Copa América: futballünnepre készülnek Chilében

A labdarúgás szíve

− hirdeti a 2015-ös Copa América szlogenje, Chilében pedig már minden készen áll arra, hogy június 11-én megdobbanjon az a bizonyos szív. A dél-amerikai kontinens válogatottjai idén 44.-szer mérik össze erejüket a jövőre centenáriumát ünneplő tornán, amely ezzel a világ leghosszabb ideje megrendezett válogatott futballvetélkedésének számít. Tavalyi világbajnoki szereplésük után a házigazdák ráadásul nemcsak a rendezéssel, hanem a pályán is meglepetést szeretnének okozni. Hogy mire is gondolunk pontosan?

A Copa América 1987-es átszervezése óta a Conmebol, vagyis a dél-amerikai labdarúgó-szövetség 10 tagországa egymást váltva rendezi meg a kontinenstornát. 2015-ben Brazília lett volna a rendező, amely ezáltal négy év alatt négy világeseménynek adott volna otthont (sorrendben: konföderációs kupa, világbajnokság, Copa América és az olimpia). A terv végül a Brazil Labdarúgó-szövetség (CBF) elnökségében történt csere után megváltozott, a 2019-es kontinenstorna házigazdája pedig beugrott a brazilok helyére: idén Chile, négy év múlva Brazília lesz a rendező.

99 év dicsősége

A cserének köszönhetően hazai környezetben készülő La Roja fogadkozása már csak azért is érthető, hiszen a Conmebol válogatottjai közül Ecuadorral és Venezuelával együtt csupán nekik nem sikerült elhódítaniuk eddig az 1916 óta megrendezett kupát. Érdekesség, hogy még olyan visszafogott sikerekkel rendelkező együttesek is rendelkeznek Copa América-győzelemmel, mint Perú vagy éppen Bolívia.

A kontinenstorna 99 éve alatt a legtöbb elsőséggel az 1916-os kupagyőztes, egyben a jelenlegi címvédő Uruguay büszkélkedhet, miközben 14 trófeájával Argentína csupán eggyel van lemaradva mögötte. A hagyományosan favoritnak számító, 8-szoros tornagyőztes Brazília legutóbb 2007-ben ünnepelhetett, kérdés, hogy a csúfos hazai világbajnokságot követően vigasztalódhat-e majd a Canarinha Chilében.

Történelmi helyszínek

A június 11-i nyitómérkőzéstől a július 4-i döntőig 26 meccset rendeznek majd 8 helyszínen, amelyek közül néhány egészen különleges háttértörténettel rendelkezik. A magyar futball nosztalgikusainak például bizonyára nem kell bemutatni a két összecsapásnak otthont adó rancaguai arénát, ahol a magyar válogatott az 1962-es mundiálon a csoportmérkőzéseit játszotta, majd azt a sokat emlegetett negyeddöntőt is Tichy Lajos meg nem adott góljával.

Nemcsak számunkra rendelkezik tragikus történettel a chilei Nemzeti stadion, amelyben az 1973-as Pinochet-államcsíny során politikai foglyokat tartottak és végeztek ki a puccsisták. A 2010-re teljes felújításon átesett Santiago de Chile-i arénában rendezik majd a kontinensviadal döntőjét, ám a Sergio Jadue vezette Chilei Labdarúgó-szövetség (FFCh) a rendezés bejelentése óta azon dolgozik, hogy a Copa América többi helyszíne is méltó legyen a tornához.

A Copa América 8 helyszíne

Íme az A csoport

Ennyi bevezető után jöjjenek hát a 2015-ös Copa América főszereplői, hogy ígéretünkhöz híven a június 11-i kezdőrúgásig legyen idő bemutatni a kontinenstorna mind a 12 résztvevőjét. A házigazdák Ecuador elleni mérkőzésével induló csoportkörben háromszor 4 csapat játszik egymással, míg végül az A-, B- és C jelű kvartett első két válogatottja, valamint a két legjobb csoport-harmadik kerül majd a negyeddöntőbe. Az A csoportban a házigazdák mellett a vendég Mexikó, Ecuador és Bolívia szeretné elsőként megváltani a jegyét az egyeneskieséses szakaszba.

Chile

A négyszeres Copa América döntős házigazda számára a csoportból való továbbjutás a minimum, ám a La Roja (Vörösök) szurkolói ennél bizonyára merészebb álmokat dédelgetnek. A nosztalgikusok számára jó előjel lehet, hogy a válogatott legjobb eredményének számító világbajnoki harmadik helyet pont az 1962-es hazai rendezésű mundiálon érte el. Iván Zamorano és Marcelo Salas legendás csatársora mára szintén történelem − nem is beszélve a válogatott történetének harmadik legeredményesebb játékosáról, a magyar származású Carlos Caszelyről −, a csapatban mégis van potenciál.

Az idei Copa América másik öt válogatottjához hasonlóan argentin edző által vezetett La Roja számos, Európában is bizonyított klasszist tud felmutatni, a csapat gerince éppen ezért tekintélyt parancsoló. A Barcelonával bajnok, illetve egyelőre (…) BL- és Király Kupa-döntős Claudio Bravo kapus, a nem véletlenül „Pitbullnak” becézett milánói védő Gary Medel, a Juventusszal élete formáját futó Arturo Vidal és az első angliai szezonjában 51 meccsen 24 gólt és 11 gólpasszt jegyző Alexis Sánchez mellett biztosan nem lehet szó nélkül elmenni.

A korábbi kisebb-nagyobb botrányokat követően visszatért a válogatotthoz az Európa Liga-elődöntős Matías Fernández és a veterán David Pizarro (mindkettő Fiorentina), valamint az a Jorge Valdivia (Palmeiras), aki meglepetésre a tavalyi világbajnokság után távozott a válogatottól. Kérdés, a „Mágusnak” ezúttal sikerül-e szót értenie Jorge Sampaoli szövetségi kapitánnyal. Ha mindenki egy irányba húz, és Sampaoli legutóbbi nyilatkozatának megfelelően a csapatot nem nyomja agyon a hazai pálya terhe, Chilével akár a döntőben is találkozhatunk majd.

Mexikó

A brazíliai világbajnokságon sok magyar szurkoló szívét meghódító Mexikó ezúttal is meghívott válogatottként vesz részt a kontinensviadalon − a B csoportban szereplő Jamaica mellett −, ahol 1993 óta eddig két ezüstéremmel büszkélkedhet. A hagyományosan a közép-amerikai CONCACAF-Aranykupán résztvevő együttes a világon egyedülálló módon eddig 9 hivatalos válogatott-tornán szerepelt már története során, és mivel meghívott együttes még sohasem győzött a Copa Américán, az El Tricolor célja nem is lehet más Chilében, minthogy ezzel is történelmet írjon.

A csoportból való továbbjutás mégsem tűnik könnyű feladatnak a FIFA rangsorában jelenleg 16. helyen értékelt csapatnak, hiszen júliusban pont az említett Aranykupán vesz részt az El Tri. Bár Miguel Herrera kapitány tagadja, hogy Mexikó a B csapatával utazna, és egyenesen döntős szereplést vizionál, egyelőre nehéz tisztán látni a kérdésben.

A 2011-es Copa Américán pontot sem szerző utánpótlás-válogatott képe helyett a szurkolók természetesen inkább a tavalyi parádés világbajnoki szereplés megismétlésében bíznak. Emlékezhetünk, Mexikó akkor a könnyűnek éppenséggel nem nevezhető A csoportból jutott tovább, legyőzve Kamerunt és Horvátországot, valamint egy nagyszerű mérkőzésen döntetlent játszva a házigazda Brazíliával. Végül Hollandia jelentette a végállomást a nyolcaddöntőben, ám az ihletett formában védő Guillermo Ochoa kapus és Herrera kapitány, vagyis a „Tetű” nevét sokan megjegyezték idehaza.

Valószínűsíthető, hogy a Bolívia elleni első mérkőzésen így is egy alaposan felforgatott Tricolorral találkozunk majd, ahol a fiatal mexikói tehetségek mellett a rutint elsősorban a veterán Rafa Máquez szolgáltatja majd. A boszorkányos Ochoa távollétében a kaput a korábbi első számú hálóőr Jesús Corona foglalja el, és a középpályáról biztosan hiányzik majd Andrés Guardado, illetve a Javier „Chicharito” Hernández − Carlos Vela dupla is. Persze ha a „Tetű” döntőt ígér, az mindjárt más…

  Miguel Herrera, Mexikó szövetségi kapitánya

Ecuador

A mexikói A válogatott hiányában Ecuador egyértelműen a csoport második helyére törhetne − ha a sérülések és a botrányok lassan nem válnának mindennapossá az Andok-béli Tricolor, vagy más néven a „Mechanikus banán” háza táján. Gustavo Quinteros szövetségi kapitánynak előbb az Espanyol-csatár, a sérült Felipe Caicedo hiányát kellett megemésztenie, majd hétfőn robbant a bomba: műtétje miatt Antonio Valencia sem utazik Chilébe. A történet igazán nem mondható mindennapinak, hiszen a Manchester United légiósa a válogatott orvosi stábjának megkérdezése nélkül döntött úgy, hogy kés alá fekszik.

A hírek szerint Valencia egy korábbi sérülés miatt 2010 óta a térdében lévő csavarok eltávolíttatására készül, amelynek sürgőssége finoman fogalmazva is megkérdőjelezhető két héttel a Copa América előtt. A sportsajtó szerint ezzel a döntésével a játékos világossá tette, a Manchester United felkészülését fontosabbnak tartja, mint az ecuadori válogatottban való szereplést. Egyelőre bizonytalan, hogy a Tricolor hogyan dolgozza fel legértékesebb játékosának hiányát a csupán januárban kinevezett argentin tréner irányításával.

Bolívia

A fiatal mexikói csapat tapasztalatlansága, illetve Ecuador fent említett súlyos belső problémái miatt Bolívia „nevető negyedikként” akár tovább is juthat az A csoportból. A „Zöldek” korábbi eredményeit figyelembe véve mindez csodával határos szereplésnek számítana, hiszen Bolívia 1997-es ezüstérme óta még a csoportkört sem élte túl soha. A Copa América 1963-as győztese története során ráadásul csupán egy alkalommal, 1994-ben vívta ki a világbajnoki szereplés jogát (1930-ban és 1950-ben meghívott volt), nem mondható tehát, hogy világraszóló sikerekkel büszkélkedhetne.

A múlt persze vajmi keveset számít, ha Mauricio Soria fiai a nagyobb nevű ellenfelek gyengélkedését kihasználva továbbjutnak a csoportból. A túlnyomó többségében Bolíviában edződő játékosok között mégis csupán elvétve találunk nemzetközi tapasztalattal rendelkező labdarúgót.

Ezek közül érdemes megemlíteni a Svédországban született, és jelenleg is az IFK Göteborgban futballozó Martin Dalencét; a Córdobát is megjárt, jelenleg éppen Chilében játszó Damián Liziót; és a válogatott legnagyobb sztárját, Marcelo Martinst. Meglátjuk, hogy a Csangcsun Jatajnál Huszti Szabolcs és Elek Ákos csapattársának számító Martins rászolgál-e majd becenevére. Ha a „Golyószóró” elsül, könnyen negyeddöntőbe lőheti Bolíviát.

A chilei Copa América hivatalos dala