Közélet

Athletic Bilbao: Egy klubfilozófia diadala

Molnár Péter | 2021-03-30

Bármerre nézzünk is a világban, a klubok korábban elképzelhetetlen összegeket költenek átigazolásokra. A LaLiga történetének legstabilabb háttérrel rendelkező, emblematikus klubja más utat választott: az Athletic Club de Bilbaónál átigazolási rekordok helyett infrastruktúrába és képzésbe fektetnek.

Amikor Iñigo Martínez felemelte az Athletic Club piros-fehér csíkos mezét a kamerák előtt 2018. január 31-én, egy különleges átigazolási rekordnak lehettek tanúi a jelenlévők. A válogatott hátvéd ezzel az első játékos volt, akit a baszk klub Raúl García 2015-ös leigazolása óta bejelentett. A két transzfer között két és fél év (!) telt el, amely a modern futballban elképzelhetetlennek tűnik. De nem Bilbaóban.

Az Athletic Clubnál ugyanis másképp mennek a dolgok. Másképp, és rendkívül sikeresen – tegyük gyorsan hozzá –, hiszen a Barcelona és a Real Madrid mellett a Bilbao az egyetlen klub Spanyolországban, amely soha nem esett ki a spanyol első osztályból. Az átigazolási piacon mutatott passzivitás pedig nem valamilyen UEFA rendelkezés, esetleg Financial Fair Play eltiltás eredménye, hanem egy sziklaszilárd klubfilozófia gyümölcse.

bilbao_szurkolok.jpg

“Az úr csak egy tökéletes csapatot teremtett, a többit megtöltötte külföldiekkel.” – szól a magyar Bilbao-szurkolók aforizmája, nem véletlenül. A Baszkföld egyik jelképének számító Athletic Clubban csak a baszk kultúrközösség területén született, vagy ott felnőtt futballisták kaphatnak szerepet, így nem véletlen, hogy a nemzetközi átigazolási piacon a piros-fehérek közel sem játszanak aktív szerepet.

Akkor lépnek, ha okuk van rá. Így volt ez a pamplonai Raúl García vagy éppen a kis baszk halászfaluból, Ondarroából származó Iñigo Martínez esetében is, akivel éppen a Manchester City-be távozó Aymeric Laporte-t kívánták pótolni. A magas színvonalú képzésnek és a LaLiga által teremtett világszínvonalú versenykörülményeknek köszönhetően a Bilbao-futballisták keresettek a nemzetközi játékospiacon. Erre kiváló példa a szintén ondarroai Kepa Arrizabalaga, akiért a Chelsea világrekordot jelentő 80 millió eurót fizetett a Bilbaónak.

De hová kerülnek ezek a bevételek?

Az Athletic Club filozófiájából következően Bilbaóban elsősorban a világhírű Lezamába, a klub idén 50 éves akadémiájába szeretnek fektetni. A várostól nem messze található edzőközpont 4-4 fűves és műfüves nagypályával, valamint egy centerpályával is rendelkezik, amely a klub második csapata, a Bilbao Athletic hazai meccseinek is otthont ad. A “kisstadion” azért is különleges, mivel itt helyezték el a régi San Mamés főtribünjének tartóívét, amely a szurkolók számára ikonikusnak számít.

 

Persze az infrastruktúra mellet az Athletic jelentős összegeket fektet a szakképzésbe, hogy az edzői stábok ne csak az első csapat, de az akadémián nevelkedő utánpótlásnak is első osztályú képzést nyújthassanak. Spanyolország legjobb szakembereinek egy része Lezamában tölti mindennapjait, miközben az orvosi és fitnesz-részlegeken is kiemelkedő pedigrével bíró szakemberek dolgoznak a klub sikerein. Az előző idényben éppen egy kezdőcsapatra való saját nevelésű játékos szerepelt az Athletic Club első keretében.

info-estadio-athletic-ESP.jpg

A spanyol klubcsapatok közül a Bilbao nemcsak világhírű akadémiájával, hanem anyagi stabilitásával is kiemelkedik, amely az elmúlt években látványos eredményre vezetett. A klub új stadionját 2015-ben a világ legjobb új sportlétesítményének választották egy szakmai fórumon, így az 53 ezres létesítmény nem véletlen kerülhetett be a 2020-as Európa-bajnokság rendezői közé. Miután a stadiont a régi San Mamésszal átfedésben, részben annak helyén építették, a klub elzárkózott attól, hogy bármilyen előtagot adjanak a pályának. Hitük szerint ez nem az „új” San Mamés, hanem a régi tovább élése.

Bilbaóban ugyanis a hagyományok mindenek felett állnak.