3+1 ok, amiért Pedro Almodóvar életműdíjat érdemel

1. Középpontban a Nők

A rendező számos filmjének főszereplője női karakter. Ez önmagában nem akkora kuriózum. Almodóvar azonban nem a jól bevált receptet követte. Nem (kizárólag) az aktuális szépségideálnak tökéletesen megfelelő nőket láthatjuk a mozivásznon. Szívesen osztott szerepet különlegesebb, extrémebb külsejű színésznőknek. Ők pedig nem okoztak csalódást. Rossy de Palma (Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén/Mujeres al borde de un ataque de nervios, 1988) napjainkban is híres színésznő, énekesnő, modell és egy igazi egyéniség. Hiszen „dívának lenni sosem megy ki a divatból”.

Almodóvar valahogy érti a nőket. Képes filmre vinni a különböző életkorú, más és más élethelyzetben lévő nők mindennapjait, gondolataikat, küzdelmeiket. Persze néha szélsőséges élethelyzetekben találják magukat, de játékfilmek esetében ez elengedhetetlen. Több filmjében is az anyaság nehézségei, kudarcai, buktatói a központi téma (Volver, 2006; Julieta, 2016). A Mit vétettem, hogy ezt érdemlem (¿Qué he hecho yo para merecer esto?, 1984) főszereplője egy a hétköznapok szürkeségétől szenvedő háziasszony.

Az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén főhős bonvivánja (Fernando Guillén) exfeleségét (Julieta Serrano) már az őrületbe kergette, volt barátnőjénél (Carmen Maura) már elkezdődött a folyamat, újdonsült szeretője (Kiti Mánver) pedig még mit sem sejt. A Kötözz meg és ölelj! (¡Átame!, 1990) történetének pedig semmi köze a valósághoz. Mégis melyik nő lenne képes beleszeretni egy olyan vérbeli rosszfiúba, mint Ricky (Antonio Banderas)…

2. A spanyol mozi forradalmára

Pedro Almodóvar oszlopos tagja volt a Franco-diktatúrával szembeszegülő, Madridban született kulturális mozgalomnak (la Movida). A diktatúra bukását (1975) követő, a demokrácia létrejöttét megelőző átmeneti időszak (la Transición) elején szerveződött, a vége pedig az 1980-as évek közepére tehető. A kulturális mozgalom a filmművészetet is elérte. A fő cél pedig: mindent vászonra vinni, amit a diktatúrában tilos volt.

Almodóvar komolyan vette a feladatot, és nem szégyenlősködött. A Pepi, Luci, Bom és más lányok a tömegből (Pepi, Luci, Bom y otras chicas del montón, 1980) a mozgalom fő filmjeként van számon tartva. Szex, drog, alkohol a spanyol mozivásznakon. A filmben többen John Waters stílusát vélték felfedezni. Az Áldott mélységek (Entre tinieblas, 1983) című filmjében a szent és sérthetetlen egyház kap súlyos kritikát. A vágy törvénye (La ley del deseo, 1987) központi témája pedig a homoszexualitás és a transzvesztitizmus.

A filmrendező ugyanakkor emiatt kapta a legtöbb negatív kritikát is. Bírálói szerint filmjei nagy részében tulajdonképpen ugyanazokat a témákat feszegeti: homoszexualitás, transzvesztitizmus, drogok. Hogy ez mennyire igaz, azt a néző szíve joga megítélni.

3. Irány a világhírnév

A rendező számos színésznőnek és színésznek segített beindítani a karrierjét. Elsőként említendő maga Antonio Banderas. Nem könnyű felsorolni, hány Almodóvar filmben láthatjuk (A szenvedélyek labirintusa/Laberinto de pasiones, 1982; Matador, 1986; A vágy törvénye/La ley del deseo, 1987; Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén/Mujeres al borde de un ataque de nervios, 1988; Kötözz meg és ölelj/¡Átame!!, 1990; A bőr, amelyben élek/La piel que habito, 2011; Szeretők, utazók/Los amantes pasajeros, 2013; Fájdalom és dicsőség/Dolor y Gloria, 2019).

Szintén meg sem állt Hollywoodig Penélope Cruz (Mindent anyámról/Todo sobre mi madre, 1999) és férje, Javier Bardem (Eleven hús/Carne trémula, 1997). Nem feletkezhetünk meg Gael Garcia Bernal alakításáról sem a Rossz nevelés (La mala educación, 2004) című filmben. Természetesen a felsorolt színésznő és színészek nem csak Pedro Almodóvarnak köszönhetik a világhírnevet, de tény, hogy a rendezőtől kapott szerepek jó (kezdő)löketként szolgáltak.

Akadnak olyan színésznők és színészek is, akik elsősorban Spanyolország határain belül váltak közkedveltté a rendező segítségének köszönhetően (Carmen Maura). Nyilatkozataikban általában a hálájukat fejezik ki, ugyanakkor azt is meg szokták említeni, hogy nehéz volt elszakítani saját nevüket az Almodóvar névtől, és önálló karriert építeni. Carmen Maura (aki szintén életműdíjat kapott az Európai Filmakadémiától) például évtizedekig nem is beszélt a rendezővel. Antonio Banderas viszont baráti viszonyban maradt vele. Nem véletlenül alakíthatja ő a filmrendezőt legújabb, önéletrajzi ihletésű filmjében.

+1 Igazán spanyolos

Almodóvar filmművészetében egyfajta kettősség figyelhető meg. Újító, ugyanakkor igazán spanyolos. Imád élénk, vidám színeket mutatni a mozivásznon. A Fájdalom és Dicsőség piros színei vagy a fiatal Julieta kék pulóvere vonzzák a nézők tekintetét. A legtöbb filmben elkészítenek legalább egy tipikus spanyol fogást. Az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélében Pepa gazpachoja főszerepet kap. A Matador című filmhez a keretet a bikaviadalok szolgáltatják.

Szintén említésre méltóak a filmzenék, amelyek hatalmas hangulatteremtő erővel bírnak. A fülünkbe másznak Lola Beltrán Soy infeliz és La Lupe Puro Teatro című dalai (Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén). Ki ne dúdolná szívesen a főhősökkel együtt a Resistiré című számot (Kötözz meg és ölelj!). Gael Garcia Bernal félelmetesen nőies, miközben a Quizas, quizas, quizas című számot adja elő a Rossz nevelésben. A Szeretők, utazók légiutas-kísérőinek előadása a The Pointer Sisters I’m so excited című dalára pedig több mint felejthetetlen.

Pedro Almodóvar az elmúlt 45 évben rengeteg különböző témájú filmmel állt elő, egyedi stílusát viszont minden egyes alkotásába belecsempészte. A rendező végérvényesen beírta magát a (spanyol) filmtörténelembe. Az idén 69 esztendős filmrendező szakmai és magánéletében akadt Fájdalom, augusztusban azonban egyértelműen a Dicsőségé a főszerep.