saúl elegáns, felső-középosztálybeli kávézói éles ellentétben állnak a Pollo Granjero alsóbb osztályokat kiszolgáló top brandjével. Guatemala a nagyon szegények és a nagyon gazdagok országa; ebben nem mérsékletes Guatemala.
Ahogy sokszínűségében sem.
Mi pedig a világ azon szerencsés szegletében élünk, hogy megtehetjük, hogy bepillantunk ebbe az idegen, gyönyörű, titkos világba. És levonjuk a következtetést, hogy ez mégis csak Guate(mia)csoda.