A spanyol köztelevízió 10 éve, és ami mögötte van

A rend kedvéért érdemes nagyon röviden felidézni az RTVE történetének főbb állomásait: a Radio Nacional Española 1937-ben – 12 évvel a Magyar Rádió után – kezdte sugározni adásait, majd 1956-ban jött létre a Rádiós és Televíziós Főigazgatóság – épp csak egy évvel a magyar tévé indulása előtt. A demokratikus átmenet természetesen e területen is változást hozott: 1980-tól Ente Público Radiotelevisión Española néven, köztestületi formában működött tovább a társaság.

Ami pedig Sánchez Domínguezt illeti, a 1980-as években az EFE spanyol hírügynökségnél dolgozott, majd az ABC monarchista napilaphoz került, ahol egészen 1998-ig cikkíróként, parlamenti tudósítóként, rovatvezetőként majd szerkesztőként és főszerkesztőként is működött. 2002-es, első kinevezéséig dolgozott még a Canal 7 madridi tévéadónál, a La Razón jobboldali napilapnál, továbbá politikai elemzőként fel-feltűnt a COPE rádió-, illetve az Antena3 tévéműsoraiban.

Munkáját tehát túlnyomórészt a konzervatív politikai erőkhöz köthető médiumokban végezte, így senkit sem érhetett meglepetésként, hogy 2002-ben a Néppárt (Partido Popular) vezette kormány őt nevezte ki az RTVE élére. Mint ahogy az sem, hogy a 2004-es kormányváltás után mennie kellett: az akkori szocialista ellenzék már 2003-ban, a tájékozódáshoz fűződő alkotmányos jog megsértésére hivatkozva kezdeményezte eltávolítását.

Ekkoriban a spanyol köztelevízió csupán két országos csatornával rendelkezett (TVE-1, La 2) – előbbi 23%-os átlag nézettségaránnyal az ország legnépszerűbb csatornájának számított. Az „egyesen” több sikerműsor is futott: átlagosan hatmillióan nézték a 2001-től futó – tehát Sánchez érkezése előtti – Cuéntame cómo pasó című sorozatot, amely a diktatúra éveit mutatta be egy átlagos spanyol család életén keresztül. A Cuéntame adásaival megegyező évben indított Operación triunfo később közel 50 országba jutott el – az Egyesült Királyságban Fame Academy néven sugározták, de 2012-re már vietnami változata is készült.

De vajon a sikereket követően mi történt Sánchez távollétében? Az első aggasztó jelek már 2004-ben mutatkoztak, mivel június hónapban mindkét nagy kereskedelmi csatorna (Telecinco, Antena3)  lekörözte a TVE-1  nézettségét. Az Operación Triunfo három évad után át is került a fő rivális Telecincóhoz, a szintén rendkívül népszerű Ana y los 7 pedig botrányos körülmények között ért véget. Az állami csatorna és a gyártó hosszan elhúzódó peres ügye miatt az utolsó epizódokat le sem vetítették, és a sorozat összkiadása mindmáig nem jelent meg Spanyolországban.

A 2007-es év jelentős változást hozott a spanyol köztévé életében, hiszen a köztestületi szerkezetet felváltotta az állami tulajdonú részvénytársasági forma (innentől kezdve a cég hivatalos neve Corporación de Radio y Televisión Española, S. A.). 2009-ben új finanszírozási modellt vezettek be, ez pedig – a BBC-féle brit példát követve – irigylésre méltó módon megszüntette a kereskedelmi reklámok sugárzását a spanyol állami adókon.

Hasonlóan nagy újdonságot jelentett a digitális televíziózás bevezetése. Az RTVE határozott tematikus felosztást kapott, és a két fő csatornán kívül számos új adó jött létre: a TVE Clan a gyermekműsorokra, a Canal 24 Horas a hírműsorokra, a Teledeporte a sportközvetítésekre koncentrál, miközben a TVE Internacional a spanyol köztévé nemzetközi sugárzásra szánt adójává vált. Ez az „osztódás” – 2 helyett 6 csatorna – egyértelműen növelte a kínálatot, ám hozzájárulhatott a statisztikai szempontból fontos nézettség szétforgácsolódásához is.

A folytonosságot a Cuéntame képviselte, és képviseli továbbra is, hiszen csütörtök esténként stabilan hozza a 25% körüli nézettséget Spanyolország-szerte. Már be is jelentették, hogy készül a sorozat tizenhatodik évada, így a nagy sikernek köszönhetően a nézők már nemcsak a Franco-diktatúra világával, hanem a demokratikus átmenet éveivel is ismerkedhetnek a sorozaton keresztül. Ennek ellenére az általános tendencia mégis negatív: a TVE-1  átlagos nézettsége 2014-re 10% alá süllyedt.

Sánchez azután sem maradt munka nélkül, hogy tíz éve elhagyta az RTVE-t. A Telefónica spanyol telefontársasághoz került, ahol a nemzetközi részleg Latin-Amerikáért felelős főigazgatója lett, és maradt egészen 2011-ig. Ekkor visszatért a tévézéshez és a fővárosi regionális adóként indult, később az országos politikára is nagy hangsúlyt fektető – gyakran elfogultsággal vádolt – Telemadrid vezérigazgatója lett. Erről a posztról került vissza az állami televízió élére.

Mint láthattuk, Sánchez ezzel nem kapott könnyű feladatot, helyzetét pedig valószínűleg tovább nehezíti a tény, hogy csupán a második szavazás után, kizárólag a Néppárt jelöltjeinek támogatásával tudták kinevezni. Az ellenzék már első mandátuma idején sem kedvelte, az RTVE több mint 6000 dolgozóját képviselő szakszervezet pedig attól tart, hogy Telemadridos tevékenységéhez hasonlóan tömeges elbocsátásokról dönt majd a köztévében is.

2012 óta egyébként a Telemadrid öt fontos műsorvezetője is átkerült az RTVE-hez, nem meglepő tehát, ha sok helyen a Telemadrid  RTVE-s „partraszállásáról” lehet olvasni, amely mögött a kritikusok természetesen politikai szándékot sejtenek. A legfrissebb ügy a hétvégi híradókat vezető fiatal bemondó, a barcelonai Oriol Nolis menesztése. A jelenlegi feszült helyzetben a barcelonai lapok és olvasóik ezt pusztán etnikai alapú döntésnek veszik, és reakciójuk is ennek megfelelő.

Sánchez Domínguez helyzete tehát közel sem irigylésre méltó, hisz számos szakmai-politikai nehézség és az általánosan feszült spanyolországi közhangulat közepette kellene kivezetni az RTVE-t a gödörből. Előéletét látva fölmerül a kérdés, hogy alkalmas-e erre, vagy személye inkább további vitákat és elégedetlenséget szíthat. A reklámok beszüntetésében az RTVE hasonult ugyan a modell-értékű BBC-hez, de másban eddig nem sikerült követnie a britek pozitív a példáját.