Kultúra

Amikor Lantos Adriána, a budapesti Frida Kahlo kiállítás kurátora a mexikói festőnő magyar gyökereiről, magyar nyelven írt leveléről beszélt, érezni lehetett, Frida képei hazatértek Budapestre. A művész születésének 111. évfordulóján megnyílt kiállítás november elejéig látogatható a Magyar Nemzeti Galériában, és könnyen lehet, addigra a Fridamánia leszáll a budai várból és elbűvöli Budapestet.

„Ebben a mesében az a legkülönösebb és legizgalmasabb, hogy elmondja, hozzátoldja, sejteti mindazt, amit a test vágyna, szomjazna, kutatna, de női szemérmességében és méltóságában magába rejt. A legyezőnek viszont teljességében odaadja magát, megengedi, hogy kinyíljon és beszéljen helyette. Akinek van szeme és füle, hogy megértse ezt a beszédét, csodákat láthat.\" − mondja María Keck, aki a tavalyi év sikereit követően izgatottan várja az idei Siempre Flamenco műhely indulását.

Pünkösd a húsvét és a karácsony után a harmadik legjelentősebb keresztény ünnep, így a pünkösdi zarándoklat természetesen nem hiányozhat a mélyen hívő Spanyolországból sem. Sőt, Andalúziában szokás szerint ebben is mindenkin túltesznek, így az El Rocío-t nyugodtan nevezhetjük a világ legnagyobb zarándoklatának − lóháton.

Salvador Dalí életének szinte minden perce filmbe illő. Akár performanszművésznek is nevezhetnénk, hiszen a hatvanas évek dadaista művészeti felfogása szerint ha valaki művész, akkor az életének minden pillanata, a leghétköznapibb cselekvései is műalkotássá válnak. Dalí ilyen volt.

Spanyolországban hiába nevezik Murciát a "Nap otthonának", a tartomány nemzetközi sajtója nem az igazi. Nem csoda hát, ha az egyik legszebb fekvésű murciai kisvárost, Caravaca de la Cruzt sem fenyegeti a világhír. Még akkor sem, ha a keresztény hit ötödik legszentebb városának számít a világon. Jeruzsálemről, Rómáról, Santiagóról, de talán még Santo Toribióról is sokat írtak már, most következzen Caravaca de la Cruz.

Ha hiszünk a spanyol legendáknak, a jámbor madridi parasztember, Földmíves Izidor nevéhez közel félezer csoda kötődik. Csoda hát, ha májusban a spanyol fővárosban százezrek ünneplik őt...?

Spanyolország egyszerűen úgy hívja, Pe. Az ezredfordulóra egy ország szeretett bele, ki-ki vérmérséklete szerint, miközben néhány év alatt Hollywoodot is könnyen levette a lábáról. Érzéki kecsességével és elképesztő tehetségével ugyanis mindenkit levesz a lábáról. A valódi mozirajongók szerencséje, hogy Penélope Cruz végül utóbbitól vezérelve nem elégedett meg a Kaliforniában rászabott forróvérű latina szerepével, és megmaradt annak, aminek Spanyolországban megismertük. Színésznőnek.

Picasso kisajátította magának az idei áprilist. Nemrég volt 45 éve, hogy a világ egyik legnagyobb festője búcsút intett a földi életnek, mégis világszerte a málagai géniusz portréival (na, nem azokkal a portrékkal!) találkozni mindenütt. Vasárnap rajtol ugyanis a National Geographic Géniusz című sorozatának második évada, amely Albert Einstein után Pablo Picasso életét és munkásságát filmesíti meg. Lesz mit.

Szinte tökéletes az időzítés. A National Geographic két héttel Pablo Picasso halálának 45. évfordulója után mutatja be a spanyol festőművészről készített nagyszabású portrésorozatát a Géniusz második évadának részeként. A málagai zsenit egy másik málagai zseni, bizonyos Antonio Banderas játssza, ráadásul Magyarországon forgott − mint Banderas a pesti adventi vásárban. Mi kell még?

Szomorú évforduló a mai, hiszen pontosan 5 évvel ezelőtt hunyt el Bigas Luna katalán filmrendező, akinek modern klasszikussá vált filmjei mellett a közönség Penélope Cruz és Javier Bardem első felcsillanásait is köszönheti. Bigas Lunára emlékezünk, a stílusa előtt (is) tisztelegve.