Gyereknevelés külföldön? Spanyolországban az anyukáknak is van élete

Tóth Hajnalka (Andalúzia)

3 éve élek egy andalúz kisvárosban a spanyol férjemmel, kislányunk lassan 11 hónapos. Bár nem sűrűn, időnként este mi is eljárunk ide-oda babástul. Persze a lánykám itthon vacsizik, fürdik, és utána hamar elpilled a babakocsiban az úton. Karneválozni és ferian is voltunk hármasban. Napközben meg nagyon rugalmas, kicsi korától kezdve hozzá van szokva, hogy jön velünk mindenhova, leköti magát a kis könyveivel, játékaival, nyilván, ha kezdi kényelmetlenül érezni magát, és jelzi, akkor megyünk haza.

Amúgy remek napirendje van pár hetes korától kezdve, szóval nem csak úgy történnek vele a dolgok nap közben, megvan a rendszere akkor is, ha nem vagyunk itthon, hozzá igazítunk mindent. Szerencsénk van vele, hogy ő ilyen típus, de ez rajtunk, szülőkön is múlik. Nem ülhetünk otthon évekig csak azért, mert kicsi gyerekünk van.

Nem gondolom, hogy az itteni gyerekek mind neveletlenek és "szabadok" lennének, ez abszolút családfüggő. Ismerek erre is és arra is példát, sőt az én környezetemben inkább a jól nevelt gyerekek vannak többségben, pedig Andalúziában élek, itt aztán tényleg lazák az emberek…

Ami viszont nekem is nagyon idegen, hogy itt a szülés is egy komplett családi esemény. Én kerek perec megmondtam, hogy a férjemen kívül senkit nem akarok a szülőszobán, volt belőle kis sértődés, de nem érdekelt, ez a "mi napunk" volt. Utána jöttek látogatni, bár senki meg nem kérdezte, én hogy vagyok, bírom-e, és igencsak gázul voltam… De hát ott már úgyse én voltam a lényeg…

Németh Gyöngyi (Andalúzia)

Málagán a gyerekeket úgy öltöztetik, mint a hajasbabákat a játékboltban… A család együtt megy utcára, este korzózás és valahol vacsi. A lényeg, hogy nagyon nagy becsben van a gyerek és az anya. Apuka pedig ezt kimutatja, méghozzá nagyon büszkén! Mosolyogni, nevetni leginkább csak ilyenkor látni a felnőtteket, akik egymásra figyelnek, meg persze a felbukkanó ismerősökre, barátokra. Itt nem a kirakat vagy a járókelők nézegetése számít, nem az az érdekes a spanyol szülőknek. Ők igazán együtt vannak.

Lazók Tímea (Murcia)

Lassan 7 éve élünk Spanyolországban, gyerekem 4 és fél hónapos volt, amikor először jöttünk ki hosszabb időre. Itt jár iskolába, most a másodikot kezdi. Én két-három dologgal egészíteném ki Évi írását. Egyrészt a gyerekek neveletlensége, ugye… Sajnos nem tudnak például enni, minden csupa kosz körülöttük, játszanak a kajával és ezt a szülök elnézik nekik. A barátaink a mai napig kiakadnak, ha mondjuk kihagyunk egy vacsit, ami 9-kor kezdődik, arra hivatkozva, hogy a gyereknek ágyban a helye 10-kor és nem étteremben.

Valahogy a spanyolok segítőkészsége és lazasága is ide kapcsolódik: előbbit imádom, utóbbival ki tudnának kergetni a világból. A lazaságukkal oldalakat lehetne megtölteni, meg a hangerővel, ahogy egymással beszélgetnek. Mivel a gyerekem itt szocializálódott, ezért ő is így beszél néha… pontosabban kiabál. Ugyanakkor ezek adják a spanyol kultúra alapját, imádunk itt lakni és a gyereknevelésben is próbáljuk a magyar/spanyol kultúra legjavát alkalmazni.

Sz. Bedics Tünde (Andalúzia)

A plázában földön fetrengő gyerekektől kivagyok, viszont imádom, hogy nincs anyaháború. A játszótéren, ha az egyik gyerek nyakonvágja a másikat, hát, megesik. Ha verekedés van odaszólnak, hogy "na elég legyen büdös kölke". De nem néz egyik anya a másikra úgy, mint a véres rongyra! Azt is megfigyeltem, hogy az apák sokkal aktívabbak a gyerekkel való programokban. Nincs az a felállás, amivel otthon sokszor találkozni: kicsi még, az anya dolga, hogy foglalkozzon vele.

Kovács Judit (Madrid)

Anyósom 6 gyereket nevelt fel. A mai napig felszaladunk az idős szomszédok bevásárló szatyraikkal a harmadikra, a páromék ugyanis így nevelkedtek. Nem taasztalom, hogy a gyerekek/felnőttek neveletlenek lennének… A kis unokaöcs persze nagy becsben van, de nem neveletlen. Sógornőm igyekszik a legjobb oktatást megadni neki, számos programot is szervez a srácoknak…

Egy biztos : a nyelvtanulás nagyon előtérbe került! Mi nem nevelünk gyermeket, de nagynéninek lenni is nagyon szuper. Meglepett, mennyire ragaszkodnak a gyerekek hozzánk, és neveltetésük része ez is. Én étteremben dolgozom, de itt sem találkoztam még neveletlen gyerkőcökkel. Vidámak, dönthetnek, lehet véleményük… és mivel lekötjük őket játékokkal, a szülők még lazábban töltik el az almuerzóra szánt idejüket.

Hanula Hajnalka (Mallorca)

Nem egyszerű a helyzet azért. Az oktatás romokban, sokszor teljes a fejetlenség. Abszolút nem tetszik például, hogy a hivatalos nyelv használata autonómiánként változik, így mi Mallorcán katalánul tanultunk, csupán heti 2 spanyol órával… Az pedig, hogy az étteremben vannak még este 11-kor is a gyerekkel, szerintem mindenkit zavar, csak a szülőket nem!

De alapvetően is nehéz külföldön magyar szokásokkal gyereket nevelni: nehéz volt összeegyeztetni az ünnepeket, jön a jézuska, aztán a meg a háromkirályok. Húsvétkor ugyan tojást festettünk, de nem jöttek locsolók, arról nem beszélve, hogy amikor elkezdenek nőni a gyerekek, már ők akarnak olyanok lenni, mint a többiek a spanyol szokások szerint.

Jó magyarhoz illően alap, hogy magyarul is tudjanak beszélni, hiszen milyen szégyen, mikor az unoka nem ért szót a nagyszüleivel… De megkaptam azt is a mallorquínoktól, hogy milyen dolog az, hogy nem mallorquínul, katalánul tanítom őket. Szóval azért erről is megvan véleményem…

Sajtos Rita (Kanári-szigetek)

A kislányunk három és fél éves, most szeptemberben kezdi az oviban a középsőt. Illetve itt "elő-iskolának" nevezik az ovit, ami elég helytálló, mert már a kiscsoportban is volt órarendjük: matek, írás, szövegértés, tesi, jóga, és… robot programozás. Egyenruhába járnak, és az ovi az iskolai tantermek mellett elhelyezkedő termekben van. Emiatt 18 éves koráig, az érettségiig oda fog járni a gyerek.

A gyerekneveléshez a leírtakon kívül csak annyit szeretnék még hozzátenni, hogy imádom az itteni családi mintát: az idősek is olyan büszkeségei a családnak, mint a legkisebbek. Egyáltalán nem ritkák az olyan családi ebédek, ahol nullától 99 éves korig mindenki részt vesz. Amikor kijöttem Spanyolországba, legelőször azt fogott meg, hogy az apukák is mennyire össze-vissza puszilgatják a gyerekeiket. Ez számomra újdonság volt. Magyarországon nem láttam ilyet bár azóta szerintem ez változóban van.

Mivel hétközben keveset vannak a szülők a gyerekekkel, a nevelést az iskolától várják el, aminek persze itt sem ez a feladata. Így aztán a gyerekek sokszor elkapattak, lusták, nem fogadnak szót. Elég sok a válás, a gyerekek sokszor ezért is kallódnak el a két szülő között. A videojátékok is óriási teret hódítottak, a nagyobbacska gyerekeknél ez néha komoly probléma.

Szerencsére a spanyol párom és az én Magyarországról hozott nevelési elveink teljesen egybehangzóak, így nálunk nincsenek ebből nézeteltérések otthon. Kislányunk a magyar elvárásoknak is megfelelően nevelkedik. Én a nyelvi kérdésekben nem vagyok szigorú: én magyarul beszélek vele, az édesapja spanyolul. Már tudja énekelni a Szózatot és a Himnuszt, de nem fogom különösebben ráerőltetni a magyar kultúrát. Majd ő eldönti, mennyire akarja megismerni, amikor már fogékony lesz rá.