Folytatása következik: állati zöld spanyol szólások
- 2016.01.10.
61.-63. Magunk sem értjük, hogyan maradhatott ki ennyi idő spanyol szólások nélkül a KultúrTapason, hiszen Spanyol rovatunkban ez a téma a „plato fuerte” („a főfogás”) az összes közül, de ritkaságát látva talán mégsem vált mindennapi kenyerünké („pan nuestro de cada día”). Most behozzuk a lemaradást, ismét ez a „caballo de batalla” („a csatamén”, vagyis amivel a legtöbbet foglalkozunk).
Biztosan akad olyan is, akinek viszont egyáltalán nem tetszik a téma, sőt, az a vesszőparipája, hogy kiszúrja, mit mondunk rosszul. Nos, a caballo de batalla második jelentése emlékeztet erre a vesszőparipára is: a DRAE szerint „egy vitás helyzet központi kérdése”.
64.-65. Halálos lovak
De lépjünk is tovább sebtében – a matacaballo, „lógyilkos módon”, ahogy a spanyol képszerűen mondja. Különben még azt lehetne hinni, hogy valakire rá akarjuk itt sütni, hogy ő a caballo de Troya, aki titkon ártó szándékkal jut be egy közösségbe. Ugyanígy hívják természetesen a hasonlóan működő számítógépes vírusokat is.
66.-68. Kolbászból van a kutya?
Ahhoz, hogy valaki kiszagolja az ilyesféle veszélyt, tapasztalt öreg… kutyának kell lennie – legalábbis a spanyolok szerint (perro viejo). Viszont ha mindenben tökéletesek vagyunk, csak éppen a veszély kiszagolásához nem értünk, akkor bizony ez egy talón de Aquiles (Achilles-sarok, vagyis gyenge pont, sebezhetőség). Ha tökéletesek vagyunk, és még a veszélyt is idejében észrevesszük, akkor aztán kolbászból van a kerítés! Vagy inkább a kutyák póráza? Atar los perros con longaniza („kolbásszal köti ki a kutyát”) – mondja erre a spanyol.
69. Az a fránya fácántoll!
Már megint a kutyáknál (vagy kutyákat) kötöttünk ki. Ez már nem lehet véletlen! Csak nem kimutatjuk a fogunk fehérjét? Se nos ve el plumero… A spanyol szólásnak valószínűleg nincs sok köze a tollseprűhöz – inkább a kalapon viselt tollcsokor látszhatott ki a rejtekhelyről. Embert tolláról, madarat barátjáról?
70.-72. Zöldúton
Vagy most már teljes zöldségeket beszélünk? Gazdag szín a zöld: lehet a tenger színe, de (a magyar sárgával ellentétben) akár az irigységé is. Ha valaki zöldfülű, rá azt mondjuk, está verde (akár az éretlen gyümölcs). De ha valaki elzöldít minket (nos pone verde), akkor a lehord a sárga földig. Kínunkban nincs mit tenni – jöhet egy chiste verde, „zöld”, vagyis disznó vicc. De ez nem a zöld disznóról szóló mese.
73. Öregedünk
Említettük már az öreg rókákat, és hogy maradjunk az öregeknél, itt van nekünk a viejo verde. A nyersfordítás alapján akár azt is képzelhetnénk, Öreg Zöldként ő a Szomszédok Nagy Fehérjének idősebb rokona. Valójában azonban csak egy vén kecske.
74.-75. Utánunk a vízözön
A kolbászból készült kerítésben biztos van kellő mennyiségű só is, de mi most mégse nyaljuk meg, hanem az állatok helyett nézelődjünk tovább az idősek felé, akik szerencsés esetben olyan öregek is lehetnek, akár az országút – vagyis más viejos que Matusalén (idősebbek, mint maga Matuzsálem). Ők már az özönvíz előtti időkben is éltek: en tiempos de Maricastaña – még ha Maricastaña esetleg csak a XIV. században élt is.
76.-77. Mindjárt itt a vége
Elsötétült a kedvünk és dühösek vagyunk, estamos negros, mert mindjárt végére is érünk a szokásos 17 szólásnak. Ilyen hangulathoz illik az humor negro, bár lehet hogy a fekete humornál jobban felvidít egy jó chiste verde.
78.-80. Mint Kolumbusz tojása
Ha megnézegetitek a sorozat korábbi darabjait, eldönthetitek, hogy úgy hasonlítanak-e egymáshoz, mint két tojás (se parecen como un huevo al otro – korábban már vízcseppekkel is volt, emlékeztek?), vagy egyáltalán nem, csak annyira, mint a tojás a gesztenyéhez (como un huevo a una castaña). Akárhogy is, bízunk benne, hogy hasznosnak találjátok ezt az összeállítást. Y si no, al tiempo – az idő majd igazat ad nekünk.