Közélet

BL szemtől szemben: Real Madrid - Atlético

KultúrTapas | 2015-04-20

Az elmúlt kiírás madridi házi döntője után ezúttal a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében találkozik a Real Madrid és az Atlético de Madrid. A párharc visszavágója előtt a Real Madrid hazai szurkolóit tömörítő Peña Madridista Húngara kért fel minket egy páros interjúra és esélylatolgatásra, aminek nagy örömmel tettünk eleget.

Az elmúlt kiírás madridi házi döntője után ezúttal a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében találkozik a Real Madrid és az Atlético de Madrid. A párharc visszavágója előtt a Real Madrid hazai szurkolóit tömörítő Peña Madridista Húngara kért fel minket egy páros interjúra és esélylatolgatásra, aminek nagy örömmel tettünk eleget.

Szurkolói interjú

«Ismét egy sorsdöntő mérkőzés előtt állunk, így ismét jelentkezik a penamadridista.hu közkedvelt rovata, a Szemtől szemben. Vendég oldalról ezúttal a KultúrTapas spanyol magazin szerkesztője, Molnár Péter állt rendelkezésünkre, a madridistákat pedig weboldalunk egyik szerkesztője és egyesületünk alelnöke, Gyertyánági András képviselte.»

Real Madrid - Atlético
Madridi peñák, ha találkoznak

Először is hadd üdvözöljelek benneteket, köszönöm, hogy elvállaltátok ezt a felkérést. A mai egy speciális interjú lesz, abból a szempontból legalábbis biztosan, hogy a két interjúalany személyesen is ismeri egymást. Meséljetek egy kicsit arról, hogy honnan az ismeretség?

Molnár Péter: Az ismeretség nem régi, de annál különlegesebb, hiszen András néhány hónappal ezelőtt adott nekünk interjút a KultúrTapas spanyol magazinban, mint óriási merengue és a Peña Madridista Húngara alelnöke. Néhány napra rá pedig a Sport Televízió stúdiójában a városi rangadón találkozhattunk újra, ha emlékeztek még rá, az minden szempontból nagy élmény volt. (félmosoly)

András (PMH)
Gyertyánági András

Gyertyánági András: Peti már elmondta a lényeget, én csak annyit tennék hozzá, hogy matracos létére egészen jó fej! (nevet)

Ha jól tudom, mindketten aktívan kiveszitek a részeteket saját csapatotok hivatalos egyesületének életéből. A teljesség igénye nélkül osszatok meg velünk néhány gondolatot ezekről a szerveződésekről. Mit érdemes rólatok tudni, milyen a magyar matracos és blanco egyesületi élet?

M.P.: A Peña Atlética de Hungría tíz évvel ezelőtt alakult, és nagyjából öt éve működik hivatalosan bejegyzett klubként. Mivel az utóbbi évben átmeneti időszakot élünk (új szervezeti felépítés, új honlap készül) nehéz most konkrétumokról beszélni velünk kapcsolatban. Egy biztos, a 8-10 fős központi brigád tűzön-vízen a csapat és egymás mellett áll, és a rendszeres külföldi túrák mellett egyre gyakoribbak a közös meccsnézések is.

Gy.A.: A Real Madrid Magyar Szurkolói Egyesület már több mint öt éve létezik, jelenleg közel háromszáz egyesületi tagunk van, ami persze nem azt jelenti, hogy mindent háromszázan csinálunk együtt, de egy kisebb mag folyamatosan aktív. Az alapítás idején egy olyan fő célunk volt, hogy mindenféle anyagi, politikai érdek nélkül próbáljuk meg összehozni a magyar madridistákat, határon innen és túl, kialakuljon egy remek kis közösség. Szerettünk volna klubtagjaink számára lehetőséget biztosítani arra is, hogy eljussanak minden madridista célállomására, a Bernabéuba, vagy akár idegenbeli mérkőzésekre. Ennyi idő távlatából úgy gondolom, hogy nagyon jó az irány.

Madrid a Sport TV-ben
A Sport Televízióban

A közösség folyamatosan alakul és formálódik, a legnagyobb közösségi bázisunk (Facebook-oldalunk mellett) a meccsnézés, ahol tényleg igazi barátságok, sőt, szerelmek is kialakultak már. Emellett tényleg szinte minden hazai meccsen vannak klubtagjaink, de az idegenbeli BL-találkozókra is sokan járnak ki. Többször is szerepeltünk már a Sport Televízióban, van egyesületi focicsapatunk is. Tiszteletbeli tagjaink között olyan kiváló személyiségeket is üdvözölhetünk, mint Puskás Ferencné vagy Tóth Zele József. De hogy a hivatalos ügyekre is kitérjek, a bürokrácia útvesztőjében könnyű eltévedni, rengeteg háttérmunkát igényel az, hogy minden rendben menjen, de csináljuk, mert nagyon fontos nekünk a Real Madrid és az egyesület.

Tapas
KultúrTapas

Péter, mesélj nekünk egy kicsit a kulturtapas.hu-ról! Olvasóink közül többen megismerkedhettek már vele az említett interjú és egy kiváló madridi ajánló nyomán, de avass be minket egy kicsit a részletekbe.

M.P.: A KultúrTapas spanyol magazin alig fél éve indult, viszont blog formában már 2011 óta találkozhattak vele a spanyolosok. A magazint persze nemcsak az új felület különbözteti meg a korábbiaktól, hanem a fiatal hispanistákból álló, kibővült szerkesztői gárda is, akikkel a lehető legváltozatosabb tartalmat igyekszünk kínálni az olvasóknak. Gasztronómia, utazás, spanyoltanulás és nem utolsó sorban sport – majdnem olyan változatos, mint Spanyolország!

Gy.A.: Bár a kérdést Petinek címeztétek, azért annyit én is elmondanék, hogy profinak tartom a weboldalukat, illetve rendkívül igényesnek és hiánypótlónak. Látszik, hogy sok munka van benne, akárcsak a penamadridista.hu-ban! (nevet) Csak így tovább! Ja, és a madridi ajánlócikkben lévő helyek közül azokat, amiket eddig nem sikerült meglátogatnom, biztosan megjárom majd. (nevet)

Madrid-Atlético
Visszavágó

Gratulálok a weboldalhoz, a jövőre nézve pedig sok sikert és kitartást kívánok hozzá. Térjünk is át a foci témára. Próbáljátok meg néhány mondatban kifejteni, hogy honnan ered a kedvenceitek iránti szeretet, mióta szorítotok a választott csapatért?

M.P.: Lassan 10 éve lesz, hogy követem az Atléticót, ami először csak a spanyoltanulás és a futball közös szenvedélyéből fakadt. Aztán minél többet tudtam meg a csapatról, annál inkább éreztem, a matracos értékek mennyire közel állnak hozzám. Az Atleti maga a szenvedély, a harc, a kitartás. A nép csapata, a drukkerek pedig minden körülmények között kiállnak a klubért. Furcsán hangzik, de az Atleti tábor a „bajban” áll leginkább össze, jó példa volt erre a 2000-es kiesés. Talán véletlen, de mindez a magyar peñára is igaz: akkor volt a leginkább együtt a társaság, amikor nem jöttek az eredmények…

Gy.A.: Az én esetemben ez 1997 környékére tehető. Nem tudnék egyetlen mérkőzést mondani, ami elindított bennem valamit, egyszerűen arra emlékszem, hogy egyszer csak madridista lettem. A Mijatovic, Suker, Roberto Carlos, Hierro, Redondo, Raúl fémjelezte időszakról beszélünk, amikor a csapat 32 év után ismét Európa trónjára ülhetett. A szerelem azóta is tart.

Volt már rá alkalom, hogy élőben is átélhettetek egy-egy mérkőzést akár Madridban, akár máshol? Ha igen, hogy éltétek meg a legelső alkalmat, illetve milyen élményekkel gazdagodtatok az ilyen események során?

M.P.: Szerencsés vagyok, hiszen egy időben én a klub bérletesének is mondhattam magam, a socio-kártyámat a mai napig féltve őrzöm. Az első meccsem a Barcelona ellen volt, ott lehettem a 2010-es, első Európa Liga győzelmet megelőző elődöntőn is a Liverpool ellen, de a legnagyobb élményt az azt követő Király Kupa-döntő jelentette Barcelonában. A Sevilla elleni vereséget követő 20 perces, önfeledt ünneplést soha nem felejtem el! Hiába kapott ki a csapat, az 50 ezer madridi szurkoló ünnepelni ment Barcelonába, és ünnepeltünk is.

Peña Atlética de Hungría
Magyar matracosok a Vicente Calderónban (középen Molnár Péter)

Gy.A.: Azt gondolom, hogy szerencsésnek mondhatom magam, mivel többször láttam már a csapatot a Bernabéuban, de azon kívül is. Több bajnoki mellett szurkoltam már végig Milan elleni BL-meccset a Madridban, de hazai El Clásicón is voltam már. A legnagyobb arányú hazai győzelem, amit láttam, az a 2010-es, Depor elleni 6-1 volt. Vannak élményeim németországi stadionokból (Dortmund, München, Berlin), de ott voltam a Galatasaray katlanjában is, amikor az 1-6 még a törököket is elhallgattatta. Amikor a játékosok Irdningbe jártak edzőtáborozni, oda is sikerült ellátogatnom, az akkori Real Madrid könyvemben szinte mindegyik játékostól van egy aláírásom.

A fiaim születése óta visszavettem a lendületből, de őket is szeretném majd eljuttatni a későbbiekben a szentélybe. Remélhetőleg értékelni fogják. (nevet) Az első alkalom? Egy madridistának már az is óriási élmény, amikor megpillantja a Bernabéut, de amikor bejut, és belülről csodálhatja meg, az egy életre nyomot hagy benne. Nálam sem volt ez másképp. Egy Valladolid elleni sima győzelmet néztem végig, nagyjából tátott szájjal. Már a meccs előtt több órával a stadion körül kolbászoltunk, a lehető leghamarabb be is mentünk, majd az utolsók között távoztunk. Csodálatos létesítmény.

Sergio Ramos
Tizedik

Az Atlético bajnokként és a BL második helyezettjeként, a Real Madrid pedig 4 kupával, többek között BL-címvédőként vágott neki a szezonnak. Ennek fényében milyen elvárásaitok voltak a csapatotokkal szemben erre az idényre vonatkozóan? Eddig bejött, amire számítottatok?

M.P.: A 2000-es évek közepe óta folyamatosan erősödő Atlético számára az elvárás mindig az ún. otra liga, vagyis a Madrid és a Barcelona mögött kezdődő „másik bajnokság” megnyerése. A tavalyi bajnoki cím a modern futball megfricskázása, a spanyol futball-hagyomány diadala volt, de helyén kell kezelni. Minden józan gondolkodású piros-fehér szurkoló tudja, a mai labdarúgás, és különösen a spanyol futball szélsőséges aránytalanságai miatt a realitás a harmadik hely.

Gy.A.: Őszinte leszek, a tavalyi idény második fele után én rendkívül bizakodó voltam. Aztán jött a nyár, az átigazolási őrület. Di María, a csapat egyik (néha ész nélküli) motorja távozott, Xabi Alonso, a középpálya esze, a fazonszabász szintén felállt. Toni Kroos érkezésének örültem, mint majom a farkának, őt már a Bayernben is figyeltem. Igazából a mai napig nem értem, hogy miként sikerült nemhogy ilyen áron, hanem úgy egyáltalán megszerezni a németektől. James már elbizonytalanított, hiszen a vb-n kívül nem láttam játszani, sem a Porto, sem a Monaco meccseit nem követtem.

Az előszezonban látottak, illetve a hihetetlen győzelmi sorozat alapján jó előérzetem volt, de már akkor kezdett körvonalazódni, hogy valami mintha hiányozna a játékból. Bale terminátornak megfelelő izomzatot épített a nyáron, de a mozgása is Schwarzeneggerére hajazott, számomra kritikán aluli volt a teljesítménye, jöttek a durva sérülések: Khedira, James, Modric… Aztán elértünk a januárhoz… Modric visszatérésével úgy tűnt, hogy helyre áll a rend, de egy a szerencsétlen sérülés megint kiütötte a középpályánk legjobbját. Titkon triplázást vártam év elején, a Király-kupában és a bajnokságban viszont megviccelt minket Simeone. Remélem, hogy a BL-ben nem fog. Bár most, hogy a fél keret hiányozni fog a visszavágón, bármi megtörténhet.

Ha követitek az ellenfél szezonját, akkor mi a véleményetek az eddigi teljesítményükről?

M.P.: Az igazat megvallva csak felületesen követem a Real Madrid szereplését, úgyhogy okoskodni már csak a kolléga iránti tiszteletből sem szeretnék. Tény, Madridban az elvárások mindig sztratoszferikusak, ennek kell megfelelni.

Gy.A.: Be kell vallanom, hogy nem igazán követem. Az eredményeket igen, megnézem az összefoglalókat, de csak a Real Madrid mérkőzéseire van időm. Azt gondolom, hogy mindenképp dicsérendő, amit csinálnak, Simeone pedig nagyon tudja, hogy miként hasson a játékosaira, hogy tüzelje fel őket. A játékstílusuk nem tetszik, de ez már legyen az én bajom.

Ebben az idényben nem először, hanem sokadszor találkozik a két csapat. Az elmúlt időszakban Simeone fiai rendre borsot törnek Ancelotti együttesének orra alá. Mi lehet a piros-fehérek sikerének titka? Mi kell ahhoz, hogy a Real Madrid megtörje a rossz sorozatot, vagy épp ahhoz, hogy az Atlético folytatni tudja azt?

M.P.: Nem fogok újat mondani, a Madrid elleni kitűnő szereplés záloga a cholismo. Simeone a saját bőrén érezte, milyen piros-fehér játékosként pályára lépni egy derbin, és azt is tudta, az általa átvett és később jelentősen átformált keret képességei megfelelőek a mindenkori derbi-győzelemre. A hiányzó láncszem az önbizalom volt, és persze a matracos szurkolók által istenített Cholo karakterjegyei: szenvedély, küzdelem, kitartás.

Gy.A.: Egyértelműen Simeone személye az, ami az Atléticót kiemelte az erős középmezőnyből, ahol éveken át tartózkodott. Tizenhat éven át nem tudták megtörni a Real Madridot, de az argentin olyan srácokat válogatott össze maga köré, akik szó szerint keményfiúk, akikbe át tudta ültetni saját habitusát. Úgy gondolom, megérdemelték a tavalyi bajnoki címet, és ha nincs az a bizonyos 92:48, akkor senki nem szólhatott volna egy szót sem, ha ők nyerik a BL-t. Szóval amellett, hogy rendkívül labdabiztosak, hihetetlenül jól védekeznek és meghalnak a pályán, a lélektant látom a kulcsnak az esetükben. Ancelotti úgy tudja megtörni ezt a rossz sorozatot, ha ő is ki tudja hozni a srácokból azt, ami bennük van, de úgy, hogy nem torkollik tömegverekedésbe a mérkőzés.

A Real Madrid lehet az első csapat, amely megvédheti a modern kori BL-címet, az Atlético pedig történelme első ilyen trófeájára hajt. Mindkettő óriási motiváció, ráadásul városi derbiről beszélünk. Figyelembe véve azt is, hogy a Real Madrid olyan kulcsembereket kénytelen nélkülözni, mint Modric, Bale, Marcelo és akár még Benzema is, az Atlético pedig várhatóan hiányzók nélkül érkezik a Bernabéuba, ebből a párharcból kinek van nagyobb esélye továbbjutni?

Torres
Nagy csata várható

M.P.: Nehéz esélyekről beszélni, hiszen az első mérkőzés megmutatta, még ezen a szinten is képesek gyengén játszani a csapatok, legyen az akár a BL-címvédője, akár a spanyol bajnok. A visszavágón éppen ezért rengeteget kell javulnia az Atléticónak, hogy esélye legyen a továbbjutásra.

Gy.A.: Múlt héten láthattuk, hogy az Atlético kizárólag a szerencsének köszönhette, hogy már az első félidőben nem dőlt el az egész párharc sorsa. A meccs után elégedett voltam, még a 0-0 ellenére is, mert úgy voltam vele, hogy ha azt a játékot tudjuk hozni otthon is, mint amit a Calderónban, akkor sima hazai. Aztán jött a hétvége: Benzema sérült, Bale sérült, Modric sérült. Ráadásul még Marcelo is eltiltott lesz, egy abszolút téves ítélet miatt. Ki játszik a helyén? A kezdő Nacho? A formán kívüli, talán fel sem épülő Coentrao? Négy olyan játékosról beszélünk, akikkel alapemberként számolt Carlo. Pont az elmúlt néhány derbi, illetve a hiányzók listája alapján mondom azt, hogy megfordult a mérleg nyelve. Félreértés ne essék, bízom a továbbjutásban és a Bernabéu erejében, de a körülmények tekintetében minden játékostól földöntúli erőfeszítésre van szükség. Ne legyenek kétségei senkinek. Az Atlético megérezte a vérszagot.

Ha esetleg továbbjutnak a kedvenceitek, kikkel szeretnétek találkozni a következő körben, illetve kik azok, akiket mindenképp elkerülnétek?

M.P.: Hát, erre sem könnyű válaszolni. A már említett, meglehetősen gyenge első mérkőzés és a Porto meglepetésgyőzelme (a körülmények ellenére) is azt mondatja velem, nehéz könnyű ellenfelekről beszélni a Bajnokok Ligájában. A csapat mindenesetre megvan hozzá, hogy túljussunk a Madridon és megnyerjük a Bajnokok Ligáját, ellenfelektől függetlenül.

Gy.A.: Mondhatnám, hogy itt már bárkit meg kell verni, ami igaz is, de ha választani lehet, akkor a kemény ellenfél után kapjunk egy kevésbé keményet. Legyen mondjuk a Juventus – Monaco párharc győztese. Ha továbbjut a Bayern és a Barca, akkor azt mondom, kerüljenek össze most ők, meccseljék le egymás közt.

Mi lesz akkor, ha mégsem jut tovább a csapatotok? Csapaton belül, illetve a szívetekben lesz következménye?

M.P.: Erről talán ne is beszéljünk! (nevet)

Gy.A.: A szívemben nem. Persze szomorú és ideges leszek, főleg aznap éjszaka, de aztán túllépek rajta. A csapaton belül pedig egyrészt remélem, hogy nem. Itt most konkrétan Ancelottira gondolok. Véleményem szerint óriási hiba lenne elküldeni egy esetleges kiesés után a szezon végeztével. Másrészt viszont remélem, hogy igen. Nyáron néhány posztot meg kell erősíteni. Bár ezt akkor is meg kell tenni, ha továbbjutunk.

real-madrid-atletico
Derbi a csillagok alatt

Most beszéljünk egy kicsit az ellenfeleitekről. Van olyan játékos a másik csapatban, akit szívesen látnátok a sajátotokban is?

M.P.: A Real Madrid kapcsán nehéz lenne azt mondani, hogy senkit sem látnék tőlük szívesen nálunk. Ezzel együtt talán meglepő lesz a választásom, hiszen Cristiano vagy éppen Bale helyett Modričot öltöztetném piros-fehérbe. Nagyon szkeptikus voltam vele szemben, sőt, szinte biztos voltam benne, hogy egy (újabb) hatalmas madridi melléfogásnak lehetünk tanúi, de a horvát fiú játéka nélkül ez a Madrid mégsem lenne ugyanaz. Néhány Modrič passzal újra a régi Fernando Torrest láthatnánk a pályán a Vicente Calderónban, az biztos.

Gy.A.: Számomra nincs ilyen játékos.

Ki az, akivel a legkevésbé szimpatizáltok „odaátról”? Miért?

M.P.: Na itt nem lesz meglepetés, bármennyire is fantasztikus képességekkel rendelkezik, Cristiano pályán nyújtott viselkedése néha kiérdemeli nálam azt a bizonyos péklapát-díjat. (nevet)

Gy.A.: Tudnék mondani néhány nevet, de mivel nincs már Costa, így talán nem is játékost, hanem Simeonét mondanám, nálam ő viszi a pálmát. Az ilyen stílusú embereket soha nem bírtam elviselni. Nagyképűnek, fellengzősnek és egy agresszív figurának tartom az alapján, amit látok tőle. Amikor szinte befut a pályára, rohangál az oldalvonal mellett, csapkod, hadonászik és ordít, akkor az őrületbe tud kergetni. De persze nem érti, hogy miért küldik a lelátóra. Tökéletes párost alkotnak Burgosszal.

Ancelotti & Simeone
“A kispadokon a futball két tudósa”

Carlo vs. Simeone. Mi a véleményetek a két mesterről?

M.P.: Minden szempontból eltérő karakterekről van szó, talán érthető, hogy én inkább Simeonéról szeretnék szólni. Bár Ancelotti igazán magasra teszi a lécet, biztos vagyok benne, hogy Cholo hasonlóan nagy formátumú edzővé válhat idővel. Majdnem azt mondtam, edző-egyéniséggé, talán erről már jelen időben is beszélhetünk. Lenyűgöző energiákkal veti magát a munkába, klubszeretete és motivációs képességei egyértelműen a klubikon, Luis Aragonés méltó utódjává teszik.

Gy.A.: Carlo véleményem szerint a tökéletes választás volt a Real Madrid kispadjára Mourinho távozása után. Ahogy a játékosokkal bánik, amilyen hangulatot teremt, az irigylésre méltó. Negatívumként a rotáció hiányát, a kései cseréket, illetve azt tudnám felhozni, hogy számomra abszolút kupaspecialistának tűnik, így a bajnokság megnyerésére vele nem látok sok esélyt. Kérem, hogy cáfoljon rám, Mester! (nevet) Simeone személyiségéről már nagyjából elmondtam a véleményemet, munkásságát viszont teljes mértékben elismerem és dicséretre méltónak tartom. Igazi motivátor, harcosokat nevel, akik meghalnak érte és egymásért a pályán. Ha a Real Madrid az úriemberek klubja, akkor Simeone Atléticója a harcosok klubja.

Milyen kezdőcsapattal állnátok ki szerda este?

M.P.: Ha valakiben bízhat egy matracos, az mindenképpen Cholo, úgyhogy Mario Suárez eltiltása mellett csupán elől változtatnék az első meccshez képest: Oblak – Juanfran, Miranda, Godín, Siqueira – Arda, Tiago, Gabi, Koke – Griezmann – Torres

Madridi derby
Lassuk a kezdőcsapatokat!

Gy.A.: Én így állnék ki: Casillas; Carvajal, Varane, Ramos, Marcelo; James, Modric, Kroos; Cristiano; Benzema; Bale. De mivel rengeteg a sérült, valami ilyesmi felállással próbálkoznék, aztán lesz, ami lesz: Casillas; Carvajal, Varane, Ramos, Coentrao [? Arbeloa]; James, Kroos, Illarramendi, Isco; Cristiano, Benzema [? Chicharito]. Azért érezzük a különbséget?

Milyen végeredményt vártok? Tippeljétek meg, gólszerzőkkel együtt!

M.P.: Az igazat megvallva nem szoktam tippelni, de hogy ne nézzetek papírkutyának: 3:1-re nyer az Atlético; Torres, Griezmann és Arda góljaival.

Gy.A.: Ilyen középpályával kapni fogunk gólt, legalább egyet, úgyhogy 2-1 vagy 3-2. Cristiano minimum egyet vállal, a maradékot Benzema vagy Chicharito. Odaátról pedig Griezmann és/vagy Godín.

Matracos öröm
A bajnokságban legutóbb a matracosok örülhettek

Fel szoktatok készülni egy ehhez hasonlóan fontos meccsre? Van valamilyen babonátok, szokásotok?

M.P.: Nincsenek meccs előtti babonáim, és sajnos több ezer kilométerről nézve a meccshangulat is nehezebben kapja el az embert a kezdő sípszó megszólalásáig. Persze egy-egy régi dal vagy rigmus ilyenkor is felcsendül az emberben, a Vicente Calderón-beli régi emlékekkel együtt.

Gy.A.: Nem különösebben. Lélekben rá szoktam hangolódni, megnézek néhány lelkesítő videót Youtube-on, a meccs előtt általában már meglehetősen ideges vagyok, szurkolás közben pedig kijön belőlem a feszültség. Ha nem otthon nézem, akkor mindig mezben szurkolom végig a meccset. Lehet, hogy ezt babonának nevezhetjük: a tavalyi BL-menetelést a 2007/2008-as idegenbeli mezben szurkoltam végig (sötétkék, arany csíkozással). Bejött. (nevet)

Brasil
Brasil Sport & Cocktail Bar

Hol fogjátok nézni az összecsapást? Van esetleg valamilyen törzshelyetek?

M.P.: Az utóbbi időben egyre inkább a Brasil Sport & Cocktail Bar lett az Atlético peña törzshelye, ahol minden adva van a jó hangulatú meccsnézéshez. A sörök, fröccsök vagy éppen hamburgerek mellett csak remélni tudom, hogy ehhez a hangulathoz mi is hozzátesszük a magunkét. (nevet)

Gy.A.: Szurkolói egyesületünk közös meccsnézésén fogom megtekinteni, vélhetően száznál is több madridista társammal egyetemben, a Sugár Bowling & Pubban, ahol mindig remek a hangulat és jó a társaság. (nevet)

Üzentek esetleg valamit a szurkolótársaitoknak?

M.P.: Merengue és colchonero oldalon is jó szurkolást kívánok mindenkinek! ¡Aupa Atleti!

Gy.A.: Én csak annyit, hogy a negatív előjelek miatt most még nagyobb támogatásra van szüksége a csapatnak, mint bármikor, úgyhogy mindenki kettőzött erővel közvetítse a pozitív energiákat a csapat felé, legyen akár a helyszínen, akár a televíziókészülékek előtt, akár velünk, a közös meccsnézésünkön. ¡Hala Madrid! Mindkét csapat drukkereinek jó szurkolást kívánok, madridista társaimnak pedig továbbjutást.

Jó meccsnézést mindkettőtöknek, győzzön a jobb!