Közélet

Spanyol koronavírus-napló: Vidám karantén Spanyolországban

Várnagyi Márta | 2020-04-09

"Március 14-től kijárási tilalom lépett életbe egész Spanyolországban a koronavírus-járvány miatt. Nem lehet az utcára menni, csak vásárlás, munkába járás céljából, vagy egyéb indokolt és igazolható okból. Embertpróbáló helyzet." - Az itt következő összeállításban állandó vendégszerzőnk, a Tenerifén élő Várnagyi Márti azt meséli el, hogyan vizsgáznak jelesre a Kanári-szigeteken és egész Spanyolorországban pozitív hozzáállásból és emberségből Európa egyik legsúlyosabb koronavírus-járványának közepén.

Vitathatatlan, hogy a humor elengedhetetlen fegyverünk a jelenlegi helyzetben. Nálunk Tenerifén a Whatsapp csoportok csak úgy hemzsegnek a viccektől, lassan naponta kell törölnöm a telefonomról a videókat, hogy ne teljen be a memóriája. Szerencsére olyanok is vannak, akik profiként, halálosan komolyan veszik a szerepüket ebben a helyzetben - mégha hivatásos bohócok is. Illetve éppen azért!

koronavirus-(2).jpg

Van egy elképesztően tehetséges és melegszívű ember, civil nevén Jaume Mateu Bullich, művésznevén Tortell Poltrona, a Payasos Sin Fronteras (Bohócok Határok Nélkül) alapítója. Az El País vele készült interjújában elhangzott mondata talán magyarázat arra, hogy miért is van ekkora igény a humorra most Spanyolországban. A bohóckodás nagymestere szerint a nevetés a feszültségoldás eszköze és gyógyszer az egyedüllét ellen:

„A nevetés olyan, mint egy pezsgősüveg dugója: minél durvább és elcseszettebb a helyzet, annál groteszkebb és erősebb a nevetés.”

Tegnap például én is könnyesre nevettem magam azon a pár másodperces videón, amin a hölgy a vásárló férjét arra kéri telefonon, hogy turrónt, karácsonyi édességet is vegyen minden eshetőségre. Ez azért komikus, mert a napokban hosszabbították meg újabb két héttel a karantént és egyelőre senki sem tudja biztosan, mikor lesz vége. Mindenre fel kell készülnünk lassan...

felrobban a whatsapp: Optimizmus és humor online

Az a mém is hűen tükrözi a spanyolok humorérzékét, amin egy alagutat ásó férfit látunk, a szöveg alatta: Már csak 30 méter a bárig. Tegnap amúgy épp egy volt kolléganőm posztolt fényképet, amin a férjével az ablakukból kihajolva fogyasztották el a vacsorát. A felirat pedig a következő volt: Ma az évfordulónkat ünnepeljük. Házon kívül vacsiztunk.

Ilyenkor a közösségek is kitesznek magukért. Whatsappon például egy kontakttáncos csoportban vagyok és a karantén miatt értelemszerűen nem tudunk együtt táncolni. De megoldjuk! Többen felvették magukat videóra, ahogy táncolnak és elküldték a többieknek. A többiek erre válaszvideókat készítettek. A kirándulóscsoportban, ahol a természetszerető emberek különösen hiányolják  a szabad levegőt, rengeteg régi kirándulást elevenítenek fel fényképek segítségével.

spanyolorszag-koronavirus.jpg

A barátok-barátnők is jóval több humoros tartalmat küldenek, mint általában, a mai nap kedvence egy bukolikus alpesi tájat ábrázoló fénykép, alatta a felirat: Hihetetlen, hogy a természet ilyen rövid idő alatt magára talált. Ez a kép Tacóban készült ma reggel. – Tudniillik Taco a Kanári-szigetek fővárosának egyik szerényebb negyede, ahol az igazat megvallva kevés szemetgyönyörködtető dolgot találni.

spanyol_koronavirus.jpg

A tenerifei magyar közösség is aktív, mind az egymás segítésében, mind a jókedv fenntartásában. Van, aki minden nap lefényképezi az elképesztően szép naplementét az ablakából és akadnak olyanok is, akik mindig lefordítják a fontosabb híreket magyarra. Olvastam vállalkozról, aki szállást kínált magyaroknak, miután a kialakult helyzetben nem tudtak hazamenni az első napok káoszában.

spanyolorszag-koronavirus.jpg

Ha a számítógép után a tévére váltana az ember, ott is kifejezetten sok szívetmelengető dologba lehet botlani. Itt van rögtön egy reklámfilm, ami arról szól, hogy közösen legyőzzük a vírust. Szivárványt rajzoló gyerekek, dolgozó ápolók szerepelnek a felvételeken, vagy épp az ablakukból éneklő szomszédokról láthatunk képsorokat. A tévé alsó sarkában végig az olvasható: #mequedoencasa – otthon maradok. Rendszeresen vannak összeállítások szájmaszkokat varró idős nagymamákról, az ablakukból bingózó lakóközösségről és cégek önzetlen segítségéről.

Az utcán innen, a falon túl

A környékünkön is jellemző, hogy este hétkor kiállnak az erkélyre a nyugdíjas nénik, felém biccentenek vagy integetnek kicsit, és tapsolnak 5-10 percen át, mialatt páran petárdát is robbantgatnak. Nagy rejtélye ezeknek a heteknek, hogy honnan lehet ennyi petárdájuk a környékbeli csibészeknek... Párszor estefelé rendőrautók is járőröznek és a hangosbemondóból zenét játszanak. Ilyenkor két retró dal között bemondják azt is, hogy otthon kell maradni.

Ezesetben reménykedve ki szoktam nézni az ablakon, mert sok videót láttam különböző spanyol városokból és falvakból, ahol a helyi rendőrség táncot lejt vagy énekel a lakók szórakoztatására. A mi környékünkön be kell érnem a helyi önjelölt DJ-vel, aki nyitott ablakon keresztül szolgáltatja a reggeatont délutánonként és az utca politikai kommentátoraival, két  hajlott korú férfivel, akik szembeszomszédok és minden reggel jó hangosan megvitatják a világ dolgait.

goya-maya-koronavirus.jpg

Francisco de Goya: Felöltözött Maya című képe (megfelelő óvintézkedésekkel)

Be kell valljam, a bent eltöltött egy hónap alatt rengeteg új tudással gazdagodtam a környékünkről, a lakásunkról és szomszédainkról. A szembeszomszéd néni ma reggel például az erkélyén állva megtanulta az egész utca örömére(!), hogy hogyan kell bekapcsolnia a kamerát egy videóhíváshoz a fiával. Rájöttem arra is, hogy a nappali egyik ablakának a sarkából picit látszik a tenger, és 11:00 körül mindig besüt a nap.

A lakás körbejárása amúgy 90 lépés. És a házunk előtt lévő fán lakik egy sárga mellényű, verébszerű madár... De leginkább az a tudás ivódott belém, hogy az ember alkalmazkodóképes és ha rááll a pozitív hullámra, akkor még mosolyogva, olykor nevetve is le tudja nyelni azt a keserű pirulát, amit ez a bizonytalansággal és lemondásokkal teli időszak jelent mindannyiunknak.