A spanyol kultúra magánfellegvára

Művészet a diktatúrában

A Juan March alapítvány nívós időszaki kiállításokkal, koncertekkel, konferenciákkal és igen jelentős könyvtárral is büszkélkedhet. Mindezt Madridban, az alapítvány központi épületében. Emellett két gyönyörű, már-már meseszerű múzeumukban – Cuencában és Palma de Mallorcán – tekinthető meg fantasztikus modern és kortárs művészeti gyűjteményük.

Az alapítványt 1955-ben létesítette Juan March Ordinas dúsgazdag spanyol vállalkozó, a világ akkori hatodik leggazdagabb embere. Neve erősen kötődött Francisco Franco érdekeltségi köréhez, s köztudott, hogy vagyona nagy részét csempészettel szerezte. Hatalma és befolyása messze túlmutatott egy egyszerű üzletemberén. Egy korabeli anekdota szerint ugyanis egy alkalommal magát Franco tábornokot is rendre utasította, amikor az bele kívánt szólni üzleti terveibe:

„Tábornokom, ne avatkozzon az ügyeimbe.”

Az alapítványt jelenleg a család, nevezetesen Juan March két unokája vezeti, egyikük az épület legfelső emeletén kialakított apartmanban él, ahonnan remekül rálát – átvitt és a szó szoros értelmében is – az alapítvány működésére. Nem véletlen, hogy az igazgatással Spanyolország egyik legjelentősebb kortárs filozófusát és entellektüel közszereplőjét, Javier Gomá Lanzónt bízták meg. A March család számára rendkívül fontos a szórakoztatás és a magas látogatószám, de semmi esetre sem mondanának le az igen magas intellektuális nívóról, mely jó hírnevük alappillére.

A madridi székhely a város legelegánsabb és legillusztrisabb negyedében, a barrio Salamanca szívében található. Az öt emeletes, tetőteraszos, 1975-ben átadott épület ad otthont minden kulturális rendezvénynek, melyek közül a legnépszerűbbek kétség kívül az időszaki kiállítások, melyek a főbb modern művészeti irányzatok bemutatására fókuszálnak.

Az elmúlt pár évben a futurizmus, a minimalizmus, a kubizmus vagy akár a szürrealizmus legkiválóbb alkotói kerültek kiállításra, zajos sikerrel. Mind a kiállítások és koncertek, mind pedig a konferenciák ingyenesen látogathatók, ennek megfelelően a programok előtt már egy órával kígyózik a sor az épület előtt.

Folt a makulátlan abroszon

Habár a March család mindig is nagy figyelmet fordított jó hírnevének fenntartására és a makulátlan sajtószereplésre, 2012-ben – a család minden igyekezete ellenére – mégis tőlük volt hangos a spanyol média. Történt ugyanis, hogy egy bizonyos Ana Gallart nevű hölgy azt állította, hogy nem más, mint Juan March törvénytelen lánya. Hosszú procedúra után – s a szóban forgó jelentős vagyon lévén – elérte, hogy a bíróság elrendelje Juan March exhumálását, s lehetővé váljon a DNS vizsgálat elvégzése.

A teszt eredményét hosszú hetekig lélegzetvisszafojtva várta Spanyolország, hiszen ha bebizonyosodott volna, hogy Ana Gallart valóban a milliomos üzletember biológiai gyermeke, úgy az örökség egyharmada illette volna meg. A teszt eredménye azonban nem váltotta be Ana Gallart számára a hozzá fűzött reményeket, s a March család csakhamar fellélegezhetett.

Akárhogy is, – csempészet, Franco tábornokkal ápolt közeli viszony vagy exhumálás –, semmi nem tudta, és a mai napig nem tudja elvonni a figyelmet a Juan March alapítvány által képviselt művészeti szellemiségről és a telt házas rendezvényekről. Aki Madridban jár és a Pradónál vagy a Reina Sofíánál kevésbé mainstream kiállítási élményre vágyik, annak irány a calle Castelló 77! Nem fog csalódni.

Sorozatunk második részében az alapítvány két „vidéki fellegvárát”, a cuencai és a Palma de Mallorca-i létesítményt mutatjuk be.