El Fary, Torrente kedvence

José Luis Cantero 1937. augusztus 20-án, a spanyol polgárháború idején született Madrid külvárosában. A Ventas negyed, ami ma már inkább Spanyolország legnagyobb bikaviadal-arénájáról ismert, nem ígért könnyű életet a lakói számára. A polgárháborút követő korszakot ismerve nem is olyan meglepő, hogy Cantero csak évekkel később, a katonaságnál tanult meg olvasni. Bizonyára már ekkor jobban szeretett énekelni, mint iskolába járni. A hagyományos spanyol dal (copla) híres előadóit, köztük a nagy kedvenc, Rafael Farinát utánozta. Innen ragadt rá későbbi művészneve is: El Fary.

De nem csak az éneklés töltötte ki mindennapjait. 13 éves korától egy bárban volt kisegítő, majd gyümölcs házhozszállítással, vagy éppen kertészkedéssel kereste a kenyerét testvérével. A katonaság után taxisengedélyt szerzett, és hét éven át rótta Madrid utcáit. Kevesebb sikerrel ugyan, de megpróbálkozott a vendéglátással is: kisvendéglőt nyitott Madridban, aminek csekély bevételéből finanszírozta első lemezeinek felvételét. Nagy lemezeladásokról azonban nem beszélhetünk, hiszen ezeket saját maga árulta a híres madridi bolhapiacon, a Rastrón. Ekkoriban számos rádiós dalversenyen is elindult, és sokszor lépett föl kisebb fiesztákon.

Csak a ’60-as évek végétől, harmincéves kora után kezdett megélni az éneklésből. Beugróként szerepelt egy córdobai fellépésen, ahol teljesítményével sikerült lenyűgöznie Antonio Molinát. A híres színész és copla-énekes turnészerződést kötött El Fary-val, 1975-re pedig megjelent első nem magánkiadású lemeze is. Noha akkoriban a copla népszerűsége már hanyatlóban volt, de Ventas negyed Farinája sikeresen lépett tovább a divatba jövő poposabb hangzás felé, és a copla pop nevű műfaj legjelesebb képviselőjévé nőtte ki magát. El Fary karrierje a ’80-as évekre érte el a csúcspontját: ebben az időszakban nem kevesebb, mint 11 lemezt adott ki.

A zenéléssel később sem hagyott fel – élete végéig összesen 25 albuma jelent meg –, az ezredfordulóra mégis inkább a filmezés felé fordult. 1996 és 1998 között főszerepet kapott a Menudo es mi padre című tévésorozatban. El Fary alighanem bőségesen meríthetett saját fiatalkori tapasztalataiból, hiszen a 60 epizódot megért vígjátéksorozatban egy madridi taxist alakított. Az elkészült három évadban a taxis mindennapi élete jelent meg, benne családjával és természetesen a bárral, ami sok spanyol számára még ma is a mindennapok szerves része.

Ekkor következtek a Torrente-filmek, amelyek természetesen fellendítették El Fary népszerűségét. A nagysikerű első rész címadó dalát (Apatrullando la ciudad – Őrjárat a városban) El Fary külön Santiago Segura filmjéhez írta. A hatás nem maradt el, hiszen taxis múltjával és a dal hangzásvilágával nemcsak Torrentén, hanem talán egy kicsit saját magán is ironizált. A vígjáték-saga harmadik részében az énekes még egy emlékezetes cameo-szerepet is vállalt: a „nambervan” látomásként jelent meg Torrente számára a döntő pillanatban és emlékeztette rá, hogy „spanyolhoz méltóan kell viselkednie.”

Santiago Segura (El Fary) a Sztárban sztár spanyol kiadásában

Kalandos életútjának, énekesi karrierjének és nem utolsó sorban a Torrente-filmeknek köszönhetően El Fary a spanyol popkultúra fontos részévé vált. Népszerűsége csúcspontján visszapillantóra akasztható műanyag figurát (Carrofary) mintáztak róla, a Torrente-sorozat negyedik részét azonban sajnos már nem élhette meg. A Ventas negyed Farinája 2007-ben, 70. születésnapja előtt hunyt el tüdőrákban. Az énekes hamvainak egy részét Cenicientos falu mellett, másik részét pedig a madridi Almudena temetőben szórták szét. Aki látta a groteszk Torrente-saga negyedik részét, tudhatja, Torrente is itt búcsúzott tőle – a maga módján.