Közélet

„Nem Spanyolország a lehetséges világok legjobbika, de..." − Spanyol vendégség, avagy így láttam Madridot

Opcsi György | 2016-11-21

Az alábbi beszámoló ötletét egy üzenetváltás indította el a Facebookon: „No, milyen Madridban?” – kérdezte egy barátom. Mondom: „Jó. Még mindig szeretem, hogy itt jóval szabadabb a légkör. Nagy a munkanélküliség, a politikusok itt is lopnak, csalnak, hazudnak, de az emberek ettől függetlenül kedvesek, barátságosak. A Media Marktban kezet fog veled az eladó búcsúzáskor!” „Megyek ki én is.” − mondta.

Az alábbi beszámoló ötletét egy üzenetváltás indította el a Facebookon: „No, milyen Madridban?” – kérdezte egy barátom. Mondom: „Jó. Még mindig szeretem, hogy itt jóval szabadabb a légkör. Nagy a munkanélküliség, a politikusok itt is lopnak, csalnak, hazudnak, de az emberek ettől függetlenül kedvesek, barátságosak. A Media Marktban kezet fog veled az eladó búcsúzáskor!” „Megyek ki én is.” − mondta.

Közlekedés

madrid_fotere
Madrid jelképe

Elsőre is szembeötlő, hogy Madridban nagyok a távolságok, és bár a tömegközlekedés elég jó, nem árt egy autó. Még városon belül is sokat kell utazni, de van 12 metróvonal és remek az úthálózat, sok a földalatti autópálya is. 3 éve vonattal is utaztam Salamancába. Pontos, tiszta, gyors, van USB-töltő minden ülésnél, a pályaudvarok rendezettek, nem látni romos, düledező állomásokat, a táj pedig szép.

A nőverem 20 éve él kint, a barátja pedig egy kis vidéki faluból származik. Buszsofőrként dolgozik az EMT-nél (ez a helyi BKV). Itt ez megbecsült munkának számít, a fizetés jó (1300 €– kb. 400.000 Ft), a szakszervezet erős – nem is piszkálják őket, mert tudják, hogy ha sztrájkba kezdenek, akkor leáll a város. Madrid pedig nagy – tömegközlekedés nélkül összeomlik. A buszsofőrök amúgy nagyon kedves emberek. Volt olyan, hogy felszálltunk, kezeltük a jegyünket, de csak akkor vettük észre, hogy a busz a garázsba megy. A sofőr nem kezdett el ordítozni, hogy mekkora barmok vagyunk, hanem – holott nem is ő hibázott – sűrű bocsánatkérések közepette felajánlotta, hogy elvisz minket egy szakaszon. Még kerülőt is tett a kedvünkért, hogy az úti célunkhoz minél közelebb szállhassunk le.

A Metrobús meg a többiek

Az elektronikus jegyrendszer már hosszú évek óta létezik, de a sofőrnél is lehet jegyet venni 1,50 €-ért. Az ún. Metrobús egy 10-es gyűjtőjegy, a buszon és a metrón is lehet használni, a bejáratnál vagy az első ajtónál kell érvényesíteni. A gép benyeli, lepecsételi, majd kiköpi. De az emberek leggyakrabban bérlettel utaznak – ez is elektronikus, hasonló a bankkártyához. Felszállsz a buszra és odaérinted egy készülékhez. Bliccelni nem nagyon akarnak, pedig lenne rá módjuk – megszokták, hogy a tömegközlekedés nem ajándék, ami „jár”, hanem egy színvonalas szolgáltatás, aminek ára van.

Bárok, parkok, hangulat

Nyáron a városban 40 fok van (igaz, ez száraz, nem pedig nedves hőség), ezért csak reggel és késő délutántól lehet bármit csinálni. 6-8 órától kezdenek az emberek élni, megtelnek a bárok és parkok, székeket meg kaját visznek az utcára és egészen éjjel 1-2-ig elbeszélgetnek. Senki sem kezd elüvöltözni az ablakból, hogy kuss legyen, aludni akar. Legfeljebb kizúdít egy lavór vizet. A nagy melegre amúgy van limonádé, citromos sör, vörösbor, sangría meg sidra (almabor). Hidegen. Egy átlagos bárban a pohár vagy doboz sör 1 euró körül van, és az árban benne van rágcsálnivalót. Sült krumpli, chips vagy szendvicskék, egyre megy.

madridi-ter

Nagyon sok a fa, a park, a zöldterület, és egyiket sem építik be oda nem illő múzeummal. Rengetegen futnak bennük, vagy csak üldögélnek a padokon és beszélgetnek. Még a kerekesszékes öregeket is kitolják, nem dugják el őket a lakás mélyére. Sok a sétáló nyugdíjas. És persze éjszakánként itt szokták tartani a fiatalok az ún. botellónokat: nagy csoportokban beszélgetnek és iszogatnak – gyakran a kelleténél többet is.

A piszkos anyagiak

Az árak változóak, hasonlítanak a magyarokhoz. A választék szerintem bővebb, mint nálunk, a minőség is rendben van, a pénztároson pedig nem érezni az undort, hogy itt kell neki dolgoznia. Örül, hogy van állása, mert a fiatalok több mint 50%-a munkanélküli. A bevallott munkanélküliségi ráta 27% körül mozog. Nálunk most 3 hónap a munkanélküli státusz, itt viszont akár 2 évig is ellehetsz állástalanként, ha korábbról van elég munkaviszonyod. Igaz, ez baj is, mert az ellátás összege esetenként olyan magas (a korábbi fizetés arányában akár 1000 €/hó), hogy semmi sem motivál a munkakeresésre.

Munka vagy segély?

2 éven túli munkanélküliség esetén – de csak ha gyerekeid vannak, elmúltál 45 éves, fogyatékkal élsz, stb. – alapellátást kapsz, kb. 425 €-t. Szóval olyan azért nincs, hogy valaki a szociális hálón élősködik. A spanyol minimálbér amúgy 655 €. Ez forintba átváltva kb. 200.000 Ft, de itt igen keveset ér. Így azért előfordul, hogy az ellátott munkakeresés helyett nekiáll „ügyeskedni” a kapott pénzzel, hiszen sok esetben az ellátás összege magasabb, mint amit fizetésként kapna munkában.

A viszonylag magas és hosszú idejű munkanélküli-ellátásnak az egyik oka lehet, hogy az állam fenntartsa a fogyasztást. Az alap, hogy ha van 5 egység bevételed, akkor elköltesz 6-ot. Lehet, hogy nincs elég pénzed, de akkor is költesz, és nem gondolsz a holnapra. Spanyol mentalitás… mañana! Egy példa: nővérem volt férje most vett 4k-s tévét. Szüksége nincs rá, ki sem használja, és különben is akkora adóssága van, mint ide Miskolc (vagy mint Madridtól Valladolid), ráadásul munkanélküli, de mégis.

madrid
Glamour

A válság ellenére az emberek adnak magukra, sok a csinos lány, mindegyik gyönyörűen le van sülve, és a hőség miatt kis rövidnadrágot és topot visel, viszont szinte mindenki a telefonját bújja. Itt a WhatsApp a legmenőbb csevegőprogram. Ha van egy kis mázlid is, akkor szűkösen, de meg tudsz élni olyan havi 1000 €-ból, de ez nagyon cipőkanál. Ha lakást bérelsz, akkor az Madridban a kerülettől függően akár 900 € is lehet − vagy több.

Egészségügy és oktatás

Az egészségügyi ellátás jó, bár a helyiek közül sokan bírálják – olyasmi nem fordulhat elő, hogy nincs meleg étel a kórházban, vagy a családnak kell bevinni a vécépapírt. A hálapénz ismeretlen fogalom, az orvosok és ápolók tisztességesen meg vannak fizetve. Ha már itt tartunk: a tanárok is. A közoktatás nem rossz. Jellemző, hogy a tehetősebb családok magániskolákba küldik a gyerekeiket, míg az államikba a „maradék” jár, pl. a bevándorlók. A színvonalban eléggé nagy a szórás – a magánsulikban állítólag a „pénzzel mindent meg lehet oldani”-mentalitás érvényesül, viszont az „állami” tanárok jobbak, mert szigorú vizsgáknak kell megfelelniük. Az a lényeg, hogy aki akar, az tud tanulni – bár az eminenseket kiutálják, mert a spanyolok nem szeretnek kitűnni a tömegből.

Sokszínűség

Alapvető jellemző, hogy rengeteg a bevándorló, ami senkit sem zavar, mindenki kijön a másikkal. Szintén megfigyelhető viszont, hogy sokan a saját kis közösségükben, szubkultúrájukban élnek, kevésbé keverednek a spanyolokkal. Korábban sok dél-amerikai élt Madridban (peruiak, ecuadoriak, bolíviaiak), de ahogy csökkent a munkalehetőség, lassan elszállingóztak – ehhez persze nagy lökést adott a spanyol államtól kapott anyagi támogatás is. Egyébként sok spanyol is elhagyja a hazáját – főleg Angliában és Németországban keresnek megélhetést.

chueca
Melegkultúra Madridban (korábbi cikkünkért katt a képre!)

Szintén szembetűnő különbség, hogy a társkereső oldalak reklámjain egynemű párok is szerepelnek (már egy társkeresős tévéműsorban is megjelentek) – és itt házasodhatnak is. A meleg közösség elfogadott, a Pride-hoz hasonló felvonulásokon pedig mindenki felszabadultan bulizik, az emberek kiviszik a gyerekeiket.

Szabadidő

A spanyolok focibolondok, az emberek fanatikusan imádják a csapataikat, a bárokban is mindig be van kapcsolva a tévé, és biztos, hogy meccs megy rajta. De azért nem csak a foci létezik: nagyon sokan sportolnak, mert van rá igényük, és a szövetségek sem a lopásra szakosodtak. Nem csoda, hogy Spanyolország számos nemzetközi sztársportolót adott a világnak (Rafa Nadal, Marc Márquez, Fernando Torres, Alberto Contador, stb.). A profi sport valóban lehet karrier – főleg azért, mert van szórakoztatóipar, és ennek a sport is része.

real-madrid
A kedvencek bemutatkoznak (korábbi cikkünkért katt a képre!)

De amatőr szinten sincs ok panaszra. Egyszer voltunk a Decathlonban – nem a város szélén van, ráadásul több kisebb-nagyobb boltjuk is akad elérhető távolságban. Ingyen felfújták a kosárlasztinkat, a biztonsági őrben fel sem merült, hogy tolvajnak nézzen bennünket, hogy honnan van a labdánk, biztosan onnan loptuk. Utána körbenéztünk. Óriási a választék (íjászattól kezdve a búvárkodásig minden van) és nem is megfizethetetlen.

Távlatok és tanulságok

Ahhoz képest, ami 20, vagy akár csak 3 éve volt – az idei alkalom előtt akkor jártam kinn legutóbb – a visszaesés még számomra is jól látható. De valahogy nem érezni azt, hogy a Spanyolország a semmibe tartana. Még annak ellenére sem, hogy hónapok óta kormányválság van, mert a parlamenti pártok nem képesek többséget szerezni. Hamarosan újabb választások lesznek, a képviselők pedig addig is egymást, de főleg a miniszterelnököt ekézik. Nem Spanyolország a lehetséges világok legjobbika, de mindenképp nyitottabb, vidámabb hely – és ha csak egyvalamit, legalább ezt érdemes tőlük megtanulni.

madrid-fotere