Tossa de Mar, ahogy még sosem láttad
- 2022.01.18.
Tossa de Mar, az egykori katalán halászfalucskáról legtöbbünknek egy spanyol nyaralás emléke ugrik be. Hogy ez a (nagy)szülők IBUSZ-útja, a gimnázium véget nem érő buszos kirándulása, netán egy Covid előtti, furcsán távoli kaland, az már változó persze. Most Tossa egy másik arcáról olvashattok, az El Pelegrí utolsó vírus előtti zarándoklatát elevenítjük fel néhány nappal január 20. előtt. A koronavírus miatta kényszerszünet után ugyanis a katalán városkában idén ismét újraindítanak egy több mint fél évezredes hagyományt.
A mondás, miszerint lakva ismered meg a másikat, nem csak emberekre vonatkozik, hanem helyekre is. Sehogy máshogy nem ismerheti meg az ember egy hely igazi hangulatát, életét, szokásait, csak ha maga is a részesévé válik valamiképpen… Így kerültem – komáromiként – az egykori halászfalucskába, a katalán Tossa de Marba, ahol egy több mint 500 éves hagyomány részese lehettem.
A világban több zarándoklat létezik, az egyik legismertebb talán éppen az El Camino. A tossaiak zarándoklata, az „El Peregrí” is hitből, elhatározásból született, és hagyományuk mind a mai napig él (a koronavírus-járvány okozta kényszerszünet után idén ismét útra kelnek a zarándokok – a szerk.). A hagyomány a XV. században Európán végigsöprő pestisjárvány idejéből ered, ami egykor a tengerparti városkát is elérte. Sőt, Tossa halászfalujában különösen nagy pusztítást végzett a pestis, a rengeteg áldozatot látva pedig a helyiek egyre inkább kétségbe estek.
Végső elkeseredésükben Szent Sebestyénhez fordultak és ígéretet tettek, ha megmenekülnek a járványtól, minden évben elzarándokolnak majd a legközelebbi, neki szentelt kegyhelyhez, ami történetesen a 40 kilométerre található Santa Coloma de Farners városkájában volt. Így született meg a zarándoklat Tossa és Santa Coloma között, amely minden év január 20-án, Szent Sebestyén napján indul útjára.
Egy mindenkiért
Eleinte az egész falu útra kelt, később azonban a lakosok úgy döntöttek, egy ember képviseli majd az egész falut a zarándoklaton. Kilétét egészen január 20-ig sűrű homály fedi és a titokra, vagyis hogy kit ért az adott évben a megtiszteltetés, csak Szent Sebestyén napján derül mindig fény…
2019-ben, (akkor még nem tudtuk, hogy egy másik járvány „előestéjén”) esős, hideg nap kísért végig bennünket, az 1067 zarándokot. Sárban haladtunk, erdőn, hegyen, országúton át, ki-ki a saját fogadalmát teljesítve. Van, aki betegségből felgyógyulva határozta el, hogy minden évben útra kell; van, akit más cél vezérelt, de a fogadalom mindenkiben ugyanolyan erős köteléket jelentett. A zarándokút kis falvakon vezetett keresztül, ahol gyermekek álltak az út szélén kezüket kagylóért nyújtva, hiszen ezek a falucskák nem a tengerparton vannak és számukra becses ajándék, ha a zarándokoktól emlékbe kagylót vihetnek haza.
Este 8 óra után érkeztünk meg Santa Coloma de Farners városába, innen indult vissza másnap a menet Tossába, útközben több pihenőt is beiktatva. Szokás ugyanis ilyenkor, hogy vendégül látják a „peregrinót”, a zarándoklat vezetőjét; étellel, itallal kínálják a megfáradt vándorokat. Így nem csoda, hogy sötétedés után érkezett meg a menet visszafelé Tossába is, ahol meghitt ünnepség keretében várták vissza a falubelieket. Néma csend és a helyiek tiszteletteljes tekintete jelezte, ez nem csupán egy tradíció, ennél sokkal többről szól.
Hitről, összetartozásról és arról, hogy őrzi büszkén ez a katalán városka ennyi év távlatában is, azt a hagyományt, amit egy rettenetes járvány hívott életre. És most egy másik járványt legyőzve indulhat ismét útnak.