„Neked spanyol vér csorog az ereidben!” – La Kati és a flamenco esszenciája
- 2022.11.15.
November 16. immáron 12 éve a Flamenco világnapja, amióta az UNESCO a kulturális világörökség részévé nyilvánította. Inhof Katalin „La Kati”, flamenco táncművész és oktató egyik célja, hogy a Dél-Spanyolországból, Andalúziából származó műfajt, Magyarországon minél szélesebb körben bemutassa. 25 év tapasztalattal a háta mögött rengeteg élményt gyűjtött össze, amelyek közül a KultúrTapason most egy fontos állomásra emlékezik vissza, és persze mesél a flamenco esszenciájáról is.
A kétezres évek elején felvételt nyertem Spanyolországban a Conservatorio Profesional de Danza, professzionális tánc konzervatórium, spanyolt tánc szakra. Előképzettség miatt a 6 osztályos iskolába, rögtön a 3. osztályba vettek fel. Itt volt lehetőségem elmélyedni a spanyol táncok különböző műfajaiban. A flamenco mellett a különböző spanyol néptáncokban, a klasszikus spanyol táncban, az escuela bolero és a danza estilizada-ban. Ezek a táncok további alapot adtak a flamencóhoz.
Amikor eljött az év végi bemutatónk és végre színpadra léphettem, a tanáraim láthattak igazán táncolni. Oda is jött hozzám a Danza Estilizada tánctanárom, és azt mondta nekem, hogy: „neked spanyol vér csorog az ereidben! Nagyon passzol a tánchoz a temperamentumod, habitusod”, ami főleg a színpadon nyilvánult meg.
Spanyolországban csak akkor vették észre, hogy nem vagyok odavalósi, amikor megszólaltam. A konzi után először hazajöttem, majd visszaköltöztem Sevillába, a flamenco bölcsőjébe. Ott tanítanak a legnagyobb táncosok, ott vannak a legjobb iskolák, ott vannak a legjobb fesztiválok, és ott jön össze a szakma krémje. Innen vannak a szakmai kapcsolataim is. A flamenco bölcsőjének Cádizt, Jerez de la Fronterát, Sevillát, azon belül Triana nevű cigány negyedet tartják.
Ezt tapasztalataimmal alá is tudom támasztani. Hiába a sok tanulmány Madridban és a Konzervatóriumban, sehol sem tanultam annyit, mint Andalúzában az emberektől, a zenész barátaimtól és számos helyi fellépésből.
Emlékezetes előadásaim egyike, amikor Budapesten be tudtam mutatni tudásomat a Spanyol Nagykövetség támogatásával. A legnagyobb élmény számomra az volt, ahogy összefésültem az andalúz zenészeimet és táncosomat, a magyar zenészekkel és a tanítványaimmal. Legemlékezetesebb koreográfiám a „Tangos de La Calle Feria”:
Nagy öröm nekem, hogy számos tanítványommal szerepeltem már egy színpadon és iskolámban számos táncos kerül ki. Nagyon szeretek tanítani és azt gondolom, hogy valamilyen szinten bárki meg tud tanulni flamencózni. Azt viszont merem állítani, hogy akit egyszer magával ragad a tánc határozott dinamikája, örökre rabul ejti.
Inhof Katalin 25 év tapasztalattal, rendezvények és fesztiválok megszervezésében is szép eredményeket ért el, miközben az oktatás során több mint 500 tanítvánnyal dolgozott, akik közül néhányan ma már aktív táncosok és oktatók egyaránt.
A flamenco közel kétszáz éves múltra tekint vissza, s Spanyolország déli részéről, Andalúziából származik. Ebben a zene- és táncvilágban keveredtek össze a különböző népek kultúrái: a mór, a zsidó, a keresztény, az andalúz, az arab, az indiai és a cigány kultúrák. A flamenco mára már a világon egyedülálló művészetté fejlődött: saját dialektusa, valamint egyedülálló tradíciója és szabályrendszere van, ami ráadásul még ma is napról napra változik.
A flamenco egy szájhagyomány útján terjedő tradíció, csupán a zene lett sikeresen átírva szóló gitárra. A három alapvető eleme a flamencónak az „El Cante” (ének), az „El Baile” (tánc,) és a „La Guitarra„(gitáros), melyeknek szövetségéből kiindulva számos stílus alakult ki. Mindegyik stílusnak van saját neve, eltérő zenei karakterisztikus hangneme, egyedi hangzatmenete és ritmikai képe.
„Sok fotóssal dolgoztam már, a KultúrTapason most egy számomra igazán kedves művész, Kőszegi Zsolt fotóit láthatjátok. Nagy rajongója a flamenco művészetének, olyan jól ráérzett az esszenciájára, hogy inspiratívan hatott rám is és öröm volt vele dolgozni.” – Inhof Katalin
A többség számára a flamencóról először egy szenvedélyes, tüzes táncosnő/férfi jut először az eszébe, aki ritmusos kopogásával, hirtelen forgásaival, nagy kifejező erővel és mély érzelmekkel tölti meg a táncát. Ezt a hangulatot a végletes fájdalomról vagy épp örömről szóló dalokkal az énekes tölti meg, melyhez nélkülözhetetlenek a flamenco gitár húrjain felcsendülő vérpezsdítő akkordok.
A „duende” nem maradhat el, a flamencóra jellemző dinamikus, szenvedélyes, mély és egyben könnyed előadásmód. Mi a duende? „A duende az élet, a szenvedély, a duende egy forró szél, amely elrepít: színek, hangok, illatok, érzelmek és tánc, tánc, tánc a Mindenséggel.” Federico García Lorca
Inhof Katalin nemcsak fellépéseken és az oktatáson keresztül ismertetni meg a flamencót, hanem blogján is. Első andalúz élménybeszámolója hatalmas sikert aratott, amelyet a linkre kattintva olvashattok: https://inhofkatalin.blog.hu/