„A madridizmus örök” − Real Madrid peña interjú

KultúrTapas: A XX. század legsikeresebb futballklubjának természetesen Magyarországon is rengeteg szurkolója van, de hogyan alakult meg a Peña Madridista Húngara?

Gyertyánági András: Az egyesületet egy madridista szurkolói és baráti társaság alapította még 2009-ben, aminek én is tagja voltam. Egyesületünk elnöke, Dévai Márk Spanyolországban látta, hogy a szurkolók milyen egyesületekbe tömörülnek, ezek a szerveződések miként is működnek, ezen felbuzdulva pedig egy magyar peña alapításának ötletével keresett meg bennünket. Nem talált süket fülekre, hiszen egy ilyen lépés megtétele már bennünk is megfogalmazódott, ezután pedig Márk közreműködésének köszönhetően realizálódott is a dolog, 2009 december 15-én megalakult a PMH. A célunk az volt, hogy összefogjuk a magyar madridistákat, kialakuljon egy remek közösség, hogy minél több szurkolótársunknak segítsünk eljutni a Bernabéuba, hogy szervezett keretek között biztosítsunk lehetőséget a közös szurkolásra. Később létrehoztuk a penamadridista.hu-t, ami a maga 44 000 követőjével mára a legnagyobb magyar szurkolói portállá nőtte ki magát.

KultúrTapas: Hány taggal rendelkezik az egyesület és hogyan működik a gyakorlatban?

Gyertyánági A.: Jelenleg közel 250 egyesületi tagunk van, a nagyobb rendezvényeinken ugyanakkor még ennél is többen szoktunk összegyűlni. A tavalyi Bajnokok Ligája döntő egy jó példa erre, hiszen közel 350 Madrid-szurkoló izgulta végig velünk a Décima megnyerését. Az egyik klubtagunk, Pangert Roland által szervezett meccsnézések amúgy az egyesületi élet egyik fontos pillérének számítanak, amelyeken a 80-100 fős szurkolósereg sem ritka a törzshelynek számító zuglói pubban. Ezekről az eseményekről a Facebook-oldalunkon mindig hírt is adunk, bárkit szívesen látunk szurkolni. Emellett tartunk egyesületi közgyűléseket, minden évben megünnepeljük a születésnapunkat, illetve nagyon sokan utaznak Madridba, vagy akár idegenbeli meccsekre a segítségünkkel. A penamadridista.hu pedig mindennek a felületét adja, ahol a háttérben kemény szerkesztőségi munka folyik. Ebben egy körülbelül 25 fős, mára baráti társasággá lett csapat vesz részt, mindenki úgy, ahogy ideje engedi, kizárólag szerelemből.

Padrón Tapas Bár

Beszélgetésünk helyszínét a budapesti Padrón Tapas Bár adta, amely a spanyol gasztronómia egyik legfőbb hazai nagykövetének számít. A Padrónban nemcsak az ételek minőségére ügyelnek, hanem a családias hangulatra is. A végeredmény? Spanyol tapas-kultúra Budapest szívében, fő helyen a híres padróni sült paprikával.

KultúrTapas: Milyen a kapcsolatotok az anyaklubbal?

Gyertyánági A.: Mivel Márk kint él Madridban, szerencsére a kapcsolattartás zökkenőmentesen zajlik, a Real Madrid szurkolói osztálya eddig mindig készséggel állt rendelkezésünkre. Korábban készíthettünk interjút a Real Madrid Castilla játékosával, Denis Cheryshevvel, aki bár jelenleg a Villarrealban rúgja a bőrt, könnyen lehet, hogy visszatér Madridba. De egy madridi barátunk segítségének köszönhetően egy jótékony célunkat is támogatta már a klub. Többször képviseltettük magunkat fontos eseményeken, az egyik ilyen volt például a madridi Puskás-hetek megnyitója. Az pedig sokat elmond, hogy szinte minden mérkőzésen vannak olyan magyarok, akik egyesületünk segítségével szurkolhatnak végig egy-egy találkozót.

KultúrTapas: Florentino Pérez, elnök tevékenységéhez hogyan viszonyultok, milyen a megítélése a magyar madridisták körében?

Gyertyánági A.: Természetesen mindenkinek megvan a saját véleménye erről, én személy szerint összességében jó elnöknek tartom őt. De lássuk be, Magyarországról nehéz mélyebben belelátni az ottani történésekbe. Innen csak azt látjuk, hogy a Real Madrid a legnagyobb bevételeket generáló futballklub a világon, a csapat alakul, jobbnál-jobb játékosok, edzők jönnek, sokszor még minket is meglepve. Jó példa erre Toni Kroos érkezése, akit mi is szívesen leigazoltunk volna már az előző szezonban is, majd egyszer csak bejelentették őt a Bernabéuban, ráadásul a mai piacon tapasztalt árakhoz és a tudásához mérten szinte ingyen. Szóval ez alapvetően pozitív, de „ős-madridistaként” számomra azért nehéz lesz elfogadni, ha egyszer a stadiont Abu-Dhabi Bernabéunak fogják hívni. Hatalmas pénzekért érkeznek és távoznak játékosok, ami bár nem tetszik, elfogadom, hiszen a világ jelenlegi legnagyobb klubjaival csak így lehet tartani a lépést. 80 millió Jamesért? 40 millió Illarramendiért? Hihetetlen pénzek.

KultúrTapas: Mindezeket látva vajon beszélhetünk még igazi madridizmusról?

Gyertyánági A.: A madridizmus örök. (nevet) Ha csak a saját nevelésekre gondolunk, akkor a régiek közül Iker Casillas még tartja magát − na meg Arbeloa −, és az egyesületben nagy reményekkel figyeljük Jesét, aki a fiatal generáció egyik legfőbb képviselője. Kíváncsi vagyok, mi lesz belőle. Carvajal pedig a jövő szélső védője. Korábban a Real Madridnak is volt egy szerencsés időszaka, amikor a Raúl és Casillas fémjelezte garnitúra kijött az utánpótlásból. Úgy gondolom, hogy ilyen nagyon ritkán következik be: ahogy a Barcelonánál sem lesz még egy Messi, Xavi, Iniesta generáció, úgy a Madridnál sem valószínű egyhamar az új Raúlok vagy Gutik csoportos megjelenése. De azért bízunk benne.

KultúrTapas: Van egyáltalán törekvés erre a Real Madridnál szerinted?

Gyertyánági A.: A szurkolói nyomás miatt biztosan, de ha kizárólag a piac által diktált tempón múlna, akkor nem hiszem, hogy lenne. Úgy gondolom, ennek is megvan azért a hagyománya, amit a madridisták miatt nem akarnak teljesen felborítani. Mégiscsak a szurkolók tartják el a klubot, nem? Itt azért még érdemes megjegyezni, hogy egyetlen klub sem ad annyi játékost a spanyol bajnokságnak, mint a Real Madrid, maximum a madridi elvárások azok, amiknek csak egy rendkívül szűk réteg képes megfelelni. A közelmúltban egyébként megfigyelhető, hogy nagyon komoly bevásárlást tartanak a nagy klubok az utánpótlás csapataik részére, szóval lehet, hogy egy komoly változás előtt állunk.

KultúrTapas: Mennyire van meg az egyesület törzstagjainál a „spanyol kapcsolat”? Korábban is kötődtetek Spanyolországhoz, a szerkesztőség tagjai beszélnek spanyolul?

Gyertyánági A.: Az egyesületi találkozók, a szurkolói beszélgetések alapján bátran mondhatom, hogy a spanyol kultúra, Madrid, a madridi emberek mindenkinek különleges helyet foglalnak el a szívében. Madrid egyébként is nagyon szép város, a feleségem kezét is ott kértem meg – persze nem egy meccsen (nevet) – úgyhogy számomra emiatt is igazán különleges hely. A Bernabéu mellett a királyi palota környéke nagy kedvencem, de látogatásaim során már bejártam az egész várost. A spanyol bárok hangulata lenyűgöző, a magasban lógó méteres sonkákkal együtt. Azt mondjuk furcsának találom, hogy a szemetet csak úgy leszórják a földre a bárokban. A szerkesztőség tagjai közül egyébként többen is beszélnek spanyolul, de belőlük sosem elég, ezért Madrid-szurkoló spanyolosokat mindig szívesen lát a penamadridista.hu csapata! (nevet)

„A Madrid mérkőzéseit nálunk maximum a fürdetés húzhatja keresztbe. Bár ki tudja, lehet, hogy egyszer mindkét fiamból Barça-szurkoló lesz.”

KultúrTapas: A spanyol válogatottnak is szurkoltok?

Gyertyánági A.: Ez egy érdekes kérdés, hiszen a spanyol válogatott sikerkorszaka elsősorban a Barçáról szólt, az ő stílusukról, ami a peña több tagjától is nagyon távol áll. Ennek az oka persze nem az ősi rivalizálás, csupán a játékstílus. Az oldalpasszok ezrei számunkra egyáltalán nem szórakoztatóak, a híres tiki-taka egyik sajátossága pedig ez. Annak idején egyébként ezt a stílust tudta megtörni José Mourinho, akivel a Madrid végül bedarálta „minden idők legjobb” Barcelonáját.

KultúrTapas: Vicente Del Bosque, spanyol szövetségi kapitány továbbra is ikonnak számít Madridban?

Gyertyánági A.: Igen, ő még mindig a madridizmus egyik ikonja, és mi az egyesületben is nagyon kedveljük őt. Még Mourinho alatt is sokan mondták közöttünk, hogy Del Bosquénak kellene visszatérnie a csapat kispadjára. Persze azok után, ahogyan az első Florentino-érában távozott, erre kevés esély volt. Győztes csapatot irányított, mégis is távoznia kellett… Ráadásul jött Ancelotti, aki a nyugalom és a rend megteremtése után elhozta nekünk a Tizediket. (nevet)

KultúrTapas: Azt szokták mondani, a Real Madridnál nem elég egyszerűen győzni, ki is kell szolgálni a közönséget…

Gyertyánági A.: A szurkolók elvárásai hihetetlenek. Őszintén szólva nehéz elképzelni, hogyan tudják a játékosok elviselni ezt a hatalmas nyomást. Amíg megy a szekér, minden rendben van, de ha nem jönnek a sikerek, ha hibázol egyet, máris szétszednek és kifütyülnek a drukkerek. Ott volt Iker Casillas esete, aki mindent megnyert a Real Madriddal, 14 éven át helytállt és mégis kifütyülték. Érdekes, hogy ebben az esetben az ultrák voltak azok, akik Casillas helyett Mourinho oldalára álltak és kiélezték a konfliktust.

KultúrTapas: Spanyolországban az ultrák jelenléte manapság hatalmas vitákat gerjeszt. Nektek van valamilyen kapcsolatotok a madridi kemény maggal?

Gyertyánági A.: Az egyesület semmilyen módon nem áll kapcsolatban ultra csoportokkal. Florentino Pérez egyébként régóta küzd a madridi kemény maggal, már az első elnöksége idején is igyekezett visszaszorítani őket. Talán ezért is mondják, hogy a Bernabéu manapság olyan, mint egy színház. Az ultrákat végül kitelepítették a déli lelátóról, amit az utóbbi időben fiatalokkal töltenek fel, és így egyre jobb a helyzet. Úgy hallottam egyébként, hogy a klubnál hangszórók segítségével próbálnak jobb hangulatot teremteni, a déli lelátón lévő szurkolók, vagyis a Primavera Blanca éneklését ugyanis két hatalmas hangfallal erősítik fel. Manapság egy mérkőzés már turista-látványosság is, a kínaiak, az oroszok vagy éppen magyarok pedig nem fognak úgy szurkolni, mint a helyi drukkerek. Ez pedig nem csupán madridi sajátosság, Barcelona szurkoló ismerőseimtől tudom, hogy arrafelé talán még ennél is rosszabb a helyzet.

Puskás, Hungary

A spanyolok általában nagyon kedvesen viszonyulnak hozzánk, és persze Puskás Ferenc neve is sokak szívét megdobogtatja. Egyszer egy madridi peña-napon – amire az összes hivatalos szurkolói egyesületet meghívták a klub edzőközpontjába – egy érdekes találkozásnak is részesei lehettünk emiatt. A Bernabéu előtt szurkolói buszok vártak minket, elvittek a hatalmas rendezvény helyszínére, ahol az edzőközpont bemutatása mellett igazi majális zajlott. Én egy Puskás-mezben álldogáltam, amikor valaki megkocogtatta a vállamat és kiderült, nemcsak Öcsi bácsi nagy csodálója, hanem egy közeli ismerője áll mögöttem. Az idős úriember ugyanis a klub játékosaként egy csapatban szerepelhetett Puskással, akiről hatalmas tisztelettel és elismeréssel beszélt. Mint mindenki a klubnál. Ő nem volt más, mint Manuel Velázquez.