Az megvolt, hogy Scherer Péterből a Berlin Calling rendezője csinált El Camino-zarándokot?

Pedig így van. Hannes Stöhr, díjnyertes német rendező hazánkban egyértelműen a kasszasikert arató techno opuszával, a „Berlin Callinggal” futott be, noha az igazán meglepő összekötő kapcsot még véletlenül sem a német főváros ezredfordulós techno partijain kell keresni.

Stöhr 2005-ben mutatta be „One Day in Europe” című filmjét (a jó stílusérzékkel megáldott forgalmazóknak az „Egy nap Európában” mellé sikerült odabiggyeszteniük a frenetikus „Nagy foci, nagy dohány” alcímet is…), amiben egy kedves ismerős is főszerepet kapott.

A négy, egymással párhuzamosan futó történet egyikében nem más, mint Scherer Péter jelenik meg, aki a Szent Jakab-utat járó zarándok szerepében (is) emlékezetes alakítást nyújt. „Pepét” igazán nem mindennap láthatjuk a Santiago de Compostela-i katedrális tövében állni átszellemült tekintettel, és még annál is ritkábban hallunk tőle félszeg spanyol-angol tirádákat. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a spanyol rögvalóság iróniáját jól ismerő Stöhr kiválóan adagolja Scherer köré a mókás kommunikációs zavart, rátalálunk a film igazi erősségére.

A másik pozitívum egyértelműen a magyar színészt körülvevő kitűnő nemzetközi szereplőgárda: a spanyolok közül elég megemlíteni a mindig zseniális Luis Tosart, mint bezsuppolt Deportivo-szurkolót… Ja, azt elfelejtettük mondani, hogy a Santiago mellett Moszkvában, Isztambulban és Berlinben játszódó − ezzel kicsit Jim Jarmusch klasszikusára, az „Éjszaka a földön”-re emlékeztető − történetek közös pontja a Galatasaray és a Deportivo La Coruña (fiktív) BL-döntője, amit aznap játszanak − Európában. De erről szegény Pepe, mit sem sejt…

Az Arany Medvére jelölt film Santiago de Compostela-i jelenete két részletben.