Édes álmok a spanyol tengerparton
- 2016.08.17.
Van az úgy, hogy a bézsszínű homokban pajkosan elterülő napernyők között sétálva minden kívánalmunk a bárpult feletti kis táblákon olvasható. És Spanyolország még így is többet ad, mint várnád.
A napbarnított fiú közben egyre csak mutogatott, és hevesen gesztikulált. Egy idő után már nem volt nehéz kitalálni, idegesen kalimpáló karjaival a becstelen tett színhelyét, netalántán az árulkodó jeleket próbálja szemléltetni a két fiatal rendőrnek. Forró nyomokat a forró homokban. Bár a rekkenően párás júliusi hőségben baseballsapka és egyszerű, zárt cipő enyhítette az egyenruhások zord viseletét, a parton nemigen találkoztunk olyannal, aki cserélt volna velük. Talán csak a közeli chiringuito aranybarna szardíniái.
A jóképű spanyol fiút hajtotta az igazságérzet, a rendőrök vonakodtak. Zárt cipőjük minden lépéssel bokáig merült a pergő homokban, lehajtott fejjel baktattak az előttük szinte már ugrándozó, táskáját lóbáló fiatalember után. Mélykék nadrágjuk merev árnyalatai vonakodva lebegtek a bézs tenger hullámai fölött. A következőre talán tényleg csak ők számítottak, a gonosz tréfa egyedüli áldozatai. A napbarnított fiú egyszer csak nagyokat szökkenve eltűnt a pajkos kis napernyők erdejében. Csak egy hatalmas, kárörvendő kacaj maradt utána.
A homokcsapdába esett rendőröknek nem maradt más, mint egy félmosollyal kísért legyintés. Tudták jól, a paradicsomban sem lehet minden tökéletes. Pont egy olyan helyen ne kerülne homokszem a gépezetbe, ahol a legnagyobb kincs a puhán ölelő, bézsszínű homok? És persze a tenger, ami évről-évre külföldi turisták millióit vonzza Spanyolországba, a honfitársakat még csak meg sem említve. Mert ha eljön az augusztus, a spanyol városok kiürülnek, hogy a szélrózsa (szinte) minden irányában − ne feledkezzünk meg a szomszédokról sem − ugyanazt a két dolgot találják: sol és playa.
Vagy mégsem? Talán mégsem ugyanaz a nap mosolyog rád Kantábriában, a hatalmas sziklameredélyek között csendesen megbújó érintetlen öblökben, mint a Kanári-szigetek végeláthatatlan dűnéi között. A San Sebastián-i Kagyló-öböl naplementéjét, a felejthetetlen marbellai éjszakát vagy a valenciai Costa Blanca turista-paradicsomait szinte semmi sem köti össze. Szinte. Hiszen bárhová is menjen az ember, ott garantáltan mosolyra lel. Mosolyra a tengerparti napernyők alatt, a bárok teraszán és még a csúnyán megtréfált rendőrök arcán is. És végül a tükörben.
