Szent Iván-éji varázslat a spanyol partokon

A Szent Iván-éji napfordulóhoz az egész világon kapcsolódnak egyházi és pogány ünnepek − így természetesen Spanyolországban is. San Juan estéje mindenütt különböző hagyományokban bővelkedik, változnak a szokások és a babonák, sőt, ebben az esetben még a dátumok is: június 21. vagy 24. Magyarázatot talán az ünnep eredetének sokszínűségében kereshetünk, ugyanis június 24. jeles napnak számít a katolikus egyház naptárában: ekkor születik a 12 apostol közül Szent János.

Ugyanakkor ehhez a dátumhoz nagyon közel következik be a nyári napforduló is, amely pontos naphoz ugyan nincs kötve, de általában június 21-re esik (előfordulhat pár napos eltérés). És ez még nem minden! Mivel az ünnep az éjszakához kapcsolódik, van, ahol az előtte lévő napot és van, ahol a rákövetkezőt jelölik piros betűs ünnepnek és egyben munkaszüneti napnak. Spanyolországban az emberek életszeretetére jellemzően és a bizonytalanság elkerülése érdekében sok régióban inkább mindkét nap ünnepelnek.

Az éjszakát különféle szokások tarkítják, ami a legtöbb esetben mégis közös, az a tűz és a víz fontossága. Világszerte sok helyen gyújtanak ilyenkor tüzet, így erőt adva a napnak, ami az év további részében egyre csak gyengül, ahogy az éjszakák egyre hosszabbakká válnak a nappaloknál. Ugyanakkor mindkét elemnek tisztító hatása is van a hiedelmek szerint. A tűz lángjait nézve lelkünk tisztul, míg ha van lehetőségünk egy éjszakai fürdőzésre, akkor a testünk is. A spanyolban erre két különböző igét használnak: el fuego purifica / el agua depura.

Szent Iván-éj Spanyolország-szerte

A folytatásban a valenciai szokásokat mutatjuk majd be, de előtte lássunk egy kis ízelítőt a tartományonként változó spanyol szokások sokszínűségéből:

• Andalúziában rongybabákat, úgynevezett Juanillosokat égetnek a tisztulás jelképeként, a csodálatos kelet-andalúziai Granadában pedig vizes futóversenyt rendeznek éjfél és egy óra között. Az erkélyekről a derék lakók nagy kedvvel és főleg nagy lendülettel fröcskölik, locsolják vagy éppen vödörből öntik az ablakok alatt futókat.
• Az egyik legelterjedtebb − és egyben legismertebb − babona Szent Iván éjjelén a tűz átugrása, de egyes észak-spanyolországi régiókban ugrani nem elég, rá is kell lépni mezítláb a parázsra. Ezt a szokást nem próbálnánk ki, az biztos!
• Bár egész Spanyolországban szokás ezeket a júniusi napokat megünnepelni, Szent Iván éjjele különösen fontos hagyománynak számít a mediterrán partokon, ahol a lángok és a hullámok kettőssége főszerepet kap. Így lesz még varázslatosabb ez az este.

Valenciában az emberek már délután elfoglalják a partokat, hogy tábortüzet építsenek. Ahogy elkezd lemenni a nap, egyre több rakás lobban lángra, káprázatos és egyben félelmetes látványt nyújtva. Sárgán és vörösen izzik a part, míg felette a kék ég végeláthatatlan messzesége egyre feketébbé válik. Amikor elénk tárul ez a látvány, rögtön megértjük, miért is hívják ezt az estét noche mágicának, azaz varázslatos estének a spanyolok.

A nagy várakozásban, hogy éjfélt üssön az óra, megkezdődik az eszegetés-iszogatás is. A tábortűznél a leggyakoribb szokás szardíniát sütni, aminek az illata belengi a part egész hosszát. Mire az óra elüti a mágikus tizenkettőt, jókedvben már sehol sincs hiány, pedig csak ilyenkor kezdődnek a nevetésre késztető feladatok. Az éjszaka rövidségét ugyanis boszorkányos magyarázatok övezik, ezért a mulatozás alatt, különböző babonákat kell betartani, hogy az évben ne kerüljön el minket a szerencse és a szerelem.

Amikor éjfélt üt az óra például, rögtön fel kell pattanni és hétszer át kell ugrani a tűzrakásból megmaradt parazsat. Mások szerint, a tűz átugrása helyett biztosabb, ha berohanunk a tengerbe és hátrafelé átugrunk hét hullámot. Azoknak pedig, akik nem csak szerencsét kívánnak az évre, hanem szerelmet is, azt tanácsolják, hogy gyújtsanak meg egy piros gyertyát, alá pedig rejtsenek el egy papírdarabot a vágyott szerelmük nevével. A spanyolok nem feledkeznek meg ám azokról sem, akik még nem ismerik az eljövendő párjuk nevét, ők név helyett A.G.-t írnak a lapocskára: Alma Gemela, vagyis rokon lélek.

A valenciához közeli Alicantéban Szent Iván éjszakáját több napos ünnepségsorozat előzi meg, mivel nemcsak a napforduló, hanem maga a város helyi ünnepe is okot ad a bulizásra. Június 20-tól 24-ig a valenciai Fallashoz hasonló programokat szerveznek, amit arrafelé Hogueras de San Juan névvel illetnek. A vidámsághoz minden feltétel adott, reggel petárdapattogtatással ébresztik a várost, majd délután 2-kor indul az egész napos mulatozás a főtéren, ahol tűzijáték, úgynevezett mascletà szórakoztatja a nézőket.

Az ezt követő két napban, népi ruhákba öltöznek az alicantei lakosok, a legkisebbektől az idősebbekig, hogy így tisztelegjenek a város védőszentje előtt, majd a felvonuláson egy-egy virágcsokrot ajándékozzanak neki. A felvonulók közül kiválasztják a legszebbet, aki elnyeri a „La Bella”, azaz a szépség címét, melyet a következő évig viselhet. Mint számos spanyol ünnephez, ehhez is hozzátartoznak a bikaviadalok, amiket délutánonként tekinthetnek meg az arra vágyók. Az ünnepségek Szent Iván éjjelén érnek véget, de itt egyszerű máglyarakások helyett a 4 nap alatt felépített szoborcsoportokat lobbantják lángra, akárcsak Valenciában.

Száz szokásnak is egy a vége, bárhol is járjunk Spanyolországban június e jeles napján, nem ússzuk meg mulatozás és felhőtlen jókedv nélkül. Sőt, ha van kedvünk kipróbálni magunkat a furcsa feladatokban és sikerül átugranunk a lángokat vagy éppen a hullámokat, még az is lehet, hogy életre szóló szerencsével vagy a nagy szerelemmel a tarsolyunkban térünk majd haza…