Picasso és Banderas: géniuszok egymás közt
Szinte tökéletes az időzítés. A National Geographic két héttel Pablo Picasso halálának 45. évfordulója után mutatja be a spanyol festőművészről készített nagyszabású portrésorozatát a Géniusz második évadának részeként. A málagai zsenit egy másik málagai zseni, bizonyos Antonio Banderas játssza, ráadásul Magyarországon forgott − mint Banderas a pesti adventi vásárban. Mi kell még?
Antonio Banderas nem először forgatott Magyarországon, a Géniusz mégis külön polcra kerül majd a munkái között. Persze nem a kékfestő mosolya miatt, akinek a standján az adventi vásárban fagyoskodó színész válogatott a bazilika tövében − elvégre anno az Evita budapesti forgatásán legalábbis az útlevelét veszítette el, kisebb felfordulást keltve a stábban és a spanyol nagykövetségen.
Ám ezek a pillanatok inkább a spanyol sztárt, a kilencvenes-kétezres évek férfiikonját körülállók számára voltak emlékezetesek. Banderasnak a kékfestőnél fontosabb a kék korszak. A málagai színész munkásságát a Spanyol Filmakadémia életműdíjára rímelve mi is méltattuk már, megemlítve, hogy Banderas az évek során az amerikai/angolszász és az európai/spanyol kultúra közötti tolmácsolás egyik legfontosabb ikonjává vált a szórakoztató iparban.
Milyen szerep lehetne hálásabb ebben az önként vállalt határpozícióban, mint a legnagyobb hatású spanyol képzőművész, Pablo Picasso megformálása?
Picasso − aki egyébként érdekes módon anyai vezetéknevén vált híressé, és 4 keresztneve mellett közel 10 másik vezetéknévvel anyakönyvezték − az egyetemes spanyol kultúra (képzavar, khm…) kiemelkedő alakja. Banderasszal kiegészülve pedig egy igazi XX. századi talány főszereplője. A kérdés úgy hangzik: vajon ki Málaga leghíresebb szülötte, Picasso vagy Banderas? (Nálunk a béke jegyében természetesen mindketten helyet kaptak málagai útikalauzunkban, zárójel bezár.)
Banderast sokáig kísértettekövette Picasso árnyéka, pályája csúcsán is számos megkeresést kapott a szerep megformálására − mindhiába. A színész számtalan Picasso-interjújának egyikében nem is tagadja, fiatalabb korában félt volna a nagynevű festő bőrébe bújni. Nemrég a szintén ikonikusnak számító spanyol rendező, Carlos Saura projektje is zátonyra futott, mígnem a National Geographic tavaly sikerrel járt. Az Einsteinről szóló, Emmy-díjra jelölt első évad után a Géniusz Pablo Picassóval tér vissza.
Banderas szülővárosának és szülőhazájának zsenijét tárhatja a világ elé, ám egy másik interjúban úgy fogalmaz, a cél a művész karakterének történelemhű bemutatása, nem a felmagasztalás. Picasso ugyanis nemcsak a festészetében volt átlagon felüli, műalkotásainak tízezrei mellett hosszú élete során múzsáinak − és botrányos nőügyeinek − száma is egészen kiemelkedő volt. „Szerette, ha a nők küzdenek érte” − mondja Banderas. „Mindent egyszerre akart, és soha nem engedte el a benne élő 12 évest. Ez 12 évesen mókás, de 60 évesen már nem igazán.”
A hamarosan induló sorozat forgatása közben a málagai színészikon azonban egy pillanatig sem ítélkezhetett a málagai művészikon felett. Csupán azt sajnálja, hogy az 1973-ban, Franco tábornok halála előtt két évvel elhunyt Picassónak nem volt lehetősége még egyszer újra végigmennie a Malaguetán, szeretett szülővárosuk tengerparti sétányán az emberek tapsától kísérve. És persze az is kár, hogy a Géniusz nem spanyol nyelven forgott. Megvan rá az oka − mármint Banderasnak:
„Amikor «A mambó királyait» forgattuk, és én még annyira nem tudtam angolul, hogy fonetikusan betanultam a szövegemet, egy este elmentünk vacsorázni Los Angelesben és a rendező Paloma Picassót is meghívta.” − meséli Banderas az El Mundónak. „Végre tudtam valakivel spanyolul beszélgetni, de miközben beszéltem hozzá, ő folyton becsukta a szemét. Azt hittem, untatom őt, mire azt mondta, azért csinálja mert így olyan volt, mintha az apját hallgatná: «sosem veszítette el a málagai akcentusát».”
Picasso és Banderas Géniuszában valószínűleg akcentus nélkül sem fogunk csalódni.
Borítóképünk: elperiodico.cat