200 éve tűzték ki először az argentin zászlót a Malvin-szigetekre

A Májusi Forradalom idején a Malvin-szigetek felett – melyek a 18. században Spanyolország, Franciaország és Nagy-Britannia között viták tárgyát képezték – a spanyol hatóságok teljes körű, kizárólagos fennhatóságot gyakoroltak, ezt a szuverenitást örökölte Argentína, mint Spanyolország egykori jogainak birtokosa és folytatója. A szigeteken a spanyol jelenlét 1811. február 13-án szűnt meg, amikor a spanyol Rio de la Plata-i alkirályság utolsó kormányzója kivonult a szigetekről.

A spanyol kivonulás ellenére a Malvin-szigetek nem maradtak üresen vagy elfelejtve. A szigetvilág és a szárazföld között az áruk, a tőke és az emberek folyamatos áramlása alakult ki a rendelkezésére álló természeti erőforrásoknak köszönhetően: úgy mint az oroszlán- és elefántfókák, bálnák és vadmarhák vadászata. A brit, amerikai, francia és argentin hajók kizsákmányolták a szigeteket, a partokat kikötőnek, vadászati ​​és húsfeldolgozási helyszínként használták. Ez felkeltette a Buenos Aires-i hatóságok figyelmét, melyek 1813-tól halászati​​engedélyeket adtak ki, és rendelkezéseket foganatosítottak az erőforrások elhasználódásának megakadályozására, és ellenőrizték a régió bármely állandó telephelyének létesítését.

  Fókavadászatot ábrázoló metszet

Ezen történelmi keretek között tűzte ki, David Jewett, az argentin haditengerészet szolgálatában álló, amerikai származású flottaparancsnok, 1820-ban az argentin nemzeti zászlót.

Az 1810 óta tartó latin-amerikai függetlenségi folyamatok kezdetével az új hazafias kormányoknak szembe kellett nézniük a tengeren és a szárazföldön szemben álló monarchiák hatalmával. David Jewett, a többi amerikai és európai tengerészhez hasonlóan, az Egyesült Tartományok szolgálatában csatlakozik ehhez a küzdelemhez, melyet 1817-ig folytat.

1820 januárjában az Egyesült Tartományok legfelsőbb igazgatója, Jose Rondeau, kinevezte David Jewettet a „hadsereg ezredesévé a haditengerészet szolgálatában", a pozíció minden jogkörével és előjogával együtt. Ezért január 20-án útnak indult, és a La Heroína fregatt fedélzetén, melyet az argentin hatóságok immár állami hadihajóként ismertek el, felügyeletet gyakorolt az Atlanti-óceán déli részén.

  David Jewett ezredes és a kinevezés

Jewett 10 nehéz hónapon keresztül hajózott La Heroína-val, és 1820. október végén jutott el a Malvin-szigeteken található Puerto Soledadba, ahol több, különböző felségjelű hajót talált, melyeket ideiglenesen a déli régióba rendeltek vadászati ​​és halászati ​​útjuk részeként.

November 2-án Jewett körlevél útján hívta meg a többi kapitányt, hogy találkozzanak vele, és tájékoztatta őket arról, hogy az Egyesült Tartományok Kormányától megbízást kapott a szigetcsoport birtokba vételére. Arra is rámutatott, hogy a Buenos Aires-i hatóságok által kiadott előírásoknak megfelelően igyekszik elkerülni a szigetek erőforrásainak végleges kiaknázását. 1820. november 6-án tartották a Malvin-szigetek birtokbavételének ünnepségét.

Olyan szemtanúk beszámolója szerint mint James Weddell brit kapitány – aki a híres Egy út a Déli-sarkig (1822-1824) című írásában meséli el ezt az epizódot – vagy a francia Louis de Freycinet, Jewett ezredes Puerto Soledadban a lehorgonyzott hajók legénsége előtt, a Buenos Aires-i kormány nevében formálisan is visszaállította az argentin kormány fennhatóságát. Kitűzte az argentin zászlót, felolvasta a kiáltványt, majd 21 díszágyúlövést adott le az esemény tiszteletére.

  A Malvin-szigetek napjainkban

Három nappal később a jelenlévő kapitányoknak átadott egy körlevelet, amelyben a Dél-Amerikai Egyesült Tartományok Legfelsőbb Kormánya nevében beszámolt a Malvin-szigetek birtokbavételéről, valamint arról, hogy a Kormány hajlandó igazságosan és vendégszeretően fellépni a külföldiekkel szemben; továbbá kéri, hogy ezeket az információkat közöljék más flottákkal is.

A körlevelet a nemzetközi sajtó széles körben publikálta. Augusztus 3-án, Nagy-Britanniában a The Times közzétett egy cikket, amelyben az argentin szuverenitás cselekedeteként mutatta be az eseményt, novemberben pedig az El Argos de Buenos Ayres is megjelentette ezt az írást.

Miközben a Malvin-szigeteken történtek elterjedtek, Jewett néhány hónapig ott tartózkodott, amíg saját kérésére, 1821 februárjában a Buenos Aires-i hatóságok felmentették a parancsnokság alól, és Guillermo Roberto Masont nevezték ki a La Heroína új parancsnokának.

  A Malvin-szigetek napjainkban

A Malvin-szigetek ünnepélyes átvétele hivatalos és nyilvános megmutatkozása volt az argentin szuverenitás gyakorlásának, amelyet Spanyolországtól örököltek, és amelyet széles körben terjesztettek. Az esemény nyilvánossága ellenére Nagy – Britannia sem akkor, sem az új argentin kormánnyal 1825-ben kötött Baráti, Kereskedelemi és Hajózási Megállapodás aláírásakor, (ahol elismerte a fiatal argentin nemzetet), nem vetette fel a szigetek fennhatóságát érintő kérdést, ahogy nem tiltakozott egyetlen másik nagyhatalom sem.

Ez a jelentős cselekedet mérföldkő volt az intézkedések hosszú láncolatában, amelyek a kezdetektől az első nemzeti argentin kormány 1833. januári Puerto Soledadból történő kiűzéséig bizonyították a Malvin-szigetek tényleges fennhatóságának folytonosságát és az alakuló argentin állam szuverenitásának gyakorlását a szigetek felett.

  Malvin-szigeteki albatroszok

A britek békeidőben úgy vették át a hatalmat az argentin hatóságoktól, hogy az Argentína szövetségesének hitt kormány semmilyen előzetes nyilatkozatot nem tett ezzel kapcsolatban és Argentína soha nem ismerte el azt. Azóta, és az azt követő 187 évben a különböző argentin kormányok tartósan követelik a szigetek feletti szuverenitás teljes gyakorlásának helyreállítását.

Miközben a latin-amerikai országok egyhangúan és korán támogatták az argentin álláspontot, folyamatosan további regionális csoportok támogatták ezt az álláspontot, mivel a nemzetközi közösség különböző fórumokon szerveződött. Ez az egyidejű támogatás lehetővé tette az Egyesült Nemzetek számára, hogy különböző álláspontokat fogadjon el, melyek közvetlenül vagy közvetve kapcsolódnak a „Malvin-szigetek kérdéséhez”, ezt a kérdést pedig a Malvin-szigetek, Dél-Georgia, a Dél-Sandwich-szigetek, valamint a környező tengerek fennhatóságával kapcsolatos vitának kell tekinteni.