Pequeño Nicolás: nem mese Spanyolországból II.

Valószínűsíthető, hogy Pequeño Nicolás már az egyetemre is ügyeskedéssel jutott be: 15 évesen lépett be a FAES-be, ahol kapcsolatba került a fenti képen is látható Jaime García-Legazszal (balra), a szervezet akkori főtitkárával. Legaz saját bevallása szerint később aláírt neki egy ajánlást a felvételijéhez, ám az még egy másik egyetemre szólt. Nicolás azonban meggondolta magát, mégis a CUNEF mellett döntött, és sikerült is elintéznie, hogy tanév közben fölvegyék – ekkoriban meglepő módon a CUNEF-en tanított maga García-Legaz, a jelenlegi kereskedelmi államtitkár is. Habár az eset jogilag nem bizonyítható vagy büntethető, annál nagyobb árnyékot vet arra a rétegre, ahová Nicolás bemanőverezte magát – ezzel pedig a jogosan tiltakozók tagadását is hiteltelenebbé teszi.

Legaz – elmondása szerint – másfél éve szakította meg a kapcsolatot Pequeño Nicolásszal, mert visszajutott hozzá, hogy a fiú az ő képviselőjeként mutatkozik be üzletembereknek. A szélhámoshoz közel álló források szerint azonban kapcsolatuk továbbra is szoros. Mindenesetre ez volt Nicolás fő módszere: egy-egy szervezet képviselőjének adta ki magát és ebből kovácsolt tőkét. Szó szerint, hiszen egy ingatlanértékesítési ügyben 25 000 eurót csalt ki egy vállalkozótól, „hogy biztonságba helyezze egy közintézményben.”

Ehhez az akcióhoz a CNI (Centro Nacional de Inteligencia, a spanyol titkosszolgálat) hamisított dokumentumait is felhasználta – a miniszterelnökség fejlécét és a kormányemblémát egy fénymásolószalonban eszkábálta rá a papírokra – és a miniszterelnök-helyettes munkatársának adta ki magát. Az átejtett vállalkozó a 25 000 euró átadása után már sejthetett valamit, mert órákon belül visszakérte a pénzt, ám Nicolás csak 10 000-et adott neki vissza, és még le is szidta, mondván, ez a kérés „bizalmatlanság a spanyol kormánnyal szemben.” Meg is beszéltek egy találkozót, ahol az illető visszaadta volna Nicolásnak a visszakért 10 000 eurót, ám a csalót végül épp a megelőző napon tartóztatták le.

Egy másik vállalkozót befektetőként keresett meg, és a munkavacsorán azt mondta, képes megszerezni a Királyi Házat ügyfélnek, a bankszámláján lévő 30 millió euróból pedig befektetne 5 milliót a cégbe. Ugyanezen a találkozón beszélt az oroszországi nyitásról és Vlagyimirról is. Azonban más nemzetközi ügylete is volt: a korábbi gazdasági miniszter, Juan-Miguel Villar Mir márki által vezetett OHL nevű építési céggel a spanyol gyarmati múltú Egyenlítői-Guineában elérhető építőipari lehetőségek ügyében tárgyalt. Azt mondta, ugyanebbe az országba tervezett egészség- és oktatásügyi, illetve biztonsági befektetéseket Miguel Ángel Moratinosszal, a korábbi spanyol külügyminiszterrel.

Nicolás használatra kapott egy 700 négyzetméteres luxusvillát egy építési vállalaton keresztül – a cég ezért cserébe állítólag kapcsolatokat várt, és addig is havonta 5700 eurót fizetett a bérletért egy ingatlanügynökségnek. Itt az aranyifjú aztán találkozókat és fegyveres őrökkel védett, japán sushi-készítőkkel színesített fogadásokat szervezett – vendégeinek természetesen úgy adta elő, mintha az lenne állandó lakhelye. A mindössze négy dolgozót alkalmazó vállalat utóbb felmondta a bérleti szerződést, de Nicolás maradt, és vele a kifizetetlen használati költségek is. Az illetékesek azóta is hiába próbálják behajtani a tartozást.

Az esettel összefüggésbe hozták az Edhinor nevű építési vállalatot is, miután a fiatalember természetesen az ő munkatársuknak is kiadta magát. 2014-ben ez a vállalat nyerte el a Ciudad de la Seguridad, a rend- és katasztrófavédelmi szervek új madridi központjának építési pályázatát – és természetesen tagadja, hogy valaha is bármiféle munkakapcsolatban állt volna „Don” Nicolásszal. A házat csak alkalmi használatra engedték át neki, arról pedig szó sem volt, hogy birtokba vegye. Különösen pikáns, hogy ugyanez a ház bizonyos források szerint a korábbi bolgár miniszterelnök, Kyril herceg tulajdonában áll. A hercegnek madridi születésű felesége révén van némi helyi kötődése.

Az El Confidencial szerint Nicolás a CNI közvetítőjeként kereste fel a korábbi katalán tartományi elnök, az adócsalás-botrányba keveredett Jordi Pujol ügyvédjét is, és fizetségért cserébe felajánlotta, hogy közbenjár Pujol helyzetének enyhítéséért. Egy madridi önkormányzathoz bejegyzett terepjáróban pedig Miguel Bernadot, a Manos Limpias nevű korrupcióellenes szakszervezet vezetőjét igyekezett rábeszélni, hogy lépjen vissza a Cristina infánsnővel és férjével, Iñaki Urdangarínnal szemben indított perétől, az ún. Noós-pertől. Közben természetesen megemlítette, hogy abban az autóban ülnek, amit János Károly király szokott használni vadászatain.

A letartóztatása előtti időkben Nicolás egyszer vallott kudarcot: egy diplomáciai eseményre igyekezett bejutni az USA madridi nagykövetségére, azonban az ottani ellenőrzést nem tudta kijátszani. Pár hónappal a lebukása előtt Nicolás egyik-másik ügyfele előtt már pedzegette, hogy hamarosan visszavonul – talán megérezte, hogy valami miatt megrendült a pozíciója. 2014. október 14-i letartóztatása után, lakása átkutatásakor a rendőrség egy dugók kikerülésére használt titkosszolgálati villogót, hamisított titkosszolgálati jelentéseket, a Moncloa palotába szóló autós engedélyeket, egy rendőrségi és egy csendőrségi rendszámtáblát foglalt le.

Ugyanekkor találtak nála egy mappát a Királyi Ház címerével, és a belügy illetve a miniszterelnökség fejlécével ellátott jelentéseket. Nicolást saját szavai szerint 72 órás fogva tartása alatt tízes skálán 9,5-ös erősségű pszichológiai kínzásnak vetették alá, de azt már nem árulta el, mi mindent mondtak neki. A fogva tartás végén tett vallomásában összes közreműködését megemlítette, de azt mondta, ezekért cserébe csupán koncertekre és sporteseményekre szóló jegyeket kapott. Máskor azt is megemlítette: a hamis dokumentumokhoz minden adatot az internetről szerzett, a Királyi Ház mappáját pedig az infánsnők korábbi személyi titkárától kapta.

Az ügy utóéletében a közvélemény számára több nyugtalanító elem is van. Csakugyan ilyen egyszerűen megtéveszthető a terrorizmuson edződött spanyol elhárítás? Ennyire mindenek fölött állnak a személyes kapcsolatok az érvényesülésben? Honnan volt pénze Nicolásnak az exkluzív magánegyetem tandíjára (már amikor fizette)? Miből tudott luxusautókat és testőröket kölcsönözni magának? Miből futotta neves védőügyvédre, és hogy létezik, hogy a sajtónak nyilatkozó társai közül többeket is megfenyegettek? Ezeket a kérdéseket több neves spanyol közéleti személyiség is föltette már magának.

Cikksorozatunk utolsó részében az ő reakcióikat tekintjük át, és velük együtt elemezzük a Pequeño Nicolás-jelenséget.