Gernika, a spanyol polgárháború szimbóluma

1937. április 26. A nap, amikor Gernika (spanyol helyesírással: Guernica) a háború okozta értelmetlen pusztítás szimbólumává vált. A felkelő francoista csapatok ellen harcoló köztársaságpártiak és szövetségeseik − elsősorban a Szovjetunió − hamar felismerték, hogy a baszk kisvárost ért szőnyegbombázás propaganda-értéke kulcsfontosságú lehet az elhúzódó polgárháborúban. A szörnyű eseménynek végül számos (köztársaságpárti) művész emléket állított.

A legismertebb ezek közül Pablo Picasso Guernica című kubista olajfestménye, amely még ugyanabban az évben készült – nem elhanyagolható módon a Köztársaság megrendelésére. Picasso honorárium nélkül készítette el legismertebb művét, ezzel pedig maga is hozzájárult a baloldali ellenálláshoz és részese lett a konfliktusnak. A kor spanyol művészei nagy többséggel a Köztársaság oldalán álltak, ennek köszönhető, hogy a felkelők győzelmét követően mások mellett Pablo Picasso is Párizsba emigrált.

Spanyolország három évvel korábban, 1936. július 17-én szakadt ketté a Marokkói Spanyol Protektorátuson kitört katonai felkeléssel. A felkelők csakhamar irányításuk alá vonták az Ibériai-félsziget északnyugati területeit és a mai Kasztília-León térségét (Madridtól észak-északnyugatra), Spanyolország déli és keleti része, a nagyobb iparvárosok a munkásságnak köszönhetően a Köztársaság oldalán maradt.

José Sanjurjo, valamint Emilio Mola felkelő tábornokok halálát követően Francisco Franco állt az ún. nemzeti oldal élére és szövetségeseinek, a hitleri Harmadik Birodalomnak, illetve Mussolini Olaszországának segítségével végül felőrölte és megtörte a nemzetközi brigádok és a Szovjetunió által támogatott, ugyanakkor számos problémával küzdő köztársaságpártiakat.

Mi döntött?

A szakirodalom számos okot említ a felkelők győzelme mellett, egyikük nem más, mint az előbb említett hathatós nemzetközi segítség. A hitleri Németország hadiipara készen állt a háborúra, és bár hivatalosan nem avatkozott be a konfliktusba, a német (és az olasz) légierő támogatása nagy előnyt jelentett Franco számára. Talán nem véletlen, hogy a korábban nem látott pusztítást okozó légierőhöz köthető a polgárháború egyik legismertebb epizódja is: Gernika bombázása. A XX. század elején még elképzelhetetlen tömegpusztító fegyverek egyik első áldozata Gernika volt.

Gernika megtámadása az úgynevezett Északi Offenzíva, valamint a Vizcayai Hadmozdulat részét képezte. A mindössze hatezer lakost számláló kisváros bombázását a hitleri Németország által nyújtott segítség részeként a német Kondor Légió végezte, a korabeli beszámolók szerint óriási pusztítással.

Az angol The Times újságírójának köszönhetően

a bombázás szörnyűséges körülményeit hamar megismerték Nyugat-Európában. George Steer tudósításait azóta több kritika is érte, miszerint kiszínezte és eltúlozta a pusztítás mértékét, túlbecsülte az áldozatok számát és a károk nagyságát. Noha akkoriban a mérsékelt köztársaságpárti becslések 600-800 áldozatról szóltak, a legújabb kutatások 150-300 fővel számolnak.

A kisvárosban keletkezett hatalmas károkat sem elsősorban a bombatalálatok okozták, hanem a hozzájuk kapcsolható tűzvész, amelyet a visszaemlékezések szerint csupán másnap reggelre sikerült eloltani a bilbaói tűzoltóknak. Ennek nyomán Gernika épületeinek körülbelül 70% semmisülhetett meg a kutatások szerint. Noha köztársaságpárti propagandának és művészetnek köszönhetően a Kondor Légió tettei ismertek voltak, a polgárháborút követő Franco-diktatúra Spanyolországában tilos volt Gernikáról beszélni.

Bár a felkelők támadásának célja elsősorban a Gernikában állomásozó köztársaságpárti katonák és laktanyájuk megsemmisítése, valamint a Oca-folyón átívelő híd lebombázása volt, a hatás jóval túlmutatott a katonai stratégián. A városka katonai-gazdasági szerepe nem egyezett meg a pusztítás mértékével, szimbolikus jelentősége ugyanakkor óriási volt az ideiglenes baszk kormány és a baszk ellenállás megtörésében.

Gernika a baszk nép kulturális és eszmei központja évszázadok óta. A város Vizcaya provincia történelmi székhelye, ahol a hagyomány szerint a gernikai tölgy alatt esküdtek fel a törvényhozó vizcayai urak. A tölgy egyszerre jelentette és jelenti ma is a baszkok történelmi szabadságjogait. A sors fintora, hogy miközben a város bombázásakor a legfontosabb épületek nagy része találatot kapott és megsemmisült, a tanács történelmi épületegyüttese, valamint a tölgyfa sértetlen maradt a polgárháború befejezéséig − és utána is.

A gernikai tölgyfa legendája

A tölgy legendája egészen a XIV. századra nyúlik vissza, 1742 óta pedig az ún. öreg fa harmadik generációja áll a Tanács épülete mellett. Az 1860-ban ültetett fát, amely túlélte Gernika bombázását is, 2004-ben vonultatták vissza, helyére egyik hajtását ültetve. A baszk autonóm kormány miniszterelnöke a spanyol demokrácia beköszönte óta a gernikai tölgyfa árnyékában esküszik fel posztjára.