Egy bűnözőkből álló csapat célja a Spanyol Királyi Pénzverde kirablása. Minden lehetséges forgatókönyvre kínosan ügyelve „mesterük”, a Professzor kívülről simítja el a bökkenőket, miközben macska-egér játékba elegyedik a rendőrséggel. Városnevekre hallgató 8 kis tanonca pedig bent nyomtatja a megfújnivalót, igyekszik kontroll alatt tartani a foglyokat, valamint felülkerekedni személyes dilemmáikon. A végeredmény azonban mégsem egy vérben úszó, kollektív drámába csapó thriller, hanem egy izgalmas, mégis bizonyos erkölcsi határokat tisztelő, csavaros történet.

De hogyan is lettek a bűnözőkből “jófiúk”?

A sztori morális alapvetése az, ami mindenképp felkeltette a nézők szimpátiáját. Több okból is. Mint mondtuk, az akció során a csapat saját pénzét nyomtatja, nem másokét tömi a zsákba. Így filozófiájuk szerint senkit nem ér kár: “Podrías cumplir tus sueños, sin hacerle daño a nadie.”  Ezalatt a kulcstörvény, hogy vér nem folyhat. A sorozat sikeréhez azonban hozzájárult a világ alakulása is, hiszen a piacra dobás idején a gazdasági válságban szenvedő országok társadalmaiban forrnak az indulatok, sokan elárulva érzik magukat, így a kormánynak és központi banknak bemutató “Robin Hood”-figurák egyértelműen kiváltották egyesek rokonszenvét.

Erős személyiségek hálójában

Nairobi, Tokió, Denver, Moszkva, Berlin, Helsinki, Rió, Oslo és nem utolsó sorban a Professzor. De mi a különleges bennük? Az események folyamán kibontakozik mindannyiuk személyisége, feltárul múltjuk és emberhez méltóan esendővé válnak a jelenben. Karakterük hétköznapi, a miénk és a tiéteké, nem egy távoli villában élő, cukormázszagú világ szülöttei. Problémáik (természetesen nem az elkövetett bűncselekményekről beszélünk) a mi problémáink, olyanok, melyekkel azonosulni tudunk. Berlin megalomániája, Tokió impulzivitása vagy Rió éretlensége ellenére mégis szerethetőek, hiszen hibáikkal együtt válnak ízig-vérig valószerűvé.

Fikció vagy valóság?

Az első képkockák hivatalos állítása szerint a sorozat tökéletes fikció, annak szereplőivel és cselekményével egyetemben. Legalábbis a készítők álláspontja szerint. Azonban egyes források arra engedtek következtetni, hogy valójában mégis igaz történeten alapszik, amely 2006-ra datálható és igen nagyot szólt Argentínában. A kérdéses akció Fernando Araujo nevéhez köthető, aki mesterien kidolgozott terve segítségével kipakolta A Río de Acassuso Bankot. Fő szabálya az erőszakmentesség volt, és állítólag csapata is csak játékfegyvereket használt.

Az argentin Robin Hoodok a bevetés alatt törekedtek minél több időt nyerni a széfek kiürítésére, miközben a sajtó minden lépésüket élőben közvetítette. Végül pedig 15 millió dollárral eltűntek a csatornában, hoppon hagyva a sarkukban loholó rendőröket. A vezér – akit csak “El Maistro”-nak hívott bandája – utólag „spirituális és filozófiai rablásnak” nevezte a történteket, amelynek végrehajtásához évekig képezte magát testben és lélekben. Végcélja az volt, hogy Robin Hood stílusú hősként emlékezzenek rá, a gazdagok kifosztójaként.

Ha minket kérdeztek, tényleg van itt pár egybeesés…

Netflix, avagy a siker kulcsa

A pénzhajhászok története 2017-ben érkezett az Antena 3 műsorára, de egy évad után le is szerelték az alacsony nézettség miatt. Az eredetileg ‘egy évad, két részletben’ kivitelezésűre tervezett sorozatot a Netflix pár hónappal később felvette oltalmazottai közé, s híre olyan gyorsan terjedt, hogy kis időn belül nemzetközi sikerré nőtte ki magát. Mindenki erről beszélt a focista Neymartól,  a bachatakirály Romeo Santosig, akik közösségi médiában sem rejtették véka alá szimpátiájukat. A későbbi évadokban egyébként több híresség is megmutatkozik pár jelenet erejéig, köztük a brazil futball sztár, aki szerzetesként bukkan fel.

(Nem is olyan) lassan, de biztosan A nagy pénzrablás elnyerte a legnézettebb, nem angol nyelvű sorozat címét a Netflixen, valamint a második helyet globális szinten, egyenesen a Trónok Harca mögött. Itt azonban a dolgoknak még korántsem volt vége:  az alkotó, Álex Pina a New York-i vörös szőnyegen zsebre vágta az Emmy-díjat, legjobb drámasorozat kategóriában. Elmondása szerint a kitüntetés a legnagyobb sikerek idején is csak egy ábránd volt, amiről álmodni sem mertek.

A nagy pénzrablás sikerének titkát Álex Pina így fogalmazta meg: a sorozat egyedi, karakteres fikció, amelyben a markáns főhősök mellett nem szorulnak háttérbe a személyes érzelmek sem, sőt jellegzetes világában a női szerepek is nagyon dominánsak. Sonia Martínez, a sorozat ügyvezető producere elmondta, hogy a cselekményszál óráról-órára változása miatt a nézők könnyed odatapadnak a képernyőre. A formátum tökéletesen a streaming felületekre szabott, ahol a nézők könnyen bedarálhatják a sorozatot. A tévében ilyen opció nem volt, sőt a reklámok elvágták az akció ívét, egyben a benne rejlő feszültséget.

A nagy pénzrablás szereplőinek jól ismert attribútumai, így a Dalí álarc, a piros overál és persze a himnuszuk, a Bella Ciao azonnal beleégtek a közönség tudatába.

Spoilermentes titkok az utolsó évadhoz

Annyit már tudunk, hogy az utolsó blokk két részre lesz osztva, ugyanis a készítők el akartak térni az “egyszerű” 10 részes felosztástól és érzékeltetni, hogy itt valami véget ér. Az első 5 részben inkább az akció dominál majd, a másodikban pedig nagyobb hangsúlyt kap a szereplők érzelmi, szentimentális élete, ami végül tényleg könnyes búcsúra késztethet bennünket. Egyébként a forgatás helyszínei között található Norvégia, Portugália és természetesen Spanyolország is.

Álex Pina elmondása szerint egy éves fejtörést okozott nekik kitalálni a végjátékot a banda és a karakterek számára, ami immáron visszafordíthatatlan. A legizgalmasabb és legvadabb zárásra számíthatunk, amelyet átszőnek az érzelmek szálai. Az információmorzsák pedig arra engednek következtetni, hogy az eddigi sztárbagázson felül olyanok is feltűnnek majd, mint Miguel Ángel Silvestre valamint Patrick Criado. Arról, hogy mi is volna a tökéletes befejezés, amúgy természetesen több elmélet is született. De nézzük meg mit gondol róla Professzorunk, Álvaro Morte, illetve, a Tokióként ismert Ursula Corbero.

Vigyázz, itt már lesz pár SPOILER.

Álvaro szerint a legoptimálisabb, bizonyos értelemben a kezdetekhez való visszatérés lenne, oda, ahol minden elkezdődött. Reméli, hogy karaktere úgy ér véget, hogy közben inspirálja a világot és reményt ad az embereknek arra, hogy valójában lehet a dolgokon változtatni. Felnyitja a társadalom szemét, amellyel egy ajtó nyílik a pozitív fejlődés lehetőségének irányába. Ursula válasza kevésbé filozofikus, szerinte Tokiónak úgy kéne meghalnia, hogy közben valakit megment a bandából.

Szeptembertől meglátjuk, kinek a vágyai állnak közelebb a valósághoz… vagy a fikcióhoz.