Gaudí… Talán nincs is olyan, aki ne hallott volna róla, a Sagrada Familiaról, a Güell parkról vagy esetleg a Casa Batllóról – ezek ugyanis Gaudí legismertebb munkái, egytől-egyig Barcelonából. A katalán modernista építész 1852-ben született, de sokak meglepetésére nem Barcelonában, hiába köthető a városhoz a neve. Gaudí Reusból érkezett tanulni a katalán fővárosba, amely később tőle tanult rengeteget.

Stílusa, amelyre egyesek a katalán modernizmus kifejezést (modernisme) használják, könnyen felismerhető: keverednek benne a modernizmus, az orientalisztika (illetve a mudéjar) a gótikus és neogótikus, illetve az organikus építészeti elemek.

Alkotásai alakjukkal, színhatásukkal közelebb hozzák a természetet a városhoz és az emberekhez.

Nem is csoda, hiszen Gaudí nem egyszer a természetből merített ihletet. Fő mecénása Eusebi Güell lett, aki számos – megvalósult vagy meghiúsult – munkát bízott Gaudíra. 1926-ban hunyt el, amikor a Sagrada Famíliához igyekezve elütötte egy villamos.

Gaudí legismertebb alkotásai a neogótikus Sagrada Familia és a lakónegyednek induló Güell park, de a „Csontok házaként” is emlegetett Casa Batllót vagy az UNESCO Világörökség részeként számon tartott Casa Milát ( másnéven a La Pedrerát) is sokan ismerik. A Gaudí-műalkotások sorának azonban még messze nincs vége, sőt Spanyolország-szerte találunk néhány olyan eldugott gyöngyszemet, amely a katalán mesterhez köthető.

EL CAPRICHO | COMILLAS

Gaudí ezen remekműve Észak-Spanyolországban, a kantábriai Comillas városában található, ezáltal egyike azon kevés épületeknek, amelyeket Gaudí nem Barcelonába vagy annak környékére tervezett. Ma múzeumként üzemel, előtte húsz évig étteremként használták, ám története természetesen nem itt kezdődött. A Capricho (a szó jelentése: szeszély) 1883-85 között épült nyári laknak Máximo Díaz de Quijano számára, aki egy, a szomszédok házaitól eltérő, egyedi házra vágyott, ám sajnos csak pár napig tudta kiélvezni az épületet halála előtt.

A Caprichót egyébként „Villa Máximo Díaz de Quijanoként” is szokták emlegetni, és ez talán így is van rendjén, mivel lépten-nyomon a megrendelőre utaló jelekre lehet bukkanni. Az ügyvéd, újságíró és nem mellesleg kiváló zenész Máximo Díaz de Quijano kedvéért ugyanis például hangjegyeket rejtenek bizonyos teraszok, de találhatunk utalásokat a Fülöp-szigetekre és az Antillákra is, ahonnan egykor a vagyonát szerezte.

A katalán építész a Caprichót még fiatalon, az orientalista korszakában készítette, amelyre nagy hatással voltak a spanyolországi arabok, vagyis a mórok épületei, azok színei, díszítőelemei, csempéi. Például, a torony egy minaretre hasonlít, de a keleti hatás a tetőn és a bejáratokon is megfigyelhető. Természetesen a természet közelisége sem maradhat el, ha Gaudíról van szó: ha figyelmes az ember, valóságos napraforgótengerre bukkanhat az épületet körbejárva.

CASA BOTINES | LEÓN

A Caprichóhoz hasonlóan, a Casa Botines sem Katalóniában, hanem León városában található, de „legalább” Eusebi Güell keze benne van az építésében. Simón Fernández és Mariano Andrés ugyanis az ő üzletpartnerei voltak – ahogyan azok is, akik megbízták Gaudít a munkával. A ház a nevét a két megrendelő vállalkozásának alapítójáról, Joan Homs i Botinásról kapta. Kezdetben az épület kettős célt szolgált:

a felső szinteket lakrészként használták, míg a földszinten üzleteiket bonyolították a megrendelők.

Emellett, albérlőik is voltak a legfelső emeleteken. Emiatt az épületnek négy különböző bejárata is van. Ma múzeumként üzemel. A neogótikus stílusra hajazó épület 1892-ben épült, csupán tíz hónap alatt, León városának és az astorgai püspöki palotának a stílusához illeszkedve, amin az építész abban az időben dolgozott León közelében.

CASA CALVET | BARCELONA

A Casa Calvet már egy „hamisítatlan” barcelonai épület. Gaudí leginkább visszafogott munkájaként tartják számon, és részben azért építette ilyennek, hogy illeszkedjen a környék házaihoz, hiszen a katalán főváros egy elegáns részében helyezkedik el.  Habár Gaudí egyik korai munkájáról van szó, szakít a mudéjar elemekkel, és a textilgyártó Pere Màrtir Calvet megrendelésére készült épület barokk stílusban épült, 1898 és 1900 között.

A földszintet munkára, a felső szinteket lakóhelyként használták a megrendelők. Érdekesség, hogy az épület egy pár méterrel magasabb, mint a kor hatóságai által megengedett, ám a katalán építész ekkorra már annyira elismert volt, olyan tisztelet övezte, hogy ennyit megtehetett. Pláne, hogy azzal fenyegetőzött, félbevágja az épületet abban a magasságban, amennyi a megengedett…

CASA VICENS | GRACIA

Gaudí első jelentős barcelonai épülete, amely tulajdonképpen mégsem Barcelonában épült. A Casa Vicensnek otthont adó Gràcia az 1880-as években még önálló településként „fogadta” Gaudí első jelentősebb szárnypróbálgatását, amely a korban általános szenzációt okozott. Barcelona növekedése végül a Gràciát is bekebelezte, ha pedig ma a turisták a Casa Vicensre pillantanak, könnyen megértik Gaudí kortársainak ámulatát.

Az El Caprichóval közel egyidőben készült épület, amelynek tervezése valójában már az 1870-es évek utolsó éveiben folyt, több hasonlóságot mutat comillasi „társával”. Így a Casa Vicens is Gaudí korai, orientalista korszakának terméke, amely során inspirációját a spanyolországi iszlám-, elsősorban a mudéjar és a nazarí művészetből merítette. Az eredetileg három homlokzattal rendelkező épület bővítésére még életében Antoni Gaudít kérték fel, ám ő tanítványát, Joan Baptista Serrát ajánlotta a munkára, aki Gaudí eredeti stílusában egészítette ki a nyári laknak épült villát.

JARDINES ARTIGAS | LA POBLA DE LILLET

A La Pobla de Lilletben elhelyezkedő park 1905-1906 között készült Gaudí tervei alapján, és nem véletlenül hasonlítható a Güell parkhoz. A megrendelő, Joan Artigas i Alart éppenséggel Güell jóbarátja volt, ismerte és szerette a Güell parkot, így amikor Gaudí La Pobla de Lilletben járt, mindenképp találkozni akart vele, hogy egy kert tervezéséről beszéljenek.

Nem meglepőek tehát a hasonlóságok, így Gaudí gyíkja, a trencadís megjelenése. Amíg egy másik munkán dolgozott, Gaudí ráadásul Joan Artigas i Alartnál szállt meg, és mintegy köszönetképp tervezte a kertet a birtokához. A Jardines Artigas 1903 és 1910 között készült, ám a megrendelő sajnos már nem érhette meg mindezt, miután 1903-ban meghalt. Később elhanyagolták a kertet, és csak évekkel később karolták fel újra. Mára szerencsére teljes pompájában nyitva áll a publikum előtt.