A Lonely Planet szerint Sevilla és Lanzarote lesznek 2018 legjobb úti céljai

Ha a Lonely Planet azt mondja valamire, hogy a jövő év 10 legjobb úti céljának egyike, biztos, hogy kevesen fognak legörbülő szájjal ülni a hazafelé tartó repülőn. Pláne, ha a szóban forgó ‘Top 10 Cities‘ és ‘Best Value Destinations‘ kategória tippje nem más, mint Sevilla, Andalúzia ékköve és Lanzarote, a Kanári-szigetek egyik legizgalmasabb, és sokak számára még mindig mágikusan felfedezetlen tagja.

De kezdjük a becsekkolásnál! A Lonely Planet már készen áll 2018-ra, és a jövő év legvarázslatosabb úti céljait tartalmazó listák közül kettőn − számunkra igazán nem meglepő módon − spanyol úti célok is találhatóak. Sőt, az ár-érték arányban kiemelkedőnek választott Lanzarote rögtön ezüstérmes, Sevilla pedig − dobpergés! − 2018 első számú városi úti célja lett a Lonely Planetnél!

#2 Lanzarotei séta a vulkánok hátán

„A Hold-felszínt idéző Timanfaya Nemzeti Park, Órzola érintetlen strandjai és La Geria fekete homokkal borított szőlőbirtokai megjutalmazzák azokat, akik többre vágynak egy tengerparti nyaralásnál. Lanzarotén teljes csomagban fedezhetjük fel César Manrique képzőművészeti és építészeti örökségét, lenyűgöző túrautakat járhatunk be és váratlan panorámák tárulhatnak elénk a sziget lélegzetelállító útjain.”

Ha akarnánk se tudnánk ellenállni a Lonely Planet kedvcsinálójának, de persze ez meg sem fordult a fejünkben. Sőt, egyre világosabb, hogy a Kanári-szigeteket is magában foglaló Makronézia nem véletlenül jelentett Szerencsés- vagy Boldog-szigeteket az ókori görögök számára. A hellén mitológia szerint ugyanis a hősök és az erényes lelkek − csak remélni tudjuk, hogy az egyszeri utazó is közéjük tartozik − Makronéziában, vagyis többek között a Kanári-szigeteken élvezhették a nyugalmat haláluk után.

Az Afrika partjainál fekvő szigetcsoport egyébként összesen 7 nagy szigetből áll: El Hierro, La Gomera, La Palma, Tenerife, Fuerteventura, Gran Canaria és Lanzarote. A régészek úgy tartják, mintegy 22 millió évvel ezelőtt éppen Lanzarote bukkant fel először, és dacolva az idő múlásával ma is őt nevezik a Kanári-szigetek „legvulkanikusabb” tagjának. Ahol a Szahara felől érkező homok nem vonja lepel alá, az utazó mindenütt vulkánok hátán sétál. A fekete szikláknak csapódó tarajos hullámok pedig még véletlenül sem azt a tengerparti látványt nyújtják, ami elsőre felrémlik a Kanári-szigetek hallatán.

És hogy ne csak az ókori hellén hősök élvezhessék a pihenést: noha Tenerife és Gran Canaria eddig is kényelmesen elérhető volt a magyar utazók számára, tavaly óta szerencsére már Lanzarotéra (és Fuerteventurára) sem kell hajójegyet váltani a WizzAir közvetlen járatainak köszönhetően. Nálunk ez az apró kis plusz a vulkáni foglalatban nyugvó Lanzarotét egyenesen a Lonely Planet ‘best value’ kategóriájának az élére repíti…

#1 Sevillának nem csak a színe egyedi

„Az elmúlt 10 évben Sevilla átváltozott. Az egykor történelmi babérjain terpeszkedő, túlzsúfolt metropolis ma nem más, mint bicikli utakkal és villamosokkal csipkézett város, amely készen áll arra, hogy újraélje művészeti örökségét…”

Sevilla az érzékek városa. Bármerre is járjon az ember, elragadja a narancsvirág illata, a pergő andalúz moraj és Sevilla különleges színe, amit annyiszor megénekeltek már. Bár a Los del Río együttest nem Sevilla tette híressé, hanem a Macarena − a ‘Sevilla tiene un color especial‘ dallama mégis észrevétlenül követi az utazót, akárhányszor is merüljön el az andalúz főváros macskaköves utcácskáinak forgatagában.

A város nagy része a Guadalquivir-folyó bal partján fekszik, ám híres-hírhedt negyede, az andalúz flamenco egyik bölcsőjének számító Triana például éppen a jobb oldalon található. Ez is jól példázza, bármerre is járjon az ember Sevillában, mindenütt évezredek öröksége néz rá vissza. Központjában több műemléket is éppen 30 éve nyilvánítottak a világörökség részévé: így a Torre del Oro, az Alcázar, az Archivo de las Indias gyarmati könyvtár, valamint a székesegyház és a Giralda csaknem 100 méter magas tornya egyaránt szerepel az UNESCO listáján.

Az európai színház- és operatörténet egyik kedvenc városa − gondoljunk csak Figaro vagy maga Don Juan alakjára − sosem nyugszik: az 1929-es Iberoamerikai kiállításának turistáktól hemzsegő Plaza de Españája, a Guadalquivirt körbeölelő árnyékos teraszok, a flamenco hangjaival átitatott trianai utcák vagy a kacskaringós óvárosi sikátorok tapas bárjai talán csak egyetlen esetben csendesednek el kissé… Ha elered az eső. A sevillaiak ugyanis úgy félnek a víztől, akár a macska.

Még szerencse, hogy 2018-ban sem kell majd sokat rejtőzködniük előle. És nekünk se, ha hagyjuk, hogy Sevilla egy életre elvarázsoljon minket.

A fotókért köszönet: Turismo Lanzarote & Turismo de Sevilla