Baszk, noir, satöbbi: Martín Olmos és a Fekete panoptikum

„Amióta Káin betörte Ábel koponyáját – kezdődik a szöveg –, az emberek önfeledten gyilkolásszák [itt mintha a fordító-szerkesztő kifelejtette volna az egymást névmást és utána a mivel magyarázó kötőszót, mert a mondat így folytatódik:] mindig is izgatták a részletek, hogy a mosókőnél vagy a kocsmában legyen miről diskurálni” – kezdi sajátos nyelvezetű könyvét Martin Olmos, aki szerint az embereket mindig is izgatták a gyilkosságok szaftos részletei.

A bűncselekmények a 17. századtól részei a nagyobb nyilvánosságnak, később pedig az újságok, majd a krimiírók is ráébredtek arra, hogy mennyire jövedelmező a bűncselekmények részleteinek kiteregetése. Az éles íróniával rendelkező baszk író Fekete panoptikum című könyvében morbid történetekben fedi fel a történelem legkülöncebb gyilkosait. Témái többek között féllábúak, egy összetákolt generális, kivégzett elefántok,

Al Capone sebhelyei, a halál kocsmája, a hóhér magányossága, egy balfácán, akinek eladtak egy villamost, az argentin diktátor, aki elveszített egy távvizelő versenyt, a Szőkeség, egy náci akcióhős és egy kuplé egy halott légiósról.

Olmos könyve a bűn kultúrtörténete egy-egy fejezetének könnyed hangnemű feldolgozása a tizenkilencedik század elejétől csaknem napjainkig. A szerző korábban illusztrációkat készített különböző újságok számára, valamint Hemingwayről több írása is megjelent kulturális rovatokban. Első könyve, a Fekete Panoptikum történeteit az El Correo című folyóirat publikálta először. A szerzővel Mester Yvonne, fordító és Dezső András újságíró – aki maga is rendszeresen publikál az alvilágot, titkosszolgálatokat érintő témákban – beszélget március 26-án 18 órától.