Közélet

Szerelmem, Andalúzia: Málaga élménykalauz

Aczkov Adriána | 2019-06-02

"Rájöttem, nekem kell Spanyolországba költöznöm és ott élnem, ahol boldog vagyok" - írtam nemrég. Andalúzia rabul ejtett, de mivel annyi hely van, amiről szívesen mesélnék még az indulás előtt, és egy történetbe nem fog beleférni, apránként mutatom be Nektek ezt a tájat az én szemszögemből, hogy mire útra kelünk, Ti is megismerjétek.

“Andalúzia, Te vagy a fény, ki megvakítja azt, aki ránéz” - énekli David Bisbal Al Andalus című számában és én teljesen egyet tudok érteni vele. Ha egyszer láttad, többé nem kívánkozol más helyre. Van itt minden, a tengertől az óceánig, a forró homokos partoktól a hóval borított Sierra Nevadáig, a kis fehér házaktól a nagyvárosig.

 

Első dél-spanyolországi utamon találtam rá az említett dalra, majd libabőrösen hallgattam újra és újra, elhatározva, hogy meg szeretnék nézni mindent, amit az énekes említ. Eltelt 9 év azóta, de örömmel mondhatom, hogy valóra váltottam a magamnak tett ígéretem.

Mivel is kezdhetném, ha nem a tengerparti nagyvárossal, Málagával,

ahol Szegedhez hasonlóan mindig süt a nap. Utóbbi a napfény városa, előbbi pedig a Napos part (Costa del Sol) egy kedvelt helye. Rengeteg képen ugyanabból a szögből látható, ahol a kikötő és a bikaviadal-aréna is látszik, de annyi eldugottabb zuga van, amit látni kell, hogy érdemes beljebb menni a tengerparttól. Bár nekem is gondot okoz az elszakadás a tengertől, nem volt nagy áldozat, mert ha csak céltalan bóklászol az utcákon, akkor is jó dolgokra lelsz.

malaga_03.jpg

Első kedvencem egy kis helyi étterem, az El Pimpi, ami a málagai származású Antonio Banderas kedvelt helye, és melynek ma már résztulajdonosa is. Túl sok az apró részlet, ami odavonzott: piros pöttyös bögre a teraszon, Antonio Banderas kézjegye a boroshordók egyikén, Málaga Virgen (édes desszertbor) és egy nagyon barátságos és nagyon spanyolos környezet, ha lehet így mondani.

Virágok a belső udvar falain, bikák, bikaviadal-poszterek, stb. Szóval megvan a varázsa. Többször voltam itt, itt ettem életem szerintem legfinomabb desszertjét, egy narancsos-csokis mousse-t. Aki arra jár, egy kávéra, desszertre vagy borra, mindenképp látogassa meg! Az épületek közül meghatározza Málaga sziluettjét az Alcazaba nevű erőd, a Gibralfaro kastély és a féltornyú “La Manquita” katedrális. Mindez nappal és az esti fényekben is nagyon szép.

malaga.jpg

Ami nekem külön tetszett, az az esti városkép a kikötő mellett. A kivilágított Pompidou Központ, ami művészeti kiállításoknak ad otthont, valamint az óriáskerék, amiről belátni Málaga jó részét. Egyszer ültem rajta, megéri, csodás a kilátás. A Muelle Uno nevű, mondhatni vásártéren sokszor találhatunk különféle kézműves dolgokat, amiből nőként elég soká lehet kikeveredni. Sok szép egyedi termék, a kézzel készített ékszerektől kezdve a ruhákig. Nekem bejött.

Hogy egy kicsit a flóráról is beszéljek, meg kell mondjam, már az első utamon is elvarázsolt a Muelle Uno melletti óriási park, ami olyan, mint egy minidzsungel. Papagájvirág (papagájokkal), óriási pálmák, mindenféle növény, amiből egyszer csak “kinő” egy kék csempékkel díszített szobor vagy szökőkút. Kedvencem régen is, most is a csacsi szobra a játszótéren a park közepén.

malaga_02.jpg

Igaz, hogy az nem csempés, de a gyerekeknek, vagy a gyermeklelkű felnőtteknek biztos megtetszik. Külön kiemelném még a hernyóselyemfát, amiről megtudtam, hogy a helyiek részeg (borracho) fának is nevezik, mert ahogy vízzel telik a törzse, úgy nő a “hasa”. Nagyon mókás és szép, más helyeken nem láttam még ilyet.

Ha már a természetnél tartunk, a közelben található a Malagueta nevű strand, ami persze a főszezonban tele turistákkal, de volt alkalmam látni üresen is, úgy a legszebb. Rengeteg kagylóval, fentebb pedig homokkal. Nem tudok úgy elmenni mellette, hogy ne fotózzam le, vagy hogy ne gyűjtsek pár kagylót emlékbe.

malagueta.jpg

Végére hagytam a legspanyolabb dolgot, amit Málagában láttam, mégpedig az évente augusztusban megrendezésre kerülő Feriát. A sevillai az álmom, de már ettől is szerencsésnek éreztem magam, hogy láthatom, mikor ünnepi pöttyöst ölt a város apraja-nagyja és délutántól reggelig tart a folyamatos fieszta. Mondanám, hogy reggeltől estig, de az én reggelem nem a spanyolok reggele, ezt már jól tudom. Több helyszín van, én csak egy apró részletét láttam.

A belvárosban a Larios nevű sétálóutca mondhatni a főutca, amin rengeteg árus próbálja eladni a pöttyös csatokat, kendőket, legyezőket, poharakat és mindent, ami egy feriához szükséges. A nép pedig csak hömpölyög flamenco ruhákba öltözve, próbál eljutni a következő sátorig, ahol némi borhoz vagy patatas bravashoz juthat. Utóbbi a kedvencem.

malaga_01.jpg

Sok helyen meglepődve konstatálják, hogy csak azt rendelek az étlapról, de én mindenhol azt akarom kipróbálni legelőször. Pedig ez csak egy sült krumpli különféle házi szószokkal, de nagyon ajánlom. Ahogy a töltött krumplit is, ami egy tipikus étele a feriáknak, (én persze nem akkor ettem, de utóbb megtudtam ezt is). A héjában sült krumplit elfelezik és megtöltik mindenfélével, amit kérsz, a sonkától a tonhalig, kukoricával, majonézzel, bármivel. Mindezt a kezedbe adják egy kis papír tányéron és/vagy alufólián, kanál a közepébe és már mehetsz is tovább a fiestára.

Visszatérve a helyszínekre, a másik központja az ünnepnek az úgynevezett Recinto Ferial, ahol bodegák és caseták sora várja, hogy betérj tapasozni, borozni, vagy csak úgy üldögélni zenét hallgatva. Ez nekem kívülről is elég volt. Ami nagyon látványos és turistacsalogató, az a lóháton közlekedő tradicionális ruhába öltözött emberek sora, valamint a feldíszített fogatok. Sajnos nem túl állatbarát, ha azt nézzük, de még része a feriáknak.

malaga-feria.jpg

Bárhogy is nézzük, Málaga rendkívüli úti cél, akár télen, akár nyáron, mindenképp felpezsdíti az embert. Legközelebb újabb városokkal jelentkezem, melyek hasonlóan elrabolhatják a szíved. De egyet mondhatok: “Málaga lo tiene to’ “, azaz Málagában megvan minden, ahogy azt Sergio Contreras elénekelte...