A legmagyarabb spanyol város: Árpád-házi Jolántával Castellónban

A nagyvárosoktól a falvakig a települések szerkezete hasonló az egész világon, miért lenne ez másképp Castellónban? A pályaudvarról a belvárosba vezető úton azonban csupa meglepetés ért minket: középkori és futurisztikus elemekkel találkoztunk mindenütt, egymást váltogatva. A leglátványosabb példa utóbbira talán a castellóni „függőbusz”, ami a pesti trolibuszhoz hasonlítható, mégsem láttunk még ilyet soha.

Olyan az egész, mintha egy kutató bázison lennénk, ahol halk, zöld elektromos buszok suhannak észrevétlenül megállóról megállóra és juttatják el az utasokat a célpontjukig. A belváros felé azonban érdemes leszállni a Ribalta Parknál. A kert tökéletesen megtervezett, színes mozaikokkal díszített padokkal, különféle botanikai bravúrokkal, és egy kis, kacsaúsztató tóval. A park zöldellő fákkal körbevett pavilonjának frissítő kínálatában pedig ott szerepel Castellón híres kávéja: a carajillo.

A magyar királynő és a spanyol carajillo esete

A  carajillo Castellónban nemzeti kincs, és bár többfelé megtalálható Spanyolországban, a helyiek állítják: ez az eredeti. És valóban, Valenciában vagy sok más spanyol városban a carajillót megoldják annyival, hogy egy kis konyakot tesznek az eszpresszóba és kész. Az eredeti castellóni recept szerint azonban van benne még méz, citromhéj és egy pörkölt kávészem is, no meg némi házivarázslat. Hogy hogyan készül pontosan? Na, azt már nem árulták el a helyiek, de a végeredmény fantasztikus ízélmény volt.

A meglepetések sorában a következő a kortárs múzeum felé vezető úton található kis tér volt, amely teljes egészében I. Hódító Jakab (1213-1276) Árpád-házi feleségének, Magyarországi Jolántának (1219-1251), vagy ahogy itt ismerik, Violante de Hungría-nak van szentelve. Nemcsak egy szobor, hanem egy mozaik sor is elbeszéli a bátor királyné életét, aki sokszor a csatákba is elkísérte férjét, és akit tíz gyermekkel ajándékozott meg. Ez pedig nemcsak egy turista látványosság, ezt itt minden lakos tudja és a magyar királyné emlékét nagy tisztelet veszi körül egész Castellónban.

A középkor után a jelenbe vezet az út, legalábbis az Espai d’Art Contemporani de Castelló modern épületét megpillantva. A városnak, mely egyetemi művészeti karral is dicsekedhet, saját kortárs, többfunkciós múzeuma van, amely 1999-ben nyílt meg. „Insistir en lo mismo” ( Ragaszkodj a megszokotthoz!), hirdette az aktuális kiállítás, mely a jelen esetben a valósághoz, a hétköznapi tárgyainkhoz, megszokott környezetünkhöz való visszatérést mutatta be fotókon, szobrokon és installációkon keresztül.

Az osztott kiállító tér akár egy városrész is lehetne, ahol van egy építési terület ottfelejtett, hibás, vagy csorba vasbetonelemekkel, szobordarabokkal; egy park, melynek hatalmas függönyökre festett fái között bújócskázni is lehet; egy kézzel festett színes papír lampionokkal díszített utca, ami játszótérként is funkcionálhat; végül a műhelybe érve használhatatlan agyagszerszámokat látva a látogató visszatér a földre, hogy megszerelhesse saját életét.

Ebben a „városrészben” valaki már járhatott, ezt is bizonyítja egy, a buliból ott felejtett pohár, ami vidámmá varázsolta az egyébként a modern épületekre jellemző steril hangulatot. A „játszótér” egyébként a gyerekes családok számára készült, ám tört falitükrei és egyenetlen, dimbes-dombos padlóján lévő színes labdák nemcsak a gyerekeket csalogatják játékra. Ebben a vidám térben minden élmény arra sarkallt minket is, hogy tegyünk még egy kört a „házunkban”.

Az épület melletti napsütéses kis téren újabb carajillót kortyolgatva pedig rögtön érthetővé válik számunkra az is, vajon miért érezhette olyan jól magát Violante de Hungría egykor Castellónban…