Pincelátogatás La Riojában: RODA

Nem vonattal érkeztünk. Pedig ha az ember egyszer eljut Haróba, a La Rioja-i borvidék szívébe, jó eséllyel a vasútállomás környékén fog kikötni. A Barrio de la Estación, az Állomás-negyed a La Rioja-i bor Mekkája, kultúrtörténeti origó. A XIX. század óta itt sorakoznak a nagynevű helyi pincészetek, amelyeket a vasút kötött össze Spanyolországgal, Európával. Síneken gurultak a palackok a világhírnév felé.

Ezúttal azonban nem egy évszázados bodegához érkeztünk látogatóba, hanem egy viszonylag fiatal, de annál ambiciózusabb vendéglátóhoz. A Bodegas Rodát 1987-ben alapították, a katalán családi borászat ugyanakkor nem csak a nagy „öregekkel” körülvéve tűnik ki modern szemléletével.

Kézi szüret, kicsiben gondolkodva

A Roda ma körülbelül 120 hektárnyi szőlővel dolgozik a Rioja Alta dombjain, a vendéglátóink elmondása szerint nagyjából fele-fele arányban saját és szerződéses ültetvényekkel, hagyományos bakművelésben. A szüret teljes egészében kézzel történik: 15–18 kilós ládákba szedik a fürtöket, és minden ládán megtaláljuk a dűlő nevét. Ez azért fontos, mert a Roda borászat filozófiája arra épül, hogy minden dűlőt külön kezelnek – a szürettől a házasításig.

A csendesen szemerkélő októberi esőben nézzük, ahogy a pincészetbe érkező ládák tekintélyes beltartalma előbb két válogatóasztalon megy keresztül – itt 6–8 ember szedi ki kézzel a láthatóan beteg szemeket, leveleket és minden, oda nem illő részt. A bogyózóba így már csak a tökéletesen érett szőlőfürtök és szemek jutnak el a kíméletes zúzáshoz – innen kerül a héj és a must keveréke a különböző méretű francia tölgyfakádakba.

Vörös és fekete – így születnek a Roda borok

A Rodánál nem „alapbor–csúcsbor” mátrixban gondolkodnak, hanem ízprofilokban. A La Riojában intézménynek számító tempranillo fajta filozófiájuk szerint ugyanis két irányba tud „fejlődni”: a „vörös gyümölcsös” profil a cseresznyét, málnát, friss piros bogyósokat idézi (ebből lesz a Roda Reserva); a „Fekete gyümölcsös” profil szilvás, áfonyás, fekete bogyós inkább, ez a mélyebb struktúra adja a Roda I Reserva alapját.

Minden dűlőt külön erjesztenek, majd kóstolással döntik el, melyik tétel mutat „vörös” vagy „fekete” karaktert – és ennek megfelelően kerül a végső házasításba. A Sela a fiatalabb, 15–30 éves tőkékről érkezik, már a kóstoláskor érezzük, hogy könnyed, gyümölcsös tétel, afféle „belépő” a Roda világába. A Roda és Roda I 30–50 éves ültetvényekről, míg a Cirsion a legidősebb, gyakran 80 évnél is öregebb tőkék szigorúan válogatott termésén alapszik. A Tempranillo (85–95%) mellett egy kevés Graciano és Garnacha színesítheti a tételeket.

Sombrerót le!

Hiába az innováció, a Rodánál mindenütt a természet diktálja a tempót. A must és a héj keveréke francia tölgyfakádakban kezd el erjedni, kizárólag a szőlő saját, vad élesztőivel. A kádak különböző méretűek – 4, 8 és 12 tonnásak –, hogy minden dűlőhöz a megfelelő méretet tudják választani. Az alkoholos erjedés körülbelül két hétig tart, a közben keletkező szén-dioxid a törkölyt a felszínre tolja – így alakul ki a híres „kalap” (sombrero), amit naponta többször vissza kell meríteni a borba, hogy minél több szín, tannin és aroma oldódjon ki a héjból.

A Bodegas Roda szakemberei a hagyománytiszteletet és az innovációt egymást erősítő szemléletként integrálták a pincészet működésébe. A néhány éve épült erjesztőterem azért került részben a föld alá, hogy kihasználják a talaj természetes hűtőhatását. A friss levegő és a szén-dioxid folyamatos áramlását is úgy segítik elő, hogy a rendszerbe minimális külső energiát kelljen felhasználni.

Az alkoholos erjedés után következik a másodlagos (malolaktikus) erjedés, amikor a bántó almasav lágyabb tejsavvá alakul. A Rodánál ez egy különálló, bioklimatikus teremben történik, amelyet kifejezetten erre a célra terveztek: a padlóban futó fűtéscsövek 21 °C körüli hőmérsékletet tartanak, a levegő páratartalmát párásítók biztosítják 80–85% körüli értékre.

Így a hordók között gyakorlatilag örök „tavaszt” szimulálnak – a baktériumok legnagyobb örömére. Amikor az erjedés befejeződik, jöhet a tél: kinyitják az északi fal ablakait, beengedik a kinti hideget, és hagyják, hogy a bor természetesen letisztuljon.

Csak francia tölgy

A Roda Pincészetben kizárólag francia tölgyfahordókat használnak, a hordópark nagyjából. 30%-át cserélik évente, így mindig megfelelő arányban van jelen az új és a másodtöltésű hordó. A La Rioja-minősítési rendszer színeit (zöld – fiatal, piros – crianza, bordó – reserva, kék – gran reserva) a Roda borain is megtaláljuk, de a pincészet tudatos döntése, hogy nem készít Gran Reservát: szerintük a bor akkor van készen, amikor a gyümölcs és a fa egyensúlyba kerül, nem akkor, amikor az előírt éveket kipipálták. Állandó tételeik:

• A SELA 12 hónapot tölt főként másodtöltésű hordókban, majd egy ideig palackban pihen, mielőtt piacra kerül
• A Roda Reserva tipikusan 14 hónapig érlelődik francia barrique-ban (új és másodtöltésű hordók keverékében), majd 2 év palackos érlelés következik
• A Roda I Reserva 16 hónapot tölt hordóban és további 20 hónapot palackban, mire a polcokra kerül.
• A Roda csúcsbora, a Cirsion mindössze 8 hónapot tölt új francia hordóban – nem akarják, hogy a hordó karaktere rátelepedjen a gyümölcsre.

Riojára hangolva

A túra végén lépcsőkön ereszkedünk le a XIX. századi „caladóba”, abba a föld alatti folyosóba, amely még a Bordeaux-ba tartó borok korából maradt fenn, és ma is ideális klímát biztosít a hordós érleléshez: nagyjából 11–12 °C és 80–85% páratartalom uralkodik itt egész évben, teljesen természetes módon. A folyosó végén látható fénybe kilépve végül a szavunk is elakad: az Ebro teraszát találóan nevezték el így a Rodánál.

Az őszi lombok alatt mindössze egy tekintélyes, legalább 12-16 fős kőasztal választ el minket az Ebro-folyótól, a bejárathoz így szó szerint a magasparton sétálunk vissza. A Bodegas Roda jó példa arra, hogyan tud egy viszonylag fiatal borászat tisztelettel csatlakozni egy nagy múltú borvidék hagyományához, miközben a fenntarthatóság, a kutatás-fejlesztés és a modern ízlés szerint formálja tovább a Rioja stílusát.