Frida Kahlo végre itthon: Szerelem, szenvedés, Frida-kultusz Budapesten

Fridamánia

A Fridamánia csupán a tárlat öt szekciójának egyike, mégis jól mutatja, micsoda rajongás bontakozott ki Frida Kahlo személye körül a halálát követő évtizedekben. Bármilyen furcsán hangzik, lassan ez is részévé válik az életműnek, hiszen Frida élete és művészete elválaszthatatlan egységet képez, és az életmű jelentékeny része Frida Kahlo személyes élményeiből, érzéseiből, szenvedéséből merít ihletet.

A fiatalkorában súlyos buszbalesetet túlélő, és az élete során számtalan betegséggel küzdő és emiatt néha hetekre, hónapokra ágyhoz láncolt művész ecsetjével a magánya ellen is harcolt. A mexikói festőnő első magyarországi tárlata betekintést enged Frida szuggesztív, testi és lelki gyötrelmekkel teli belső világába, valamint az általa megélt és újrateremtett, mitikus valóságába.

A tárlat célja, hogy a bemutatott művekkel megidézze Frida Kahlo életének és művészetének szervesen összefonódó, együtt lüktető egységét.

− Magyar Nemzeti Galéria

A kiállítás régi adósságot törleszt, hiszen a közönség már nagyon régóta várja a csak sok évvel halála után világhírűvé vált, ám azóta is töretlen népszerűségnek örvendő mexikói művész magyarországi bemutatkozását. A Magyar Nemzeti Galéria négy hónapra ad otthont a világ legjelentősebb Frida Kahlo-gyűjteményével rendelkező mexikói múzeum, a mexikóvárosi Museo Dolores Olmedo remekműveire épülő, az életmű egészét átfogó tárlatnak.

A bemutatott 35 műtárgy – 26 festmény és 9 rajz – között látható néhány a művész védjegyévé vált önarcképei közül, és szerepelnek olyan jelentős művek is, mint az egyik legelső vászonfestménye, valamint életrajzi ihletésű képek, portrék, szimbolikus tartalommal telített alkotások is. A művész életművét öt szekcióban mutatja be a tárlat – köztük a Fridamánia foglakozik a festő személyét övező kultusszal.

A festői kibontakozás

című kiállítási szekcióban összegyűjtött portréi arról az állhatatos útkeresésről tanúskodnak, amelynek során Frida Kahlo rátalált saját stílusára. A tizennyolc éves korában elszenvedett súlyos buszbalesetet követően egy évre ágyba kényszerült; ekkor kezdett el komolyabban festészettel foglalkozni. Édesanyja speciális festőállványt készíttetett neki, így ágyban fekve is tudott dolgozni. Formális művészeti oktatásban korábban nem részesült, ezért a tudását önképzéssel szerezte. Első modelljei családtagjai, barátai, szomszédai voltak. A portrék elősegítették Frida Kahlo festői útkeresését, és technikai tudását is tökéletesíthette általuk.

A fájdalom poézise

című szekció a képpé alakított szenvedésről, a testet gyötrő kínok kivetítéséről, feloldásáról szól. Frida Kahlo kisgyermekkorától élete végéig testi fájdalmakkal küzdött. Egy vírusos betegség miatt hétéves korában maradandóan károsodott a jobb lába, majd tizennyolc évesen súlyos buszbalesetet szenvedett. Frida Kahlo vágyott arra is, hogy életet adhasson egy Diego Riverával közös gyermeknek, ám sérült medencecsontja miatt képtelen volt kihordani magzatot: három gyermekét is elvesztette. A festés segített neki abban, hogy testi-lelki fájdalmát legyűrve feldolgozza az őt ért traumákat.

Frida és Mexikó

A kiállítás harmadik egysége Frida és Mexikó kapcsolatát tárja a látogatók elé. Frida Kahlo szülőhazája 20. századi történetének legforrongóbb időszakában született. 1910-ben, alig három évvel azután, hogy a festőnő világra jött, kitört a mexikói forradalom. A közel tíz évig tartó viharos időszakban a nemzeti érzés megújult és megerősödött. Az ebben a légkörben nevelkedett Frida Kahlo identitásának fontos eleme lett a „mexicanidad”, az ősi mexikói gyökerekkel való azonosulás.

Előszeretettel hordta a később ismertetőjegyévé vált színes mexikói mintákkal díszített ruhákat, amelyek nemcsak hangsúlyozták különc és erős személyiségét, de segítettek elrejteni fájdalmaktól gyötört testét is. Férjével, Diego Riverával rajongtak az ősi közép-amerikai kultúrákért, valamint a legkülönfélébb mexikói népi művészeti tárgyakért. Otthonukat számtalan régészeti lelet díszítette, köztük jellegzetes kerámiák és kőszobrok. Festményein gyakorta tűnnek fel kedvenc tárgyai: teotihuacáni figurák, maszkok, a csupasz őshonos kutyafajtát, a xoloitzcuintlét megjelenítő colimai kerámiák, de a házát benépesítő majmok, papagájok és kutyák is.

Viva la Vida

címet kapta az a szekció, amely a természettel való organikus együttélés, együttlétezés mitikus egységét sejtető képeket tárja a látogatók elé. Frida Kahlo élete során számos csendéletet és Mexikó dús növényvilágát megjelenítő fantáziaképet festett. Ezek az alkotások elsősorban nem dekoratív célból készültek, hanem a festőnő fájdalmát és lelkivilágát, pillanatnyi hangulatát mutatják meg, és gyakran szexuális töltetűek. A növények a megújulást és a termékenységet jelképezik, és az élet körforgására utalnak. Feltárják a belső lényeget, a színek, a változatos formák pedig jelzik a természet gazdagságát, bőségét, és az élet szeretetét hirdetik.

Frida szerelmei

A kiállítás utolsó szekciója (Frida és Diego) azt a szenvedélyes, néha ellentmondásos, de mindenképpen inspiráló és erős kapcsolatot mutatja be, amely a 20. század egyik kiemelkedő művészpárosát kötötte össze. Frida Kahlo úgy tartotta, hogy élete során két nagy baleset érte: buszbalesete és Diego Rivera, melyek közül a második volt a súlyosabb.

1929-ben, mindössze huszonkét évesen kelt egybe Diegóval, tíz évvel később, 1939-ben elvált tőle, majd egy évre rá, 1940-ben decemberében újra összeházasodott vele. Szinte gyermeki rajongással csüngött az imádott férfin, aki, bár szerette feleségét, nem tudott gátat szabni temperamentumának, és folyamatosan megcsalta. A legnagyobb fájdalmat az okozta Fridának, amikor rájött, hogy Diego Frida kedvenc húgával, Cristinával is szerelmi kalandba bonyolódott.

A tárlaton röviden szó esik Frida szerelmeiről is. A testiség Frida Kahlo számára „az élet szeretetét, egyfajta elemi ingert” jelentett – ahogy első nagy szerelme fogalmazott. Bár sokat szenvedett férje, a rajongásig imádott Diego Rivera vérbő természete miatt, mégis élete végéig kitartott mellette. Ettől függetlenül időről időre hosszabb-rövidebb szerelmi kalandokba bocsátkozott.

A szeretők sorából kiemelkedik a magyar származású Nickolas Muray, azaz Muray Miklós, aki Kahlo életében talán a harmadik legfontosabb férfi volt az apja, Guillermo Kahlo és a férje után. A budapesti tárlat utolsó szekciójában látható Frida Murayhoz írt, magyar nyelvű levelének reprodukciója is. Frida magyarul, itthon.

A kiállítás kurátora: Lantos Adriána    Képanyag: Szépművészeti Múzeum / Magyar Nemzeti Galéria    Fotók a megnyitóról: Embajada de México en Hungría    Szöveg: Szépművészeti Múzeum / Magyar Nemzeti Galéria