25 dolog, amiért imádjuk Andalúziát

1. Azok a hűs patiók

Mesébe illő, hogy egész Európa legmelegebb vidékén szinte minden házban akad egy-egy oszlopokkal körbeölelt kis udvar, ahonnan a forróságot örökre száműzték. Helyette gyakran aprócska szökőkút csörgedezik az andalúz hőségben lubickoló trópusi növények társaságában, miközben a színes csempék, a kovácsoltvas ablakrácsok és kapuk régi korok üzeneteit suttogják az utazó fülébe. Imádjuk!

2. Virágot Córdobának

Az andalúz csempéknél már csak a hófehér falakon lógó virágok színpompásabbak. Noha a kacéran pislogó cserepek minden andalúz patiót ékszerdobozzá változtatnak, talán sehol sem kapnak akkora figyelmet, mint Córdobában. A világörökség részét képező város patio fesztiválja, amelyet 1933 óta ünnepelnek rendszeresen a córdobaiak, szintén UNESCO védettséget élvez. Aki egyszer is járt május elején a córdobai kalifátus egykori központjában, jól tudja, miért.

3. Az Ezeregy éjszaka meséi

Lehet, hogy a Kr. u. 711-es esztendő háborúkkal terhelt évszázadokat hozott Spanyolország történetében, az mai utazó mégis hálás lehet a mór hódításért. Amíg a reconquista 1492-ben nyugvó pontra nem jutott − elég jó évet zárt ekkor a spanyol birodalom, nemde? − a virágzó arab kultúra építészeti műremekekkel árasztotta el a félszigetet. Ha a spanyol kultúrában, nyelvben vagy éppen gasztronómiában megtalálható hatásokról sokszor meg is feledkezünk, elég végigsétálnunk Andalúzia legnagyobb városain, hogy belecsöppenjünk az Ezeregy éjszaka meséibe.

4. Granada ékköve

Elég megpillantani, hogy a hatalmába kerítsen. A Granadai Emírség, a Naszridák utolsó spanyol uralkodóházának központja egykor város volt a városban, lakhelyéül szolgálva az uralkodónak is. A kapuját átlépve új utazás kezdődik a látogató számára, a jelenből a múltba arab művészeti kincsek, díszes patiók, csörgedező szökőkutak és zöldellő kertek vezetnek át. A granadai Alhambra egész Spanyolország második leglátogatottabb építészeti műemléke a Sagrada Familia után − és ezen nincs is mit csodálkozni.

5. A tapasozás igazi élménye

Sajnos önfeledten tapasozni nem mindenhol lehet ám Spanyolországban. Barcelonában járva például hamar csalódnia kell a tapasz-talatlan turistának, hiszen a katalán bárokban a legritkább esetben kínálnak ajándék falatkákat az italunk mellé. Nem úgy Andalúziában, ahol mindig jut a vendégnek néhány falat figyelmesség, az étlapra majd a tányérunkra pillantva pedig nem ritkán gondolkodóba esünk: kis tapasok helyett púpos cazuelák néznek ránk vissza − megfizethető áron.

6. Dinero, dinero, dinero

Mint tudjuk, a pénz nem boldogít, de Andalúziában járva az ember csak-csak észreveszi, hogy az árak nem szöknek a Pesten megszokott másfél vagy éppen kétszeresére. Spanyolország más tájaival ellentétben délen a hazai pénztárcát sem érik kellemetlen meglepetések. Mi ez, ha nem tiszta haszon?

7. A Giralda sokat látott téglái

A sevillai katedrális harangtornyának alakja nem véletlenül különleges, hiszen eredetileg minaretnek épült − és csoda, hogy megmaradt. Sevilla elestekor a mórok azt kérték Alfonz infánstól, a kasztíliai seregek hadvezérétől, hogy maguk bonthassák le a minaretet. „Ha csupán egy téglát is elmozdítanak a toronyból, mindenkit lemészároltatok.” − válaszolta a későbbi X. ‘Bölcs’ Alfonz, akiről Sevillában járva lépten-nyomon megállapíthatjuk, rászolgált történelmi becenevére.

8. ¿Andalúzeria?

Ebben a digitális, okostelefonos világban az embernek szüksége van Andalúzia tökéletlenségére, ahol a wifi-jelszóra mosollyal kísért fejcsóválás, egyenes derék és tiszta tekintet a válasz. A házfalakról visszanéző szentek feje felett glóriát formáz a hulló vakolat, a boltok nyitvatartási ideje tájékoztató jellegű, és bármennyi is legyen a várakozó a kasszánál, egy kis trécselésre mindig van idő. ¿Andalúzeria? Ugyan, már!

9. Kilátás a fellegvárból

A málagai Gibralfaro-várkastély és alcazaba az alatta elterülő városból, a tenger felől nézve is varázslatos látványt nyújt, mégsem vetekedhet a fent elénk táruló látképpel. Az erődítményrendszer eldugott, apró patióiban és zegzugos kertjeiben megpihen a fáradt utazó lelke, hogy végül a szeme előtt táruljon ki az égszínkék horizont − a mórok fellegvárában.

10. A várkastély pávái

A sevillai Alcázares rejtett kincseinek a száma végtelen. Bármennyiszer is haladjon végig a látogató a kőcsipkékkel kivert boltozatok alatt, a roskadozó narancsfák koronái és a színes csempék mintáinak labirintusában minduntalan elveszik a szem, és áhítattal telik a lélek. Az árnyas kertek pávai díszes tollazatukkal mintha a mesebeli várkastély díszleteihez igazodtak volna. Ők az Alcázares modern kori urai.

11. Felhős séták

Sevilla minden érzékszervedet rabul ejti. A tartományi főváros utcáit nemcsak a történelem lenyomatai vagy a helyiek folyamatos zsongása tölti be, hanem a parfümillatuk is. „Egy sevillai nem megy le az utcára anélkül, hogy beparfümözné magát.” − szólt egykoron Don Manuel szentenciája, Risitas menedzserének pedig alighanem igaza van. Sevilla tiene un ©olor especial…

12. Risitas

És ha már Andalúzia, nem hiányozhat a bájos fogatlan nevettető sem, aki tavalyi budapesti látogatásakor minden részletre kiterjedően elmondta nekünk: ősztől tavaszig a sevillai Quitapesares bárban, míg a nyári időszakban a Oliver Punta Umbría-i chiringuitójában szórakoztatja a nagyérdeműt. Risi és Andalúzia elválaszthatatlanok.

13. Fehér falvak

A hagyomány szerint a fullasztó nyári hőség enyhítésére meszelték először fehérre a cádizi és rondai hegyvidék falvait, amelyek azóta is fenségesen dacolnak a nyári ég alatt. A sevillai óvároshoz hasonlóan, amelyet egykoron állandó szélcsatornák kialakításával terveztek sikátorossá, Andalúzia vakítóan fehér falvai is örök időkig taszítják a hőséget − és immáron mágnesként vonzzák a turistákat is.

14. „Hegyek között, hol a tenger hupikék…”

De a fehér falvak élete, nem csak játék és mese! Hallottál már a hupikékről, az aprócska málagai Júzcarról? Bizony, ez az a falu, ahol felhagyva az évszázados hagyományokkal (és dacolva az elnéptelenedéssel) úgy döntöttek a helyiek, hogy Aprajafalvává változtatnak mindent. Júzcar ma nem más, mint a gyerekkori álmok valóra válása Andalúzia szívében.

15. Con limón

Hogy mit szeretünk Andalúziában? A tikkasztó áprilisi melegben (elvégre az is egy darabka Andalúzia!) egy gyöngyöző tinto de veranót, ami még a mágikus spanyol cañánál (csapolt sör) is jobban tud esni a kiszáradás előtti utolsó pillanatokban. Andalúzia a hely, ahol kérni sem kell, citromlével keverik a nyári vörösbort, como Dios manda.

16. Flamenco

Az andalúz lélek tükre bizony egy mágikus ritmus; zene és tánc tökéletes harmóniája. Olyan művészeti örökség, amely generációkról generációkra száll. A flamenco egy olyan csoda, amit látni kell egyszer az életben, nem véletlen, hogy az UNESCO 2011-ben az eszmei kulturális világörökség részévé választotta.

− osztotta meg velem egyszer egy jóravaló déli kocsmáros, de lehetett volna taxis, boltos vagy egy egyszerű járókelő is. Az andalúz ember ugyanis nyitott és befogadó, közlékeny és érdeklődő, de mindenekelőtt könnyed és jókedvű a legnehezebb pillanatokban is. És mi, a búsképű lovag távoli leszármazottai pont ezt szeretjük benne.

18. Mint a búcsúban

A sevillai Feria de Abrilt, Spanyolország egyik legismertebb ünnepét, alighanem úgy várják Andalúziában, mint kisgyerek a karácsonyt. Az egy hétig tartó ünnepség, amely a jerezi és más kisebb feriákhoz hasonlóan az állattartó gazdák egykori vásárából nőtte ki magát, leírhatatlan forgatag, bármikor is látogasson el rá az utazó. Hívjátok bakancslistának, vagy ahogy akarjátok, a fodros flamenco-ruhákat, a lovas fogatokat vagy éppen a mesés fényárt egyszer az életben látni kell!

19. Spanyol narancs

Ami a mi kis medencénkben egzotikum, Andalúziában bizony az utcakép természetes része: roskadásig telt narancsfák szegélyezik a belvárosi macskaköveket, sőt, sokszor a citromokért vagy pomelókért is csak a patiókba kell bekukkantani. Varázslatos érzés narancsfák árnyékában kortyolgatni a napindító kávét, pláne, ha a pirítósra még egy kis narancslekvár is jut alkalomadtán…

20. Hófödte sierra

Elég rápillantani a varázslatos Alhambra fölött magasodó hegycsúcsok hófödte koronáira, hogy az embernek eszébe jusson: Andalúzia bizony nem csak a forróság, a hó birodalma is egyben. Spanyolország legnépesebb tartománya a félsziget legmagasabb csúcsának rekordjával is büszkélkedhet. A Mulhacén 3478 méter magasságba nyúlik a Sierra Nevada láncai között, amelyet nem véletlenül hívnak „havas hegynek.”

21. Pasik & csajok

Sevillában nem csak az orrunknál fogva vezetik ám az embert. Hölgyeim és uraim, a parfümfelhő forrására is érdemes ám felkapni a tekintet az okostelefonból vagy a turistatérképről, hiszen az andalúz pasik és csajok igazán adnak magukra. Arrafelé nem csak a műemlékek tudnak elbűvölőek lenni, khm!

22. A csempe, ami levesz a lábadról

Szerelmesek vagyunk a színes csempékbe, ami oly sok más dologhoz hasonlóan a mór hódítással érkezett az Ibériai-félszigetre. Nem véletlen, hogy az spanyol azulejo hazája Andalúzia, a kecses formák és a színpompás máz oázisa.

23. Végtelen olajligetek

Tudtad, hogy a világ olívatermelésének több mint 50 százalékát Spanyolország, azon belül is Andalúzia adja? Elég nekivágni a déli utaknak, hogy a horizonton mindenütt olajfaligetekkel találkozzon az utazó. Bármerre is járj a világban, a mediterrán étkezés egyik pillére mindig bearanyozza majd a hétköznapjaidat, legyen szó remek sültekről vagy csak egy egyszerű salátáról.

24 ¡Mañana, mañana!

Amit ma megtehetsz… ne Andalúziában tedd! Errefelé ugyanis az időből van a legtöbb, a helyiek filozófiája szerint az elvégzett munka öröme holnap ugyanúgy jutalmazza az embert, mint ma. Nincs értelme hát idegeskedni! Andalúzia egy olyan világ, ahol mindig van idő, mindenre. Andalúziában senki sem kapkod. Andalúziában senki sem siet. Andalúzia terápia a rohanó hétköznapokban.

25. Az Osborne-bika otthona

Nevezzetek szentimentálisnak minket, de a Spanyolország jelképévé váló bika − ami egyébként 1956-ban az Osborne-sherry brandy reklámjaként indult világhódító útjára − sehol nem pózol olyan büszkén, mint a lapos andalúz horizonton. Spanyolország összetéveszthetetlen sziluettje a szalmasárga és az égszínkék között félúton talál igazán otthonra a kacskaringós andalúz utak mentén. Aki nem hiszi, járjon utána…